Csillával először kettesben

Már éppen indulni készültünk. Hosszú út állt még előttünk. S pénzünk is fogytán. De ez a kóla jól esett. Csak rohadt meleg volt ebben a motelben, semmi légkondi. Vártuk a fizetőpincért. A teremben kevesen voltak. Nyilván mindenki a strandon sütteti a hasát.

Újabb vendégek érkeztek, éppen a szemközti asztalhoz ültek le. Egy idősebb pasi jött két fiatal lánnyal. Egyik szőke, másik barna. Hosszú egyenes hajukat lezseren dobálták a válluk felett. Azért megakadt rajta a szemünk. Csinosak voltak. A szőke bombázó egy vékony virágmintás nyári ruhában, a barna egy rövid farmer szoknyában és egy fehér topban. Siettünk. Már nem volt időnk szemezgetni velük. Holnap mindenképpen át kell érni a határon. Bezzeg a tegnap esti dizsiben nem sikerült senkit felcsípnünk. Pedig jó lett volna egy utolsó este abban a pompás szállodában egy finom bőrű, hamvas kis leánykával... Csak ki kellett volna nyújtanom a kezem, hogy megérinthessem, megfognom a karját, átölelnem a derekát az ágyban és... reggel pedig gyengéd búcsúcsókkal elválhattunk volna örökre.

Jól nézett ki a BMW – nk! Csupa por lepte, ott hagytuk az árnyékban, a fák alatt. A madarak meg előszeretettel potyogtattak rá. Zoli káromkodott egyet, de vigasztaltam, még van annyi pénzünk, hogy egy autómosónál megálljunk.
Frissek és üdék lettünk mindannyian. Bömbölt a magnó, nem hallottuk egymás szavát sem. De nem is akartunk már beszélgetni. Hosszú volt ez az egy hét. Mindennap együtt keltünk, jártuk a várost, a múzeumokat, az éttermeket.
– Állj meg! Nézd kik vannak ott az út mellett? A két csaj a motelból. De hol a pasi?
A két bombázó leány ott bandukolt az út mellett. Hátizsákjukat mélán vonszolták a melegben.
Visszatolattunk.
– Mi történt lányok? Segíthetünk nektek?
– Oh, hát mi csak stoppolni szerettünk volna... de épp, hogy csak kiszálltunk a másik kocsiból. De ti? Ez egy német rendszámú autó? Ha beszéltek magyarul, megyünk veletek.
Bólintottam és azonnal kiszálltam. A hátsó ülésről az ablakba dobáltam néhány dobozt, aztán beültettem a lányokat. Kicsit megszeppentnek tűntek. A szőke, rögtön megismert bennünket: – Ugye veletek már találkoztunk a motelban?

Édesek voltak, ahogy csacsogtak és mesélték a hétvégéjüket a városban. Rokonoknál szálltak meg a discó után, most hazafelé utaztak. Oh, istenem, ha ezeket a lányokat az este már megtaláljuk, micsoda éjszakánk lehetett volna...