Időutazó 5. rész

Most már, anyát akarom!
Ki is találtam valamit! 81-et írunk, a nyárnak vége én suliba járok, a nővérem gimibe és kollégista. Anyának rég nincs senkije a tudtommal, tehát biztosan vágyik már egy numerára. Régebben apám még néha hazajött titokban, és megdugta, de már ennek is rég vége szakadt. Anya még fiatal 38 éves. A mai világban rámenne valami társkeresőre és akár minden nap mással szórakozna, de akkor ez még nem így ment. Ma már egy 16 éves is sokkal rafináltabb, mint akkor a felnőtt nők. Kemény meló, remélem be fog válni. Az a baj, ha későbbre megyek vissza sokkal nagyobb a kudarc lehetősége. Így 12 évesen, még teljesen takarózhatok, a tudatlan gyermek mesével. Itt kell megalapozni a jövőt! Emlékszem anya magányos volt, a dolgaink mentek, de semmi különleges. Egy fizetésből meg egy kis gyerektartásból éltünk, meg volt mindenünk, de csak szolidan. Luxus nuku! Itt kell elkapnom!
Felvérteztem magamat egy halom lottó számmal. Visszamentem, felírtam magamnak a dátumokat és a számokat. Nem mindet és csak max 4-es találatot. Nem szabad belerondítani a múltba, mert azt a jövőben megszívhatom! Erőt vettem magamon és belevágtam! Szombat volt, Évi nem jött haza, mert kihasználva a szeptemberi jó időt, kommunista hétvégét tartottak a TSZ-ben. Ez azt jelentette, hogy a diákok és a dolgozók, ingyen dolgoztak a betakarításban. Így anyával, ketten voltunk otthon egész hétvégén. Nálunk a faluban nem volt orvosi ügyelet, ha bajod volt be kellett menni a városba, én ezt használtam ki. Anya egyrészt aggódni fog, ha panaszkodok, másrészt mielőtt elindulna velem a városba, biztos látni akarja a bajomat, és segíteni akar. Hát belevágtam! Reggeli előtt estem neki, jobb minél hamarabb, remélem nem fogok felsülni. A mai világban esélytelen lennék, de ott a régiben, másként működtek a dolgok. Végig gondoltam, és gyorsan keményre vertem a farkamat, miközben anyára gondoltam.

– Anya! Anya!
– Itt vagyok. Mi van?
– Nagyon fáj!
– Micsoda? Mi a baj?!
– Az alhasam, meg a fütyim!
– Pukizni kell?
– Nem!
– Hajolj rá a székre, talán könnyebb lesz.
– Az nem használ. Nem tudom, mi a baj, de nagyon görcsöl! Még egy csepp könnyet is kisajtoltam magamból. Láttam anyám szemén az aggodalmat.
– Hol fáj pontosan?
– Itt az alhasamnál és a fütyim! Nagyon rossz!
– Mutasd meg!
– Nem is tudom, de nem jó!
– Ne szégyenlősködj már, százszor is láttalak!
– Így még nem!
– Mutasd!