Árnyjáték 2. rész

Hajnalban – az erkélyen történt dugás után, – lucskosan, részemről pinalétől nedvesen, Eszter részéről gecisen, haza osontunk a hátsó bejáraton keresztül, ki-ki a saját otthonába.
Másnap úgy kóvályogtam két kávé után is, mint egy kifacsart mosogatórongy. A hétvégi értekezletre Eszter eléggé furcsán, kisterpeszbe tett lábakkal lépdelt be. Magamban mosolyogtam, hogy csak ő, és én tudom az okát. A székén is feszengett, mint akit seggbe dugtak. Szerencsémre az én munkámat elfogadták, és Eszter még hozzám is szólt.

– Dávid! Nagyon meg vagyok elégedve a munkáddal! Nálam egy óriási piros pont! Plusz még egy, a hajrában nyújtott kimagasló, erőt nem kímélő kitartásodért! – Mondta magabiztosan.
– Magasra tetted a lécet, közel kerültél a felfelé bukáshoz, legalább is nálam!
Elmosolyodott, és jól láthatóan kacsintott. Még egy kolleginát is megdícsért, de őt azért, mert amikor megtorpant, mert segítséget kérni, és ketten együtt túllendültek a problémán, és így dicséretes munkát tudott produkálni. Végig gondoltam, hogy amit nekem mondott, vajon csak én értettem? És lehet, hogy a lány, akit Eszter szintén elcsábított? Valószínűleg soha nem tudom meg.

Este a közeli étteremből rendelt vacsorával vártam haza Lillát. Láttam, hogy gondterhelt és fáradt. Én sem bántam különösebben, hogy elutasította testi közeledésemet, de lefekvés után az oka is kiderült. Már sötétben feküdtünk, amikor megszólalt.

– Kicsim, mondanom kell valamit.
– Mond, Édesem! – Nógattam mit sem sejtve.
– A tegnap esti vacsora után a kelleténél több pezsgőt ittam, és megbotlottam... Úgy.
Elöntötte az agyamat a szar, mert jól tudtam, hogy mi az az úgy. Még jegyben jártunk, mikor úgy akkor is megbotlott. Akkor megbeszéltük, hogy soha nem fekszünk le haraggal, sem titokkal.

– Hallgatlak! – Mondtam elfojtott dühvel, és tudtam, hogy én is elmondom majd az éjszakámat, de addig had érezze magát szarul. Nehezen kezdett bele, de végül megtört hangon szakította meg az éjszaka csendjét.
– A pezsgő túl édes volt. Pont olyan, mint Tibi mosolya, miközben a harmadik pohár után már nem éreztem az ízét.
Elgondolkodva hallgatott, hogyan folytassa, hogy még valahogy ki is jöjjön belőle, aztán vonakodva mesélni kezdett.