Déja Vu

... miközben a cipőjét rúgta le az előszobában, azon járt az esze, vajon hová is tehette a jogosítványát. Ideges volt, átkozta a balszerencsét, hogy pont ma kellett belebotlania a zsarukba.
– Bezzeg, amikor 10 házat törtek fel az utcánkban, sehol sem voltak – dohogott magában. Közben beugrott az agyába, hogy tegnap a fekete öltönyében volt Manson – ék buliján.
– Nyilván abban hagytam a jogsimat – gondolta. Emlékezett, az öltönyt az emeleti háló egyik székének karfájára rakta. Mikor megindult felfelé a lépcsőn, felesége hangját hallotta, aki aznap szabadnapos volt. Néha irigyelte neje munkabeosztását, irigyelte a viszonylag sok szabadideje miatt.

Az asszony hangjába furcsa idegen hangok vegyültek. Férfihangok voltak.
– Ki a fene lehet? Remélem, nem megint a sógorom, George – morogta magában. Nem szívlelte felesége bátyját, korrupt pénzembernek tartotta. Utálta, de tudta, az érzés kölcsönös. Megtűrte, feleségére való tekintettel, most azonban végképp nem óhajtott jópofizni vele. Felfelé lépkedett a hosszú lépcsőn.
– Liftet kéne szereltetnem ebbe a kéglibe – gondolta. A hangok egyre erősebbek lettek, ahogyan haladt felfelé.
– Ez nem George – ismerte fel. A férfihang idegen volt, felkeltette benne a gyanakvást. Meggyorsította lépteit, és ösztönszerűen HALKABBAN lépkedett. Az emeleti háló ajtaja résnyire nyitva maradt. Belesett, a látványtól kővé dermedt. Felesége pompás popsiját látta maga előtt, amint lassan lovagol egy idegen pasason. Döbbent tekintettel bámulta, ahogyan az idegen férfi hímvesszője ki – be jár a nedvtől csillogó punciban. A látvány letaglózta, ösztönszerűen hátrálni kezdett. Agya lebénult, szinte megszűnt gondolkodni, tolatott hátrafelé a folyosón. Behátrált a szemközti ajtón, átesett a küszöbön, nekizuhant dolgozószobája íróasztalának. Beverte a fejét, a fájdalom felrázta bénultságából, vak düh öntötte el.

Feltápászkodott, tekintete az íróasztal fiókjára esett, amely az előző eséstől résnyire kinyílt. A fiókban feketén csillogott a Walther markolata. Már nem gondolkodott, kikapta a fiókból a fegyvert, szinte tébolyult tekintettel berontott a hálóba.
– Rohadt, szemét ribanc!! – üvöltötte. Felesége rémülettől tágra nyílt szemét látta maga előtt.