Té-ó

Délután fél kettő körül az egyetem hosszú lépcsőjén kaptattam fel, a bejárathoz. Célom a tanulmányi osztály volt, az aula túlsó felén. Vagy ahogy csak egyetemistaként hívtuk, té-ó. Aznap jártam életemben mindössze negyedszer ebben az épületben, pedig akkor már másodéves építészhallgató voltam. Persze nem azért, mert ennyit lógtam. A magyarázat az, hogy nem ezen az egyetemen kezdtem a tanulmányaimat. Egy kisebb város intézményéből jelentkeztem át ide, és épp azért kellett a té-óra mennem, hogy az ott már elvégzett tárgyaimat akkreditáljam, azaz hitelesítsem az előző helyen kapott jegyeimet. Sajnos sok kettes volt közöttük. Ez volt az egyik oka, hogy iskolát váltottam. Nem igazán jöttem ki az ottani tanáraimmal.

Persze, könnyű ráfogni, hogy a tanárok miatt voltak rosszak a jegyeim, és ez így önmagában természetesen nem is igaz. A régi, toxikus környezetem sajnos magába szívott olyannyira, hogy minden mással szívesebben foglalkoztam, mint a tanulmányaimmal, és a leadandó munkákkal. A tervrajzok és a makettek mindig az utolsó pillanatra készültek el, és olyanra is sikerültek. Egy fél év után pedig már hiába próbáltam változtatni; beskatulyáztak a lusta hallgató kategóriába, és onnantól kezdve hiába tettem magam oda a második félév végére, a CooSpace-en csakazértsem tükröződtek vissza jobb jegyek.

Elhatároztam, hogy kipróbálom magam egy másik városban, egy másik egyetemen, ami egyébként keményebb az elsőnél. Annak idején nem is jelentkeztem ide, mert elég távol volt a lakhelyemtől, de lehet, hogy fel sem vettek volna, a magasabb követelmények miatt, viszont az átjelentkezés sokkal könnyebb úgy, ha máshol már felvettek az építész szakra.

Egyedül az ügyintézés bonyodalmaival kell ilyenkor megküzdeni. A probléma ott kezdődik, hogy nem teljesen egyforma a két különböző intézményben a tanterv, illetve a tárgyak neve, és persze a követelések sem. Ezért a tanulmányi osztálynak minden egyes tárgyat külön el kell bírálni, hogy melyik ottani tárgynak felel meg. Az a cél, hogy minél kevesebb olyan órát kelljen felvennem, amihez nagyon hasonlót már egyszer elvégeztem. Ha ez sikerül, akkor talán nem kell egy félévet sem ráhúznom a tanulmányaimra.
– Maga nem volt túl jó tanuló – húzta a száját a té-ós ügyintéző nő, az indexemet böngészve. – Még szerencse, hogy nálunk nincs Faanyagismeret. Ez a kettes itt nem lenne túl jó kredit szorzó...