Árnyjáték 1. rész

A Luxor International irodái ilyenkor, este fél nyolckor, olyanok voltak, mint egy színház kihalt színpada. Csak a számítógépek halk surrogása, meg a saját lélegzetvételem hallatszott. Mint az egyik junior marketingvezető termékmanager, a havi jelentést próbáltam összerakni, persze határidőre, miközben a harmadik kávém már rég hidegre hűlt az asztalomon.
Lili – a feleségem – már egy hete nem volt otthon, Hamburgban tárgyalt valami fontos ügyféllel. Így legalább nem zsörtölődik, hogy túlórázok, – gondoltam, – mikor hirtelen megéreztem, hogy valaki áll mögöttem. Eszter volt az, a szenior szakértő, regionális vezető tréner a cégnél. A hangja olyan volt, mint a mézes bor. Lágy, de benne volt az a fojtott feszültség, ami mindig megfeszítette a hátam bőrét. Kiszámíthatatlan, szigorú, kemény nőnek ismertem.

– Még mindig ezen vergődsz? – Kérdezte.
A szavai kimértek voltak. A szoknyája pont annyira volt rövid, hogy ne legyen feltűnő, de én tudtam, hogy tudja, hogy észreveszem.

– Holnapra kéne leadni – mondtam, és ösztönösen hátra húztam a széket, hogy felálljak, de ő vállamnál fogva visszatolt és beleolvasott a jelentésembe.
Az illata, valami drága, fűszeres parfüm, azonnal megtöltötte az orromat. Gábornak, a férjének biztos tetszik ez az illat, – villant át az agyamon, de ahogy rám nézett, miután végig szaladt a munkámon, tudtam, hogy nem Gáborra gondol.

– Én is túlóráztam, túlórázok – súgta, és beleivott a hideg kávémba. – Segíthetek valamiben?
A kérdése ártatlan volt, de a szeme nem. Tudtam, hogy a férje a pénzügyi osztályt vezeti, és azt is tudtam, hogy a folyosói pletyka szerint szereti „mentorálni” a fiatal fiúkat. Megsejtettem, hogy én vagyok a következő projektje.

– Kösz, de megoldom – próbáltam határozottnak hangzani, de ő a monitorhoz hajolt, és az ujjával megérintette a képernyőt. A haja hozzáért a vállamhoz.
– Itt hibáztál – mondta. – De nem baj. Ezt este megbeszélhetjük. Nekem is van extra anyagom. Szavai hangsúlyozása nem véletlen volt. Mielőtt válaszolhattam volna, már indult is kifelé.
– Nyolcra várlak a La Luna szállodájának az éttermében. Ne késs!
A mosolyával együtt becsukta maga után az ajtót. A szálló pár háztömbnyire volt a cégtől, az üzleti partnerek ott szálltak meg általában.