Ami késik, nem múlik 2. rész

Arra ébredtem, hogy a nap a szemembe süt. A vekker éppen tíz órát mutatott. Fölkeltem, és az ajtóhoz támolyogtam.
Lenyomtam a kilincset, be volt zárva. Kezdtek derengeni az éjszaka történtek. Jézusom, megdugtam a saját nővéremet!
Dörömbölni kezdtem, mivel erős vizelési ingerem támadt, és már elég nehezen tudtam visszatartani. De miért zárhatott be a nővérem, meg a nejem? Büntetésül, vagy csak hogy nyugodtan tudjanak egymással szórakozni? Végiggondolva a tegnapi dolgokat, inkább az utóbbi mellett tettem le a voksomat. Ismét az ablakhoz mentem, de akárhogy is feszegettem nem tudtam kinyitni, kitörni meg nem volt hangulatom. Körülnéztem a szobában, hogy mit tudnék tenni.
A szekrény tetején megakadt a szemem egy vázán. Lekaptam, kiszórtam belőle a szárított virágot, és gyorsan beleeresztettem feszülő hólyagom tartalmát. Miután könnyítettem magamon szemügyre vettem az éjjeliszekrényen fekvő tálcát. Egy csésze kávé – persze kihűlve –, egy szendvics, egy pohár víz és valami tabletta – örömmel fedeztem fel, hogy fájdalomcsillapító – valamint egy összehajtogatott papírfecni. Az előző éjjel elfogyasztott irdatlan mennyiségű bor hatására őrjítően fájt a fejem, így a gyógyszerrel kezdtem, majd a vizet kihagyva rögtön a kávéval öblítettem le, aztán széthajtogattam a papírost.
Viki írta: – Melivel lementünk a strandra, délre itthon vagyunk. ui. : reméljük nem felejtetted el a tegnap éjszakát.
Hát hogy a francba felejthettem volna el? Milyen régi vágyam vált már valóra! De hogy miután hazaértünk, mi történt, azt nemigen fogtam fel. Úgy nézett egymásra a nővérem és a feleségem, mint két cinkostárs. És persze úgy is viselkedtek, amikor rám zárták a szoba ajtaját. Még hallgatóztam előző nap a falnál, de az túl vastag és jó hangszigetelő volt ahhoz, hogy egy – két zörejen kívül mást is halljak. Mindenesetre feltételeztem, hogy jól megvoltak nélkülem is. Nehezen tudtam elképzelni a feleségemet, amint egy másik nővel szeretkezik. A nő akivel örök hűséget esküdtünk az oltár előtt. Persze nem voltam féltékeny. Nem csak azért, mert nem is lehetett volna rá okom, sokkal inkább önző szempontok vezéreltek.
Elképzeltem magam a két biszex nő közt, akik közül egyik a nővérem volt. Még a gondolatra is égnek meredt minden tagom.