Hétvége Charlotte-nál 3. rész

Nagyon hálás voltam a húsz perces szünetért. Tényleg meg fogunk tenni még három ilyen kört ma este? Visszatántorogtam az emeletre, találtam szabad fürdőszobát, gyorsan lezuhanyoztam. Felvettem egy köntöst, bár a ruhát mostanra egy kicsit irrelevánsnak, szinte antiszociálisnak éreztem. Mire visszaértem a nappaliba, a társaim, Curtis kivételével, mind ott voltak. Bár fáradtnak tűntek, de inkább elégedettek voltak. Azt hiszem, én is.
– Ne hasonlítsuk össze a jegyzeteinket – mondta kis Roger –, legalább az este végéig ne.
– Oké – mondtam –, úgyis itt az ideje a második körnek.
Megnéztem a listámat: Amanda a hálószobában. Még mindig elevennek éreztem a Naomival való összecsapásomat, de az a gondolat, hogy néhány percet kettesben tölthetek Amandával, ismét felpörgette a libidómat.
Amikor az óra 12: 40-et mutatott, felmentem az emeletre, majd a folyosón a hálószobába. Eddig nem láttam Curtis és Charlotte hálószobáját – mindig zárva tartották az ajtót –, nem tudtam mire számítsak. A diszkófény így egy kissé megdöbbentő volt. A helyiséget fél tucat változó vörös és kék fénysugár világította meg, amelyek a mennyezetről lógó tükrös gömbről verődtek vissza. Hátul egy hatalmas ágy foglalta el a hely nagy részét. Azzal szemben egyetlen, karfa nélküli szék volt, amit a közeli íróasztaltól hoztak el. A szoba üres. Amanda sehol.
Megindult a lendületes, gyors ütemű zene, a diszkógömb forogni kezdett, piros és kék pöttyöket dobálva minden irányba.
A szék, úgy gondoltam nekem van kikészítve. Odamentem, leültem. Az ágy és egy halványan látható ajtó felé fordultam, ami feltehetően fürdőszobába vezethetett. Az ajtó kinyílt, Amanda lépett be. Magassarkú cipőt, fekete ruhát viselt, ami közvetlenül a feneke alatt ért véget. A flitterekkel borított ruha szikrázott a váltakozó fénysugarakban. A lány a zene ütemére táncolt, karja kanyargós íveket írt le, csípőjét körözve mozgatta. Megpördült, közelebb lépett hozzám, majd eltávolodott. Az örvénylő fény felváltva mutatta és rejtette el.
Megállt előttem, a csípőjét még mindig remegtetve, egészen a derekáig emelte a ruhája szegélyét, megmutatva apró fekete tangáját. Egy pillanatig tartotta ezt a pózt, majd megfordult, hogy megmutassa csodás fenekét.
– Hajolj le – mondtam.
Hátranézett a válla fölött, rám villantott egy mosolyt, majd megtette, amit kértem.
A köntösöm alá nyúltam, hogy valami felesleges biztatást adjak a farkamnak.