Séta egy elhagyatott vidéken

Egy rokonlátogatás során 17 éves lányként unalmamban sétára indulok a környéken. Az ismeretlen füves, lankás térségben alig veszem észre egy betonbunker bejáratát, amit benőtt a gaz. Mivel az ajtó nyitva áll bekukkantok. Egyetlen csigalépcső vezet csak le egy rozsdás korlát mellett egy alagsorba, ahová valahonnan mégis besüt a nap, mert csupán félhomály van. Egy hatalmas hodályba érkezek, ahol másfél méter átmérőjű négyszög alapzatú betonoszlopokon kívül ameddig a szem ellát semmi sincs. Meg kéne, hogy lepjen a tisztaság, ami bent fogad, de engem mégis a fény forrása foglalkoztat. Elindulok abba az irányba, ahonnan a világosság árad és közben azon tépelődök, hogy az egy másik bejárat-e vagy csak beszakadt idővel a bunker teteje? Lefelé látszólag ugyanis nem vezet út. Sehol egy lift, vagy lépcső, de még csak lejtő se.
Ijedtemben nagyot ugrok, amikor a semmiből megszólal egy hang.
– Hát, te mit keresel itt?
Ijedtségem nem csökken akkor sem, amikor a hang irányába fordulva egy marcona kinézetű, khaki öltözetű férfi sötétkék szemébe nézek. A férfin a zubbony félig kigombolva. Előtűnik széles, izmos mellkasa, ami némileg csökkenthetné a rémületem, de mivel egyedül vagyok vele a félhomályban és nem ismerem, továbbra is félek tőle.
– Én csak... – dadogom, mert fogalmam sincs hogyan magyarázzam meg, hogy unatkoztam és sétáltam a környéken.
A pasinál nincs semmiféle fegyver, vagy kés és semmilyen jelölés a ruházatán, hacsak egy apró fekete kör alakú varrott sávot nem tekintenék annak a nadrágja comb felőli, jobb oldali részén.
– Nyugodj meg. Nem akarlak bántani! – mondja és bár igyekszik kedvesnek tűnni, még mindig félek tőle.
– Te csak tiltott területre tévedtél – szólal meg egy másik basszusosabb tónusú hang a másik oldalam felől, amitől még inkább megrémülök, és majdnem előző férfi fedetlen mellkasának ugrok ijedtemben. Ő ügyesen elkap és megtart, de nem fájdalmas a szorítása, pedig a tartásában mozdulni sem tudok. Olyan módon bizserget meg az érintése, amire nem számítanék ilyen helyzetben. Két idegen erős férfi egyedül velem egy számomra ismeretlen helyen... Gondolatban megszidnám magam, ha tudnék gondolkodni. Annyit tudok csak nagy nehezen kinyögni, hogy: – Nem volt bezárva az ajtó.