Búfelejtő 1. rész

A Bianka nevét hallottam... kicsit távolabbról egy fiú szájából, a feleségem hangosan kacagott.
Ott ültem a Vörös Oroszlán étterem sarkában, az üzleti partneremmel veszekedve a számlán, amikor megláttam őket. A feleségem, Bianka egy bársonypárnás fülkében kuporgott, keze egy fiú nyakán, ajkai a füléhez simultak. A srác talán 25 éves lehetett, pár napos borostával és olyan önbizalommal simogatta a feleségem haját, mintha ez a természetes dolga volna.
A villámcsapás nem fáj azonnal. Először csak a hideget érzed. Ezt éltem most át.
– Kérünk még egy üveg bort! – hallottam Bianka hangját, ahogy a pincér felé integetett. Olyan vidám volt, mint régen, amikor még velem volt bár akkor mindig egy üveg pezsgőt kért.
Az üzleti partnerem valamit mondott a befektetésről, de én csak bólintottam, miközben az ujjam a pohár szélén körözött. Hogy nézhet ki úgy a feleségem, mint aki újra szerelmes? Aztán megtörtént. A fiú hirtelen előre hajolt és Bianka mosolya egy csókban bontakozott ki. Nem titkolóztak. Nem is rejtették véka alá. Csak ott csókolóztak, mintha én nem léteznék és igen akkor én ott nekik nem léteztem.
– Bocsi, ki kell mennem... – mondtam és felálltam anélkül, hogy elbúcsúztam volna az üzleti partneremtől. Az utcán a tüdőmből tudtam volna ordítani. A telefonomat markoltam és gondolatban pörgettem az ismerőseimet. Ki jöhet szóba? Apám mindig azt mondta kutyaharapást szőrével.
Eszter, a régi főnökasszony, aki mindig túl közel hajolt hozzám a meetingeken?
Vagy Petra, a szomszéd, aki múlt héten "véletlenül" pizsamában jött át kölcsönkérni sót?
Vagy talán Lili, Bianka legjobb barátnője, aki mindig úgy nézett rám, mintha titkot sejtetne?
Nem, nem, nem... egyik sem. Mindhárom nő egy dugásnál többet szeretne... vagy egy kurva? Nem az meg egy életlen kés a bosszúhoz. Pörög az agyam a kocsihoz menet, nyikorgó fékezés, dudálás. Pár centire állt meg előttem... lehet sajnos, de nem... szeretném most már én is élvezni, kiélvezni a feleségemtől kapott titkos engedélyt. Sűrű elnézések közepette kértem bocsánatot. Valahogy eljutottam az iroda mélygarázsába. Szembe jött velem a megoldás. Kicsit idősebb, nem kevésbé volt csúnyácskább, elhanyagolt, lompos öltözetében.