Gondos nagyi 4. rész

Álmában megjelent előtte a zöldellő levelű almafa, és a lombkoronát kontrasztos piros színnel díszítő, érett gyümölcsök. Károly érkezett, létrával a hóna alatt. Letti megpróbált szólni neki, kiáltani felé, hogy ne másszon fel, de hiába. A férfi nem látta, nem hallotta őt. Zavartalanul nekidöntötte a létrát a fának, és mászott, csak mászott rajta fölfelé, amíg el nem tűnt a lombok között. Letti aggódva járt-kelt a fa törzse körül,  igyekezve szemmel tartani a férfit, de már nem látta sehol a fán. Egyszer csak felkapta a fejét valamire, ami zuhan. A fa törzse mellett puffant a tehetetlen test, és nem is mozdult. Vele együtt hullani kezdtek az almák is a fáról, szanaszét gurulva körülöttük. Potyogtak, megállás nélkül, mígnem szép lassan ellepték a gyepet. Száz, meg ezer alma is lehullott, a végén pedig a kert felől egy teljes alma-áradat hömpölygött le a lankán, árvízszerűen árasztva el a hátsó udvart. Maguk alá temették Károly mozdulatlan testét is. Letti próbált az árral szemben, az almákban térdig gázolva valahogy felérni a házikóhoz. Amikor sikerült, a nappaliban lévő telefonhoz rohant, hogy segítséget hívjon. Viszont nem számított rá, hogy a kanapén két meztelen embert talál majd, név szerint Gabikát, és a szomszédasszonyt, Szilvikét. A fiú hátulról töfködte a négykézláb álló középkorú nőt. Még akkor sem hagyták abba a kefélést, amikor észrevették, hogy Letti rájuk nyitott. Mind a ketten gúnyos mosolyt döftek belé, majd még hangosabban folytatták a kicsit sem visszafogott együttlétet.

Ziláltan, levegőért kapkodva riadt fel a rémálomból. Ráeszmélt, hogy éjszaka van még. Az ágy Károly oldalán üres volt, eszébe jutott, hogy még egy hét, mire hazajöhet a kórházból. Már épp megnyugodott volna a zaklatott állapotából, amikor váratlanul valami ránehezedett a lábára.
– Gabika! – förmedt rá suttogva. Bár a következő pillanatban az is eszébe jutott, hogy felesleges csendben lennie, elvégre ketten vannak az egész házban.
– Nem tudok aludni, Letti Mami! – hajtotta fel a fiú a takarót, és megsimogatta a nő fenekét. Óvatosan megfogta a bugyiját, és elkezdte letolni a combján.
– Mondd, te megőrültél? – kapta ki a kezéből a bugyi pántját Letti.
– Engedd meg nekem is, amit Feri bácsinak megengedtél tegnap...! Csak most az egyszer! – kérlelte, vágyakozó hangon.
– Még mit nem! Feri egy korombeli férfi, én pedig egy gyengébb pillanatomban voltam. Nagy hiba volt, amit tettem, még vele sem ismételném meg, nem hogy veled, aki a lányom nevelt fia vagy. Ő bízott rám, és nem azért, hogy megrontsalak.
– Már késő, megtörtént a fürdőszobában.
– Hálátlan kölyök, neked akartam csak kedveskedni! Láttam, hogy bimbóznak benned a vágyak, és segíteni akartam, hogy felfedezd a saját testedet. Szó sem volt mindarról, ami azután történt. De itt a határ. Az én erkölcsöm is véges – Letti lendületesen az oldalára fordult, ezzel ledobva magáról a fiút. – Most pedig menj vissza a szobádba! Azonnal! Nyomás!

*

Mivel lift nem volt az ötszintes panelházban, ezért gyalog lépcsőztek fel a harmadik emeletre, ahol megálltak, a panellakás kukucskálóval felszerelt, fahatású ajtaja előtt. Letti becsöngetett, és egy ősz hajú, ráncos arcú, töpörödött kis néni nyitott ajtót.
– Szia, Nagyi – köszönt neki egykedvűen Gabika.

Letti azzal az indokkal hagyta őt az igazi nagymamájára a nyári szünet utolsó néhány hetére, hogy a baleset után neki Károlyról kell gondoskodnia. Gabika nem örült ennek a cserének, de ha őszinte akart lenni magával, akkor be kellett látnia, hogy ez valójában csakis miatta történt így. A saját telhetetlensége vezette ide, erre az unalmas lakótelepre. Viszlát, végtelen udvar, viszlát, finom, friss gyümölcsök, viszlát strand, és viszlát, Balaton. Üdv, szűk, fülledt meleg lakás, üdv, betondzsungel.

Miután visszatért a nyaralóba, Letti borzasztóan egyedül érezte magát. Ameddig lehetett, Károly társaságában töltötte az időt a kórházban, de haza kellett jönnie főzni, hogy másnap is vihessen neki meleg ételt. Délután öt óra is elmúlt már, de olyan messzinek tűnt még a másnap reggel. Letti ránézett az étkezőasztalon elöl maradt boros, és pálinkáspoharakra, illetve a megkezdett csatosüveg tartalmára. Megfordult a fejében, hogy tölt magának egyet, azzal hátha kicsit le tudja csillapítani mindazt, ami a fejében kavarog. Végül lebeszélte magát, és hozzáfogott a másnapi ebédhez. Sajnos azonban a főzés után sem múlt el az érzés, hogy megigyon valamit.

– Úgy sajnálom, ami tegnap történt – szabadkozott Szilvikének, aki elfogadta aznap estére a meghívást. Lettiék teraszára ültek ki kettesben. A háziasszony mindkettőjüknek töltött a pálinkából – Meg tudsz nekem bocsátani?
– Hm – mosolygott titokzatosan Szilvi. – Nem én vagyok az, akivel el kell tudnod számolni. Mi Ferivel amolyan félig nyitottan élünk egymás mellett. Bár nem mindennapos, de előfordul néha, hogy ő vagy én mással is együtt vagyunk.
– Mi? Ezt nem is tudtam.
– Persze, hiszen nem reklámozzuk. Ami engem illet, én azért lettem dühös az én Ferimre, mert ezúttal egy lelkileg rossz passzban lévő, férjezett asszonyra repült rá. Nagyon remélem, hogy Károly majd túl fog lépni ezen, ha megtudja. Vagy...?
– Nem. Nem szeretném elmondani neki.
– Megértem. Bennem meg bízhatsz, én tartom a szám. Feri meg végképp.
– Köszönöm.
– Nem bánnád, ha kérdeznék még a kapcsolatotokról Ferivel? – érdeklődött Letti egy újabb kör eltüntetett kupica után.
– Kérdezz bátran!
– Hogy kezdődött ez a nyitottság nálatok?
– Hú... hát ez jó hosszú sztori, nem akarlak vele untatni. Dióhéjban annyi, hogy már elég korán elkezdett laposodni a szexuális életünk. Ismerünk egy párt, akik még nálunk is sokkal nyíltabban élik ezt a fajta életmódot, a mai napig. Ők egy ideje kint élnek Németországban, ott sokkal inkább elfogadott az ilyesmi. Néhány éve meglátogattak minket, és tudván a szokatlan életmódjukról, tanácsot kértünk, hátha tudnak számunkra is valami okosat mondani.
– Azt akarod mondani, hogy ettől jött helyre a kapcsolatotok?
– Nem, itt még nem volt ilyen tiszta minden – kortyolt bele az italba Szilvi. – Valójában egy nagyon furcsa buli kerekedett abból a beszélgetésből.
– Nem mondod...?
– De bizony. Ott, akkor mindenki csinálta mindenkivel.
– Úgy érted, hogy...?
– Igen. Én is a nővel, és a fiúk is egymással. Meg persze párcserében is.
– Atya vilag!
– Másnap viszont már nem volt olyan önfeledt az érzés. Szó mi szó, rendesen berúgtunk. Ami nekik már rutinos volt, az számunka teljes szégyen. Sok idő, és még több őszinte beszélgetés kellett Ferivel, amíg eljutottunk odáig, hogy valójában mind a ketten ezt akarjuk.
– Hogy lehet idáig eljutni?
– Ezt most megbotránkozva kérdezed, vagy te is eljátszottál a gondolattal? – somolygott Szilvi.
– Még nem tudom... be kell valljam, hogy sokszor van hiányérzetem Károly mellett, de ő nem tehet erről. Nem tudom, hogy nálunk is jó megoldás lenne-e az ilyesmi, hiszen a mi esetünkben ez eléggé egyoldalúan működne.
– Igen, ez így kicsit más helyzet. Nézd, annyira mi sem vagyunk feketeövesek ebben, hogy tanácsot merjek adni. De azzal semmi rosszat nem tesztek, ha nyíltan beszéltek róla. Viszont ez csak úgy fair, ha bevallod neki a tegnap estét is.
– Ezt még át kell gondolnom.
– Mi Ferivel mind a ketten nagyon is aktív életet éltünk azelőtt, ez nem volt titok. Én is tudtam róla, hogy többre vágyik, és ő is tudta rólam. Egyedül a bizalmat kellett felépíteni, és a kisajátítás vágyát csökkenteni. De mondom, ez évek munkája volt.
– Talán jobb, ha mégis önkéntes cölibátust vállalok...
– Ugyan már, ne mondj ilyet! – vigasztalta Szilvi az elkeseredett szomszédasszonyát. – Annyi más lehetőség van még...! Például, nem is tudom... szoktad magadnak csinálni?
– Igen, szoktam. Tudod, van is egy kis játékszerem, amit ráadásul Károlytól kaptam.
– De hát ez nagyszerű! Ez azt jelenti, hogy igenis fontos vagy a férjednek, és nyitott az alternatív megoldásokra. Nem sok férfi fogadná el ilyen éretten a helyzetét.
– Nagyon is hálás vagyok neki ezért. Csakhogy egy segédeszköz sosem tudja helyettesíteni az igazi élményt. Ugye megértesz?
– Hogyne. Tudom, milyen nehéz ez.
– Valóban az. Mostanában nem is ismerek magamra.
– Kérdezhetek én is valamit? – dobta vissza a labdát Szilvi. Letti bólintott. – Gabika ugye nem csak amiatt került át az apai nagyanyjához, mert neked Károlyra kell figyelned?
– Hogy érted ezt? – játszotta meg Letti az ártatlant.
– Az a fiú eléggé érett szexuálisan a korához képest.
– Ezt te miből gondolod? – kérdezett vissza Letti, elrejtve az izzadó tenyerét.
– Mondjuk úgy, hogy tegnap este nem csak neked volt kalandod, de ez maradjon köztünk! Csak arra vagyok kíváncsi, hogy történt-e esetleg köztetek is valami a fiúval?
– Elmondom, de csak ha te is.
– Megegyeztünk.

Letti beszámolt mindenről Szilvinek, ami azon a nyáron történt. A fürdőszobai incidenst, a strandon történteket, azt is, amit Gabika az öltözőben mondott neki, végül pedig, hogy mi történt aznap hajnalban. Szilvi megértően, és ítéletmentesen hallgatta végig, majd maga is elárulta, hogy hogyan vasalták ki együtt a ruhákat a fiúval, amíg Letti a kórházban volt a férje mellett.
– Szerinted rossz emberek vagyunk? – kérdezte Letti a vallomások után. Érezte, ahogy az ital újra megrészegíti, és kezd megint érzelgőssé válni.
– Semmi olyat nem tettünk, amit Gabika nem akart volna. Sőt, nekem konkrétan könyörgött, hogy megtegyem neki. Persze először én is kiélveztem a helyzetet.
– Valóban, nekem is sokszor rágta a fülemet. Úgy éreztem, hogy épp akkor lennék vele kegyetlen, ha nem tenném meg neki.
– De most pontot tettél a dolog végére.
– Igen. Ennek most jött el az ideje.
– Megbántad?
– Nem... csak most olyan magányosnak érzem magam.
– Ezen segíthetünk – simította végig Szilvi Letti arcát.
– Most ez olyan volt, mintha el akarnál csábítani.
– Voltál már valaha nővel, Letti?
– Nem. Még soha.
– Gyere – suttogta Szilvi, egészen közel hajolva a nő arcához. Letti bizalommal hunyta le a szemét, és várta, hogy a szomszédaszony ajkai az övéhez érjenek.
– Milyen finom a szád, igazán jól csókolsz – ismerte el Szilvi, a hosszan tartó ajkazás után.
– Még sosem csináltam ilyet...
– És... tetszik? – Letti válasz helyett azonnal visszacsókolt.

Egészen közel húzódtak egymáshoz. Szilvi keze elindult végig a nő arcán, végigsimítva a nyakát, a kulcscsontját, végül megpihent a mellek tövénél. Letti hozzáért a combjához. Átszellemülve puszilgatták egymás száját, amíg mind a ketten halk sóhajokban törtek ki.
– Menjünk be! – suttogta Letti. – Nehogy még a végén meglásson minket valaki.
– Pedig biztosan tetszene a szomszédságnak a műsor – pajzánkodott Szilvi, de természetesen elfogadta Letti kérését.

Nem jutottak beljebb a konyhánál. Szilvi azonnal letámadta Lettit, amint becsukta maguk mögött a teraszajtót. Átölelve őt a konyhapulthoz préselte, elzárva a menekülési utat. Lettinek azonban esze ágában sem volt kitáncolni a csinos, szőke nő karjai közül. Valami olyasmit érzett, amit férfival azelőtt soha. Szilvi benyúlt a lenge otthonka alá, és kitapogatta a finom puha, asszonyos kebleket. Először csak alájuk nyúlt, megemelte és tartotta őket, miközben folytatta az érzéki nyelvezést Letti szájában. Aztán simogatni kezdte a mellbimbókat is, amik egyre keményebbre duzzadtak a vékony, nőies ujjak között.
– Te aztán tudod, hogy kell egy nőt megérinteni – mosolygott kábán Letti.
– Pedig még jóformán hozzád sem értem.
– Akkor tedd meg! – sóhajtotta kéjesen. Szilvinek nem kellett kétszer mondani. Egyik kezével rögtön támadásba lendült Letti combjai közé. Meleg tenyerének az érintése kellemesen hatott az érzékeny pontokon. Először csak a nő bugyiján keresztül tapogatta ki a puha szeméremajkakat. Középső ujja még így is könnyedén végigsiklott a bejárat mentén. Letti bugyija pedig kezdett átnedvesedni.
– Azta... te aztán éhes vagy!
– Nagyon! – vallotta be Letti, aki a nyár alatt megannyi elmaradt orgazmus után állt most Szilvi előtt, megadva magát bárminek, amit a nő tenni fog vele az elkövetkező percekben. A szomszédasszony pedig szó nélkül nyúlt be a bugyi alá, teljes testével nekifeszülve Letti testéhez, aki eközben a pulton próbált magának támaszt találni. Szilvi a nagyajkai simogatásával kezdte, és csak fokozatosan haladt a nedves bejárat felé. A csiklót kitapogatva lassan, érzékien folytatta az izgatást. Közben végig Letti reakcióit figyelte, aki csukott szemmel, az arcát a plafonra emelve élvezte a kényeztetést. Az ajkak közötti rés addigra olyan nedves lett, hogy amikor Szilvi középső ujja közeledett hozzá, az szinte magába szippantotta. Lassú ütemben, fel-le mozgatva jártatta ki-be az ujját. – Aaah! De jó! – nyögött fel Letti, miközben Szilvi végigpuszilgatta a nyaka és a válla közötti puha, parfümillatú bőrt.
– Nyelvvel még ügyesebb vagyok ám...!
– Szilvike... nem vágyom másra... aaah... csak a nyelvedre! – lehelte halkan a szavakat, mire a szomszédasszony leguggolt előtte, és eltüntette a fejét az otthonka alatt. Megnyálazott ajkai lágyan értek hozzá az odalent talált ajkakhoz. Érzéki csókot váltott velük, legalább olyan érzékit, mint az imént a felső ajkakkal. Nyelvét végighúzta a rés mentén, és rácuppant felül a csiklóra. Nyalogatta és szivogatta neki, hosszú percekig, miközben Letti félig leolvadva a konyhapultról, a lábaival igyekezte megtartani magát, a szemközti étkezőasztalnak támaszkodva. – A mindenségit! – sikkantott fel Letti, ahogy közeledett a csúcspont. – H-ah! Mindjárt! Ahhh... most... Aaaaaaahhhhh! – jött fel belőle a kielégülés hosszantartó, mély, búgó hangja.

Ezután kézenfogva kísérték át egymást a hálószobába, ahol ráhuppantak Lettiék hitvesi ágyára.
– Ez valami csodálatos volt! – áradozott Letti.
– Várj, még csak most jön a java! – adott neki újabb csókot Szilvi, hosszan nyelvezve vele. Csak annyi időre állt meg, amíg a fejét átbújtatta a felsője nyakán, amit aztán hanyagul a padlóra dobott. Letti is kigombolta a színes mintázatú otthonkát. Szilvivel ellentétben rajta nem volt melltartó. Letti szó nélkül kapcsolta ki neki hátul, ő pedig cserébe leeresztette az otthonkát a vállán. Gyorsan lehúzta a lábán a shortot, és mindketten megszabadultak végül a bugyitól is. Két gyönyörű érett, meztelen nő maradt az ágyon, akik nem bírtak betelni egymás szájával, és egymás testének végigsimításával.

Az oldalukra dőlve, egymás combjai közé nyúlva izgatták a másikat. Közben mélyen egymás szemébe nézve csak azt figyelték, hogy a másik is ugyanazt érzi-e, mint amit ő. Az arckifejezéseket tekintve mindketten megbizonyosodhattak arról, hogy igen.
– Istenem... el sem hiszem, hogy ezt csináljuk. Annyira finom az ujjad!
– Megérdemled, hogy élvezd, Lettikém!
– Óh, Szilvikém! Én megint... én megint!
– Én is, édes, én is! Jövök veled! – nyögte fokozottan Szilvi, és egyszerre élvezett el Lettivel. Ám még mindig nem bírtak betelni egymással. Szilvi hosszanti irányban megfordult, és átvetette az egyik lábát Letti törzsén. Az ágyékával közeledett az asszony ágyékához, amíg a nőiességük össze nem ért, a haljatok között. Ekkor jóleső csípőmozgással dörzsölni kezdték magukat a másikhoz. Semmi mást, csak a halk, nedves cuppogást lehetett hallani a szobában.
– Ez valami eszméletlen gyönyörű – mondta átszellemülten Letti.
– A kedvenc pózom.
– Most már nekem is! – fokozták a tempót, egymás combjába kapaszkodva. Közben mindketten a csiklójukat simogatták odalent, teljessé téve az élvezetet. Egymás testét nézve vonaglottak, ahogy a melleik ütemesen ringatóztak a néhol gyorsuló, néha érzékien lelassuló mozgásra. Az egyesülés végén ismét egyszerre érkezett nekik a gyönyör. Szilvi másodszor, Letti pedig harmadszor jutott a csúcsra aznap este. A hangos finálé után még percekig ugyanabban a pózban fújták ki magukat.

A szendergésből Szilvi ébredt fel előbb, de csak hogy odabújjon Letti mellé, a párnára hajtva a fejét. Ölelkezve, egymás karjaiban aludtak, egészen éjfélig. Miután feleszméltek, úgy, ahogy voltak, meztelenül, magukon viselve a másik nedveit kimentek a teraszra. Lámpa nélkül, a félhomályban hajnalig tartóan beszélgettek, sőt, még Károly cigijét megtalálva rá is gyújtottak hozzá.

*

Egy szál bugyiban, a ruhásszekrény ajtajának belső oldalán nézegette magát a tükörben. Végigpróbálta az összes melltartót, amit csak talált otthon. Azt vizsgálta, hogy melyikben mutatnak legjobban a női bájai. Letti közben vonalban volt, kihangosítva az újonnan vett mobiltelefonján, amire csak azért ruházott be, hogy fogadhassa Szilvike hívását, egyenesen Németországból, aki akkor már hat éve kint élt a férjével.
– Te aztán komolyan veszed ezt a találkozót – jegyezte meg Szilvi, amikor barátnője a negyedik melltartót is csalódottan félredobta, arról panaszkodva, hogy abban sem áll úgy a melle, ahogy szeretné.
– Azt akarom, hogy elakadjon a szava, amikor meglát.
– És mi van, ha nem is akar semmit?
– Igen, ez is eszembe jutott. Lehet, hogy azóta már rég megismerkedett egy lánnyal, és azért keresett, mert az esküvőjére akar meghívni. Ki tudja?
– Tizennyolc évesen? Kétlem. Tényleg, mióta is nem láttad Gabikát?
– Azóta a nyár óta, amikor eljött velünk a nyaralóba. Annak már hat éve.
– Hjaaj – sóhajtott Szilvi. – Még mindig olyan élénk bennem az az emlék arról az estéről...
– Na, meg utána a többiről.
– Ne is mondd... a legjobb nyaram volt valaha. Csodás esték voltak. Kár, hogy nem melegedtünk össze előbb, mi ketten.
– Inkább az a kár, hogy szinte egyik napról a másikra gondoltatok egyet Ferivel, és külföldre költöztetek. Engem meg itt hagytál.
– Hirtelen döntés volt, az biztos. Számomra is. Tudod, hogy Ferinek gyorsan kellett reagálnia arra a munkára, amit a barátaink tudtak szerezni neki odakint. Viszont még mindig él az ajánlat, hogy gyertek ki hozzánk ti is, Károllyal!
– Majd, ha végre elérem a nyugdíjat.
– Hány év az még?
– Öt.
– Még öt év?! Az borzasztó sokára van! Ha most kijönnél, öt évig még itt is dolgozhatnál, úgy még több lenne a nyugdíjad is.
– Még meggondolom – sóhajtott Letti. – Addig még akad itt egy fontos dolgom itthon, egy fiatal fiúval.
– Milyen magabiztos lettél! Ez tetszik. Tényleg, és hol van Károly ilyenkor?
– Károly egy tünemény. Emlékszel, mit meséltem annak idején? Megfogadtam a tanácsod, és elmondtam neki, ami a férjed és köztem történt.
– Persze, hogy emlékszem. Károly kimondta, hogy válni akar.
– Igen, de szerencsére megbékélt idővel. Utána nagyon sokat beszélgettünk a szexről, ahogy te is tanácsoltad. Elmondtam neki mindent, ami Gabikával történt. Gondolhatod, mennyire megbotránkozott eleinte. Hát képzeld el, hogy hat év alatt eljutottunk odáig, hogy amint megtudta, hogy Gabika meglátogat, szó nélkül bejelentkezett egy kétnapos wellness hétvégére. Csak azért, hogy magunkra hagyjon.
– De hát ez fantasztikus!
– Mondtam neki, hogy cserébe menjen el masszázsra, egy csinos, fiatal pipihez.
– Nagyon éretten kezelitek a helyzetet, gratulálok hozzá! Most már tényleg itt lenne a helyetek, velünk.
– Jó, beszélek róla Károllyal. Na. Ez szerintem jó lesz – találta meg Letti végre a tökéletes melltartót – Ebben végre jól állnak a tőgyeim.
– A csodálatosan szép melleidre gondolsz?
– Jaj, hol vannak már azok...?
– Tudom, hogy pontosan olyanok még, mint hat éve. Alig várom, hogy újra láthassam őket. Na, és milyen felsőt veszel fel hozzá?
– Csakis olyat, amiben kint van a dekoltázsom – keresgélt tovább Letti a ruhadarabjai között.
– Helyes. Igazad is van, legyél csak csinos, aztán lesz, ami lesz. Elvégre biztosan nem véletlen, hogy Gabika épp a tizennyolcadik szülinapja után döntött úgy, hogy megkeres. Több volt azért köztetek, mint egyszerű babusgatás.
– Nagyon meglepődtem, hogy a múlt héten csak úgy, váratlanul felhívott. Sokat beszélgettünk. A végén meg csak úgy felvetette, hogy meglátogatna. Pedig azt hittem, hogy haragszik rám.
– Sose késő kibékülni. Drukkolok nektek!

Gabika fél nyolcra ígérte magát. Hét óra, nulla-nullakor Letti már kikenve-kifenve téblábolt a lakás nappalijában. Sütemények kikészítve az étkezőasztalra, üdítők hat órája a hűtőben. Van szobahőmérsékletű is, a hűtő mellett. Elvégre október van, nincs már az a nagy meleg, hátha Gabika nem is kívánja már ilyenkor a hűtött üdítőt. Bor is van, ha kellene. Pezsgő is valahol a spájzban. Te jó ég! A pezsgő nincs behűtve. Letti gyorsan orvosolta a dolgot, hátha fél óra alatt lehűl az is, valamelyest. Vacsi is van a hűtőben. Sültcsirke, rizi-bizi, krumplipüré. Van még egy kis megmaradt oldalas, meg némi borsófőzelék. Ezek közül csak szereti valamelyiket. Kaja-pia rendben. Smink – rohant Letti a fürdőszobai tükörhöz, hogy nem kenődött-e el a festék. Szempillák szépen kiemeltek, púder és egy érzéki, piros rúzs. Minden rendben a sminkkel. Ruha. Cicik. Jól állnak, dögösek. Letti végül egy szexi, fehér egyberészest vett fel, merész kivágással, hozzá pedig egy csinos, fekete kis bolerót, ami tökéletesen illett a frissen festett hajához.

Hét óra, harmincegy perckor szólalt meg a csengő. Letti az izgalomtól nem is bírt beleszólni a kaputelefonba, csak a gombot nyomta meg. A berregő hang jelezte, hogy nyílik a kapu. Letti kiállt a bejárat elé a folyosóra, úgy várakozott. A lépcsőn aztán mintha nem is Gabika jött volna fel. Hat év nagyon is sokat számít egy serdülő fiú kinézetében, és Letti egy tizenkét éves fiúcska helyett egy felnőtt férfit látott érkezni.
– Letti Mami! – kiáltott fel örömében a mutálódott hangú kamasz.
– Gabikám! – ölelték át hosszan egymást. Nem kellettek szavak, mindketten tudták, hogy mennyire hiányoztak a másiknak. – Gyere, kerülj beljebb! – próbálta Letti visszatartani az örömkönnyeket, már csak azért is, hogy el ne kenődjön a festék az arcán.
– Milyen csinos vagy, Letti! – bókolt a fiú, amitől az asszony teljesen elpirult.
– Én akartam előbb mondani, hogy te meg milyen fess fiatalember lettél! A lányok biztos mind odavannak érted.
– Áh! – legyintett Gabika. – Majd kiheverik – mondta, majd ezen mindketten nevettek.
– Megkínálhatlak egy kis süteménnyel? Magam készítettem mindegyiket – mutatott végig Letti a lakodalmakat megszégyenítő változatosságú, teli rakott tálcákon.
– Kókuszkocka! A kedvencem!
– Igen, emlékeztem – füllentette Letti. Valójában Gabika annak idején bármilyen sütiből meg tudott enni egy tucattal, nem igazán volt kedvence. Ezért Letti inkább mindegyikből sütött egy keveset.
– Nagyon finom.
– Hopsz... ott maradt egy kis morzsa – nyúlt Letti megszokásból Gabika szája széléhez, hogy letörölje a hüvelykujjával. A váratlan érintéstől mindketten ledermedtek, és Letti ujja hosszan rajtamaradt a fiú arcán.
– Köszönöm – mosolyodott el szemérmesen Gabika.
– Tölthetek inni valamit? Van hideg üdítő, vagy bort esetleg?
– Azt hiszem, egy kis bort kérnék – választott a fiú, aminek Letti is igazán megörült. Egy üveg fehérbort bontott, amit Károly vett nekik erre az estére. Juhfark.
– Ne haragudj Letti, hogy nem kerestelek! – mondta Gabika a pohár bor mellett – Olyan furcsán váltunk el legutóbb, és még csak el sem mondtam, hogy milyen jól éreztem magam veled azon a nyáron.
– Furcsa egy nyár volt... de ne szabadkozz, hiszen nekem kellett volna téged keresselek. Hanna lányom eléggé megharagudott rám, amiért átvittelek akkor a nagymamádhoz. Pedig meg volt beszélve, hogy oda is mész majd a nyáron... mindegy is. Most már így alakultak a dolgok. Viszont annak nagyon örültem, hogy felhívtál. Annak pedig még jobban, hogy meg is látogatsz engem.
– Szeretném, ha jóban maradnánk.
– Én is, bogaram – mosolyodott el Letti. A következő pillanatban Gabika arca közeledni kezdett felé. Bármilyen más esetben, bármelyik családtaggal az lett volna Letti reakciója, hogy az arcát fordítja a puszi felé. Gabikával szemben azonban mozdulatlan maradt, várva, hogy hova fog elcsattanni az a csók. Nem máshova, mint a szájára.

Mintha egy vágyálom vált volna valóra Letti számára, az újabb szájrapuszinál lehunyta a szemét, és ott tartotta ajkait, Gabika száján. A fiú megérintette az egykori pótnagyi nyakát oldalt, és a tarkójánál finoman magához húzta őt. Ajkaik szétnyíltak, ahogy a szájrapuszik érzéki csókokká változtak közöttük. A nyelveikkel együtt a kezeik is elindultak a másik teste felé. Letti a combjához ért hozzá, míg Gabika a derekát karolta át.
– Hat éve várok erre – szólalt meg a fiú.
– Komolyan mondod? Biztosan sok lány volt azóta az életedben...
– Nem volt, senki. Neked tartogattam magam.
– Úgy érted, hogy...?
– Igen, még szűz vagyok. És azért jöttem, hogy elvedd tőlem.
– Te jó ég! – tüzelték fel Lettit Gabika szavai annyira, hogy azonnal le is dobta magáról a bolerót, és beleült a fiú ölébe. – Akkor hát mire várunk?

A csókok közben Letti kitapogatta nadrágon keresztül Gabika férfiasságát, ami akkor már úgy állt, mint a cövek. Az biztos, hogy az is jócskán megnőtt a hat év alatt.
– Milyen rég nem volt a kezemben...
– A kérdés, hogy hol lesz ezután?
– Ahhh... Gyere! – pattant fel Letti a kamasz fiú öléből, és kézenfogva átvezette a nappaliba, ahol a kanapéra feküdve magára húzta őt. Felváltva húzták le egymásról a ruhaneműket, mígnem meztelen testtel, egymáshoz tapadva falták egymást, mint egy fiatal tini pár. Gabika arccal a lágyan ringó mellek között járt, miközben duzzadó farka már nagyon közel volt ahhoz, hogy behatoljon Letti folyamatosan nedvesedő odújába.
– Picit izgulok – szabadkozott, miközben kéz nélkül próbálta megkeresni a bejáratot, de nem akart neki összejönni.
– Bízd csak a Mamira! – fogta meg Letti a szerszámát, és kézzel magába vezette. A pillanat leírhatatlan volt. Egymás szemébe nézve mind a ketten visszautaztak hat évet az időben, a nyaralóban lévő kisszobába, ahol Gabika többször is elélvezett az asszony kezétől, és amely pillanatokat Letti is gyakran felidézett azóta is magának, amikor egy kis örömre vágyott.
– Jaj, ne! – kiáltott fel Gabika, pedig jóformán el sem kezdték még a mozgást. A farka Letti testében azonnal elárasztotta őt belülről, pulzálva spriccelve belé az ondót. Ahelyett azonban, hogy a helyzet kellemetlenné vált volna, a nem várt tetőpont Lettiben is elindított valamit, és bár ilyen soha nem fordult elő azelőtt, a lüktető faroktól és a kilövellt meleg sperma érzetétől azonnal érkezett számára is az orgazmus. Magához szorította a fiút, és egymásba fonódva éltek át mind a ketten valami újat.
– Atyaúristen!
– Várj... az előbb te is...?
– Igen, elélveztem! – nyöszörgött Letti, miközben a gyönyörtől el is pityeredett egy kicsit.
– Akkor ugye nem azért sírsz, mert csalódtál?
– Benned, Gabika? Soha nem fogok csalódni!

Nem is kellett. Egy fél óra töltődés után Gabika új erőre kapott. Fel sem öltöztek időközben, így tényleg ott folytathatták, ahol abbahagyták. Ezúttal a fiú került alulra a kanapén, és Letti a combjaival közrefogta.
– Most hagyd, hogy én mozogjak – ereszkedett rá a merev farokra, ami úgy ágaskodott alatta, mintha napok óta nem élvezett volna el. – Letti Mami gondoskodik rólad! H-ah! – csúszott be neki a fiatal, életerős farok, ahogy beleült. A nő teste nem sokat változott az évek alatt. Sőt, kimondottan jól tartotta magát. Megmaradt a szexi pocija, de nem nőtt nagyobbra. A mellei megereszkedtek ugyan, de nem vesztettek a teltségükből. Az arca pedig szebb volt, mint valaha, bár erre sokat rásegített a smink is. Gabika szemszögéből nézve, a farkát nem csupán egy vonzó, teltkarcsú, az ötvenes évei végén járó hölgy lovagolta meg, hanem egy földi istennő.
– Ahhh igen! Imádom a tested – tolta össze a fiú a puha halmokat, amig a megkeményedett bimbók egymáshoz nem értek. Közben Letti a fel-le történő mozgást felváltotta előre-hátra tett csípőmozdulatokra, miközben a farok végig tövig benne maradt. – Aaah ez milyen jó!
– Nagyon jó! – folytatta a mozgást Letti. Az első gyorstüzelésnek hála, Gabika nagyon jól bírta a tempót úgy, hogy közben egy pillanatra sem lankadt le. Letti percekig élvezhette magában a kőkemény farkat. Úgy érezte, meg is érdemli, hiszen tizenöt éve nem volt szerencséje hasonlóhoz. Erre is hat évet kellett várnia.

Amikor látta a fiún, hogy közeledik a végéhez, már ő sem volt messze. Lassan ráhajolt Gabika testére, és átadta neki az irányítást. Ő átölelte és megcsókolta Lettit, majd fokozatosan gyorsítva az ütemet, alaposan megkefélte alulról a kiéhezett nőt. Letti sikongatva élvezett el a villámgyorsan csattogó farkán, miközben Gabika a saját mellkasához préselődött ciciket nézve, újabb hatalmas adagot fröcskölt az egykori pótnagyijába.

Egymáson fekve még sokáig cirógatták egymást, Letti szavakkal édesgette, Gabika pedig áradozott arról, hogy számára Letti a legszebb, legvonzóbb nő a világon.

Letti vendége éjszakára is nálamaradt, hiszen semmi nem szólította el tőle. Vacsora után nekiláttak egy filmnek, de nem bírták végignézni anélkül, hogy egymásnak ne estek volna. Ugyanez történt, másnap reggel is.

*

Károlynak új hobbija lett, a fürdőbe és csinos, női masszőrhöz járás. Legalábbis a következő egy évben olyan sűrűn kényszerült magára hagyni Lettit, hogy azt már hobbinak is lehetett nevezni. Tudta, hogy mi folyik otthon eközben, de nem igazán gondolt bele. Az volt fontos számára, hogy a szeretett feleségének meglegyen mindene, amire vágyik. Cserébe ő is lazíthatott egy kicsit a bájos, fiatal nők társaságában, akiknek nem számított, hogy az öreg farok feláll-e még, vagy sem.

Egyik alkalommal – egy év elteltével – Letti mesélt Gabikának a leszbikus kalandjáról Szilvikével azon a nyáron, és arról is, hogy régóta hívják őket Károllyal Németországba.
– Drága Szilvi néni – nosztalgiázott a fiú. – És mit gondolsz? Ti is ki szeretnétek utazni?
– Tulajdonképp Károllyal arra jutottunk, hogy elfogadjuk a meghívást, és odaköltözünk hozzájuk.
– Ez azt jelenti, hogy mi ketten már nem is fogunk utána találkozni? – sóhajtott Gabika.
– Jövök majd látogatóba, amilyen gyakran csak tudok. Akkor mi ketten is összefuthatunk még, persze csak ha kíváncsi leszel még egy vénasszonyra.
– Te sosem leszel vénasszony – csókolta meg a fiú Letti ajkait. – Várlak téged, bármikor is jössz. Nagyon fogsz hiányozni, Letti Mami!
– Te is nekem, bogaram!

*

Alig egy hónappal később a repülőtéren Letti és Szilvi érzelmes csókkal fogadták egymást. Amíg a kiéhezett nők nyelveztek, a két férfi feszengve bámult egymásra, miközben a vállukat vonogatták. Szegény Ferinek lassan hozzá kellett szoknia a felesége szeretőjéhez, ugyanis Letti és Szilvi az első hetekben naponta többször is egymásnak estek a lakásukon. Azalatt a fiúk leköltöztek az alagsori kocsmába, sörözni és meccset nézni. Néha viszont csak Károly tért be egyedül az ivóba, ilyenkor a nők odafent együtt gondoskodtak Feri jókedvéről. Ugyanezt persze Szilvi többször felajánlotta Károlynak is, de ő mosolyogva utasította vissza a lehetőséget, mondván, hogy ő jól megvan így is.

Négy éven keresztül Letti nyáron is, és télen is hazautazott, hogy egy hét alatt meglátogassa a lányait, de valójában minden alkalommal két hetet maradt Magyarországon. A másik hetet olyankor titokban végig Gabikával töltötte. Mindig elutaztak valahová, ahol végigszexelhették az együtt töltött időt. Lettiék eladták a balatoni nyaralót, abból a pénzből bőven jutott az ilyen utakra is.

Ezután – érthető módon – Gabikának barátnője lett. Mielőtt abban az évben hazatért volna a szokásos látogatásra, a fiú előre megírta Lettinek a hírt, hogy ne a találkán érje a csalódás. Persze Letti őszintén örült, hogy Gabika végre talált valakit, és többé nem neki kell gondoskodnia a nem vérszerinti unokájáról. A nő még azt is felajánlotta, hogy meghívja a fiatal párt egy háromszemélyes vacsorára. Egy puccos éttermet nézett ki maguknak, ahol Letti egy igazán jó hírrel hozakodott elő: A kis lakást, ahol azelőtt Károllyal laktak, felajánlotta Gabika számára, hogy költözzenek be oda a barátnőjével, és ne a fiú apjánál lakjanak. Nagy sikert aratott ezzel az ajándékkal, a fiú szinte kiugrott örömében a bőréből. Nem is csoda – gondolta Letti, – hiszen nagyon csinos kislányt talált magának ez a szexmániás kujon. Ahogy elnézte őket, nem tudta nem észrevenni, hogy Gabika választottja nem másra emlékezteti őt kinézetében, mint saját magára, a húszas évei elején.

***

Itt a történet vége. Köszönöm, hogy elolvastad! Ha tetszett, írd meg hozzászólásban! Véleményt és építő kritikát is szívesen fogadok.