Atléta

17 éves koromig egy kisvárosban éldegéltem az anyukámmal. Az apámat nem ismerem, az anyukám nevét viselem. Mamám és a keresztszüleim, – anya nővére és férje – segítettek a nevelésemben. 7 éves voltam, mikor a tesitanár a futó testalkatom miatt elindított a városi versenyen. Legnagyobb meglepetésemre a korcsoportomban magasan vertem a mezőnyt 400 méteren. A város futó híressége, – aki a mai napig országos csúcstartó – a szárnyai alá vett. Ő vette észre robbanékonyságamat, és hogy a rajtjaim szenzációsak, így rövidtávfutónak nevelt. A suliban a sportsikerek miatt szinte kivételeztek velem. Az általános iskola után fodrásztanuló lettem, már magántanulóként. Az U16-ban az országos bajnokságokon mindig dobogós voltam, a megyei és régiós versenyekről szinte csak első helyet hoztam el. U18-ban már sokkal komolyabb volt a mezőny, így az eredményeim is változóbbak lettek. A testalkatom az edzések és a táplálkozás miatt inkább fiús lett, mint lányos, ha a fejemet nem nézték. Állítólag az arcom babaarc lett, és hátközépig érő hajam volt, aminek nem kifejezetten örültek a sportban.
A család büszke volt rám, még az unokanővérem is, aki másfél évvel volt idősebb, mint én, és mamáéknál, – valamint amikor ők vigyáztak rám – sokat voltunk együtt. Ő pasizós típus volt, de csak játszott velük, mint macska az egérrel, ha megunta, dobta őket. Én a sportban éltem ki minden energiámat. A napi 1-2 edzés, az iskola és a szakmai gyakorlatok mellett sem időm, sem energiám nem lett volna pasizni.
15 évesen – miután végeztem a sulival – átigazolt a BVSC, pestre kellett volna költöznöm, de anyának nem volt pénze albérletre. Szerencsémre Nati – az unokanővérem – Pesten volt egyetemista – és nekik anyagilag is jobban ment, – így volt egy másfél szobás lakásuk is, amelyben Nati lakott, és amelyben megkaptam a kisszobát. Hogy a költségekbe én is be tudjak szállni, egy közeli fodrász szalonban dolgoztam fodrászként. Hétvégéken voltunk közösen otthon, ha nem volt verseny. Én fél hatkor automatikusan ébredtem és tettem vettem. Mire Nati felkelt, kész volt a reggeli, az ebéd feltéve főni, és mostam is már. Kinyúlt alvós pólójában segített teregetni.

– Nehogy félre érts, de titeket, atlétanőket gyógyszereznek?
– Nem, miért kérded?
– Hát, mert alig van cicitek... – pont egyik sportmelltartómat teregettem – . és azt a kicsit is rejtegetitek, leszorítjátok.
– Nem, nem szedünk semmit, különben is vizsgálnak minket a dopping tesztekkel.