Menyország és pokol

Egy alföldi falucskában nevelkedtem, a szüleimtől már kisgyerekként szívtam magamba a paprikatermesztés tudományát. A közeli városba jártam mezőgazdasági szakközépiskolába. Közepes tanuló voltam, de nem is erőltettem meg magamat, mert az előttem lévő példa a szüleim voltak, akik nyolc általánossal, de kétkezi munkával, izzadsággal felépítettek egy paprikatermesztő, – szárító, – őrlő üzemet. Napszámosokat irányítottak, gépeket kezeltek és a lényeg, hogy BOLDOGAN éltek. Igazi mintaképeim voltak, tőlük szívesebben tanultam, dolgoztam, mint az iskolában, mivel tudtam, hogy idővel én fogom tovább vinni a vállalkozást.

A faluból minden tizennégy év feletti kamasz a városba járt középiskolába. Brigi – aki az osztálytársam volt – egy igazi, vérbeli nővé fejlődött tizenhat éves korára. Kegyetlenül jó tanuló volt, és egy bombázó nő. A fiúk fetrengtek a lábai előtt, keresték a kegyeit. Kezdetben én is beálltam a sorba, de rájöttem, hogy esélyem sincs, hiába vagyok a munkától kigyúrt, és mondhatni pénzes srác, de engem nem vett észre soha. Az élet legboldogabb pasija lehetett, aki a lábai közé férkőzött. Ő főleg a korosabb pasikat részesítette ebben a jutalomban. Az egy évvel fiatalabb húga Jácinta, de csak Jácint   – pont az ellenkezője volt, mint a nővére Visszahúzódó, csendes, magának való. Soha nem láttam rajta sminket, nem takargatta a pattanásait, nem szégyellte hogy szűz, sőt büszkén dicsekedett vele. Az óraközi szünetekben mindig a folyosó eldugott zugaiba vonult félre, hétvégén, iskolai szünetekben ő is a szüleinek segített a földeken, mint én.
A suliban egyre többet lógtunk együtt, és sötétedés után a falu félig kihalt utcáin sétáltunk, sokszor már kéz a kézben. Egyik ilyen séta alkalmával arcaink egyre közeledtek egymáshoz, mígnem az ajkaink összeértek. Az apró puszik után, a kopogtató nyelvem bebocsájtást kapott. Félénk volt az első csók, de gyengéd és kitartó. Nekem nem volt újdonság, mégis zavaromban egy kavicsot rugdosva, alig pár szót váltva kísértem haza, szinte a házukig. Brigi – domináns nővérként – valamiért féltette tőlem a húgát. Ennek többször is hangot adott sziszegve nekem is a suliban, és oltotta ellenem Jácintot. Nem tudtam, hogy ez még inkább erősítette az összetartozásunkat.