Vágyjáték

A vízcseppeket letöröltem magamról. Siettem, tudtam, vár már rám. Csak gyorsan, ott akarok lenni mellette. Olyan rég vártam ezeket a perceket s most óráknak tűnnek ezek a fürdőszobában töltött mozdulatok.

Derekamra tekertem egy törülközőt, gyors léptekkel a hálószobába siettem. Kinyitottam az ajtót, ahogy beléptem, mintha falba ütköztem volna. Ott állt a fehér csipkefüggönyön átszűrődő telihold fényében egy gyönyörű asszony sziluettje. Mint egy árnyjátékszereplője, kinek körvonalát a holdsugara ragyogó fényével veszi körül. A milliónyi hajszál a hold fényében ezüstként csillogott. Dermedtem álltam meg a szépség erejétől.

Hang nem jött ajkamra, csak néztem Őt. Arcélét egy pillanatra beragyogta a fény ahogy felém fordult. Szememmel követtem a teste vonalát az asszonyosan telt kebleken át melyet egy nagy méretű törölköző takart. Végigfutottam az Őt takaró ruha hullámain, mely valamelyest lentebb ért véget mind combjának felső harmada. A lábak melyeket már volt lehetőségem megcsodálni, szépek voltak. Nem, nem szépek, sokkal szebbek, mint azt elképzeltem. A valóság mindent felülmúlt.

Mozdulatlanul vártam. Láttam, ahogy mind két keze felemelkedik, felémnyul. Távolról hallottam

– Gyere Kedves... Ne félj... – nagyon halkan mondta, nem akarta megtörni a csendet.

Csak néhány lépést kellett tennem félé, mire a kezünk összeért. A szemünk a másikét kereste, Ő látott engem a fényben, én az árnyékban kerestem Őt. Éppen átölelte karom a testét, mikor a törülközője megnyílt s kettőnk közt könnyedén a földig siklott. Bőrünk összeért, forró lágy érzést adva mindkettőnknek. Mellei rámsimultak, karjai a hátamon összezártak. Két kezemmel a hajába kúszva, magamhoz húztam. Ajkaink egymást keresve forró csókban tapadtak össze.

Kezeinkkel a másikat ölelve, s közben a testén lágyan simítva, a váll, hát s ott lent a derék alatt, a két halmon megpihenve, fedeztük fel egymás kívánt pontjait. Mindezt csókok százai alatt.

A szeretett, a vágy az ismeretlen megismerése, a gondolata, hogy örömet adhatok. Felszabadították a gátlásokat mik korábban megtorpanásra bírtak. Csókjaitól elszakítva magam, ajkammal nyakán a füléig haladva simítottam végig a csillogó hajzuhataga alatt. Hol az egyik, hol a másik oldalon, a fülén vagy a nyakán, vagy homlokán, kezemmel és ajkammal érintve finom bőrét. Játszottam a vágy húrjain.

Ajkai megnyíltak

Ah... h... – hangja és teste megremeget

Nyakamon és derekamon és mindenhol a hátamon, mint megannyi kéz simított és ölelt magához. Azt a szép formás asszonyos testét szorította hozzám. Éreztem combját amint a combomhoz ér. Az érzés égetett.

A fülébe súgtam:

– A törülközőt... leveszem...
– Ne! Majd én...

S éreztem kezét, amint gyorsan közénk furakszik, és könnyedén oldja zárját a lepelnek, s az megkezdi útját a lábfejünk fele. Csak egy kicsit lazítottam az ölelésen s már nem volt köztünk semmi. Lágyan simítva testemet, húzta végig kezét az ágyékom felett. Férfiasságomban a poklok éltem át, agyamban az ördög dogozott.

A vágy oly erős volt, hogy most azonnal! Mert kívánom s nagyon kell. Kezem már köztünk járt lent. Markomban volt s készen rá, hogy mozduljon csak, csak néhány centit előre, hogy elmerüljön ott mi a vágyak tengere. Tudtam, hogy Ő is vágyik rá, és éreztem nem bánná, ha már mélyen járnék benne.

De nem ezt akartam, nem néhány percet, hanem ameddig csak lehet, vagy talán végtelenné tenni perceket.

Kezemmel újra fent jártam testén, simogattam melleit, ajkammal érintettem a bimbókat s lágyan mintha csókolnám, megszívtam azokat. Fejem hol fent, hol a mellek közti völgyben pihent, ajkammal érintve csókolva azt. Ö kezeivel követve fejem útját, időnként magához szorított. Teste a boldogságtól finoman reszketett

– Oh... o... uh... – hallottam hangját a boldog ölelésének.

Őröm volt, mikor a gyönyörű nő,... a karjaimba omlott.

Lassan az ágyhoz vittem őt. Hanyatt fektettem és csodáltam az éret nő testének völgyeit s dombjait. Ö szemével huncuttan mosolygott, kacéran megfeszítette magát. Mellei a levegőbe szúrtak, a hasa megkeményedett, vénuszdombja fényesen csillogott.

– Tetszik? – kérdezte kihívón
– Megőrjítesz a testeddel... tudod!... – szememmel újra végigfutottam rajta.
– Kis buta, mire vársz?... búj mellém!
– Mindjárt, csak még egy kicsit...

Feltérdeltem az ágyra, fejemmel közel az oly vágyott völgyhöz. Ujjaimmal és ajkammal elkezdtem a hasán játszani, finoman megérintve és csókolva. Lassan vándorolva lejjebb, majd köldökét nyelvemmel érintve. Újra érezvén, őrül nekem. Haladva lejjebb, a pont felé hol a láng éled, de kikerülve azt. Oly közel voltam hozzá, láttam a szirmokat. Fent a kis szőrpamacsot, s mellette a sima testet. Szemem itta a szépet.

– Gyönyörű vagy... mint egy kagyló, mi tenger vízétől csillog... és feltörésre vár... – szóltam halkan, s néztem a végtelen törtrészéig a gyönyör vágyában csillogó szemedet.

Kezeddel lenyúltál felém, de csak kezem adtam egy pillanatra neked. Ajkam s másik kezem már a térdeid fellett haladt.

Lejjebb húzódtam az ágyon, könnyedén átléptem térdemmel lábadat. Most a combjaim közt volt bokád, mikor arcommal térdedre hajoltam, meredező férfiasságom érintette azt. Ujjammal elkezdtem játszani a combodon, hol az egyiket hol a másikat simítva meg, Ajkammal végig csókolva mind kettőt, érzékien érintve a térdedtől a combod hajlatáig. Többször végighaladván az úton, mindig beljebb s lejjebb a belső oldalakon. Fülemben csenget hangod

– Jó... még... ott, nagyon jó... – s gyönyör volt nekem, amint a tested finoman hullámzott.

A lábaidat kérés nélkül magadtól nyitottad szét, mikor ajkammal oly közel jártam a combod tövéhez, hogy nyelvemmel akár érinthettem volna a külső szirmokat. Boldogan nyúltál kezeddel fejemhez, s hajamat megfogva nyelvemet irányítottad oda hol a legjobban kívántad.

Ajkamat rányomtam lágyan a szirmokra, levét ittam s nyaltam boldogan. Szirmaid egyre jobban megnyíltak nekem, s nyelvem már a belső rózsán haladt. Előbb gyengéden egy ujjammal feltártam barlangodat. Mikor éreztem, hogy lehet, a vágyad szintje nő, a másikat mellé helyezve az ismert feszítő érzést adtam neked. Az ujjbegyem könnyedén rányomva a csodás, tüzes barlangod falára, tested ritmusára mozgattam azt. Nyelvem a kelyhedben, fel s le járt, izzítva az öröm tüzét. Rózsaszirmod forrón szorított, barlangod szinte szívta ujjaimat.

A levegőt egyre szaporábban vetted, tested izzott, remegett. Fejemet felemelve láttam amint a rózsa bimbója kiemelkedett. Egyik kezedet elvetted fejemről és melleddel kezdtél játszani, simogatva a gyöngyszemet. Arcodat már nem láthattam mert hátra szorítottad a fejed. Ágyékod emelted, s fejem szorítottad hozzá, de nyelvemmel csak körbejártam a bimbót, most nem engedtem neked. Körötte jártattam nyelvemet. Mikor a levegő vételed szaporább már nem lehetett, akkor érintettem, nyaltam, s szoptam a gyönyört adó virágot ott bent neked.

Tested hullámzott, dobáltad magad. Az öröm, s megnyugvás rohant át rajtad, s küzdötte harcát percekig.

Hangok mik feltörtek belőled, visszaadni szavakkal nem lehet. Hallottam a sikolyaid és sóhajokat, pedig fülemre zártad combodat. Kezeddel szorítottad fejemet a leggyönyörűbb helyre, mit csak álmodni lehet. Ajkaim itták a gyönyör nedveit, mik kitörtek belőled. Szájam még akkor is csiklódra tapadt, mikor már rég megvívtad "gyönyör" harcodat.

Mikor tested már teljesen elpihent, ujjaimat kelyhedből kivettem, arcomat combjaid közül kiemeltem. Lágyan magad mellé húztál. Átfontad testem karoddal, lábaddal. Nagyon boldogan bújtál fejeddel mellemre. S szemed könnyezett.

Percekig még pihentél, csókolgattam homlokod. Kezeddel ölelő testemet egyre többször kerested fel. Majd felemelted fejed, kezeddel újra hajamba túrva ajkadra húztad ajkamat. Hol nyelvünk a vágyaink csillapításáért vad csatába kezdett. Küzdöttünk pecekig, csókoltunk szinte a végtelenig, mikor egyszer meggondoltad magad.

Rám mosolyogtál csábítón, halkan fülembe súgtad:

– Kedves... várj egy kicsit... csak bírd ki! – sejtelmesen fénylett szemed...

S ajkad már a mellemen, lefelé haladt...

---

... az emlékek és az írás elfárasztott engemet. Az a gyönyörűség miről eddig írtam, most mély álomba húzza testemet.

Ezért légy türelemmel Olvasóm! A folytatásban, mi sok kedvesség, s a gyönyör mit kaptam, és adtam még... Milyen volt?

Majd egyszer, ha már minden érzés a múlt fátyolos ködcseppjein túlról, mint szép emlék dereng. Talán majd akkor írom meg...