Gondos nagyi 2. rész

Kisterpeszben állt a veteményesben, és a gyomokat húzogatta. Már elmúlhatott kilenc óra, mert a nap egyre magasabban járt, és egyre forróbban tűzött. Letti érezte, ahogy a mellei között folyik le a verejték. Csak a rövid aljú kerti otthonkája volt rajta, semmi más, aminek a lenge anyagát betűrte a dús keblei alá, ezzel kissé elviselhetőbbé téve a hőséget. Lassan amúgy is itt az ideje egy frissítő zuhanynak a kerti tusoló alatt, majd nekiállni az ebédnek.

Előbb azonban az összes gaztól meg kell szabadulnia, amik kárt tehetnének a szép, duzzadó tökökben, a zamatos, lédús paradicsomokban, vagy a hosszú, vastag répákban, amik mélyre nyúlnak a föld alatt. A felszín fölé kilógó zöld száruk alapján azt találgatta magában, hogy melyik darab lesz a megfelelő méretű közülük az idén, amit titokban elrejthet magának a kamrában, hogy néha eljátszadozzon vele.

Letti mozgásra lett figyelmes, és felkapta a fejét. Biztosan csak Gabika játszik – gondolta, bár nem látott semmi bizonyítékot rá, amint körbenézett. Mialatt újra lehajolt, a mozgolódás folytatódott körülötte. Észrevette, hogy mindig csak addig tart, amíg bele van merülve a munkába, ellenben amikor figyel, nem történik semmi. Később beigazolódott az előzetes sejtése, mert egy pillanatra elkapta a szemével, ahogy a fiú beugrik az egyik bokor mögé. Előle bújkált, ez már biztos. A pótnagymama még azt is meglátta, hogy egy pisztoly alakú bottal a kezében kommandózik a veteményes körül. Letti észrevétlenül figyelte a fiút, az ő tudta nélkül. Gabika ugyanis biztos volt benne, hogy mindvégig láthatatlan.

Amikor legközelebb tetten érte az egyik elsuhanását a háta mögött, Letti a szeme sarkából megpillantotta, hogy már nem a pisztoly alakú bot, hanem egy teljesen másik, ismerős tárgy van Gabika kezében. Név szerint Bobby, azaz Letti kedvenc játékszere, az arany színű, Amerikából hozott elemes vibrátor. Hogy a fenébe találhatta meg ez a csirkefogó...?  

Még a válaszon sem volt ideje gondolkodni. Abban a pózban ahogy volt, előrehajolva, egyszercsak felhajtották rajta hátulról a kerti otthonkát. Gabika támadta le őt, észrevétlenül mögé lopózva. Letti agyán ekkor villant át, hogy hiszen aznap reggel nem is vett fel bugyit a lenge öltözet alá, aminek olyan rövid az alja, hogy gazolás közben könnyen lehet, hogy mindvégig kilátszott alóla a teljes altája. A következő pillanatban egy váratlan, feszítő érzés érkezett onnan, hátulról.
– AHHH! – nyögött fel Letti, ahogy Bobby, az elemes vibrátor mind a hét inche felcsúszott a puncijába, a huncut Gabika jóvoltából. A fiú kárörvendően kacagott a saját csínytevésén.
– Gabika! Nem szabad! – riadt fel álmából Letti hangosan felkiáltva, amivel a mélyen alvó Károlyt is majdnem felébresztette. Rugóként pattant fel ülő helyzetbe az ágyban. Mellette a férje szerencsére csak mordult egyet, és átfordult a másik oldalára. Odakint még sötét volt, nem múlhatott el még hajnali négy sem. Hjaaj... Nagy hibát vétettem az esti fürdésnél – agonizált magában Letti, a tegnap esti kis privát kalandjukra gondolva a kisfiúval, akit a lánya bízott rá, egész nyárra. Azzal próbálta nyugtatni magát, hogy tegnap este Gabika felizgulása egy természetes reakció volt tőle, amikor meglátta az asszony mellét. Amit egyébként kifejezetten ő kért. Letti csak jószándékkal akarta kielégíteni szegényt, amint észrevette a vágyakozását. Mivel a fiú még sosem csinálta magának, valakinek mégiscsak meg kellett mutatni neki, hogy hogyan is kell azt. Csakhogy később Lettinek a fürdetés után rögtön saját magán is muszáj volt könnyítenie, annyira feltüzelte őt ez a kis tabu kaland. És még csak nem is ez lett volna a legnagyobb baj, hanem az, hogy a kis lurkó szinte biztosan végignézte a pótmami önkielégítését a kulcslyukon keresztül.

Nem bírt visszaaludni a fejében motoszkáló gondolatoktól, ezért Letti inkább felkelt, hogy hozzon magának egy pohár vizet. A konyhába menet megtorpant a kisszoba nyitott ajtaja előtt. Gabika teljesen kitakarózva terült el az ágyon, a nagy melegben még a pizsamáját is ledobta magáról. Csupán egy kisgatya volt rajta, úgy aludt, mélyen szuszogva. Azt hiszem, sikerült teljesen kicsavarnom őt – nézte Letti egy darabig a beájult fiút. Kiderült azonban, hogy alábecsülte a libidóját. Nem tudta nem észrevenni, hogy a gyerek méretű fecskében a csomag egyre inkább nőni kezd. Gabika éjszakai erekciója jól láthatóvá vált, szép halmot domborítva az alsógatyáján. Talán álmában megérezte, hogy itt vagyok, és őt nézem, ezért fickósodott meg ilyen hirtelen – ábrándozott Letti, és önkéntelenül is benyúlt a lába közé. Az ujjaival a bugyin keresztül is megérezte a saját nedvességét. Állj le, Violetta! – parancsolt rá saját magára – Menj csak tovább, a pohár vizedért, és hűtsd le vele magad!  

*

Legszívesebben azzal kezdte volna a reggelt, hogy megkérdezi Gabikától, nincs-e kedve lemenni ma is a strandra csak úgy egyedül, amíg ők Károllyal délelőtt a kertben tevékenykednek. Csak azért nem hozakodott elő végül az ötlettel, mert nem akarta a fiúval azt éreztetni, hogy a tegnap este történtek után látni sem bírja őt. Pedig valahol ez volt az igazság. De nem haragból, hanem mert borzasztóan szégyellte magát az eset miatt. Hatalmas szerencséjére azonban Gabika megelőzte őt, és előbb tette fel ugyanazt a kérdést, amit az asszony szeretett volna. Így nem volt kérdés, hogy az asszony elengedi-e.

Pedig előbb-utóbb muszáj lesz átbeszélnem vele a tegnap estét – sóhajtott, a kertet gazolva, miután becsukódott a kiskapu Gabika mögött. De legalább egy ideig nem kell tartanom attól, hogy leskelődik utánam, miközben itt hajoldozom. Eddig nem zavart, de a történtek után ez így már egészen más lenne...  

Miután eltelt a délelőtt, és Gabika is időre megérkezett ebédelni, Károly az asztalnál váratlanul felvetette, hogy mivel ma nincs annyi dolguk a ház körül, kivételesen lemehetnének korábban is együtt, fürödni. Letti kicsit ódzkodva, de beleegyezett.
– Mehetünk, de csakis a délutáni szieszta után, amikor már nem tűz úgy a nap.

Örült neki, hogy ezzel a jogos indokkal nyert magának még egy kis időt. Azt tervezte, hogy a csendespihenő alatt végiggondol mindent, hogy mit és hogyan mond majd Gabikának. A fiú azonban egy nem várt kéréssel érkezett:
– Letti Mami, alszol ma velem a kisszobában? – A pótnagymama nagyot nyelt. Leverte a víz, és felugrott a pulzusa is.
– De hát... mindenkinek megvan a saját helye, nem? – hebegte – meg amúgy is, nagyon keskeny az az ágy kettőnknek...
– Bemehettek a hálószobába is – szólt közbe Károly. Letti legszívesebben saját kezűleg fogta volna be a férje száját. – Én amúgy is ki akartam menni a hintaágyra, pihenni kicsit az árnyékban.
– Az nagyon jó lenne! – kiáltott fel Gabika, mielőtt Letti megszólalhatott volna. Az asszony nagyon is jól tudta, hogy a férje miért akar ennyire az udvaron lenni a csendespihenő alatt:

Az utóbbi időben Károly sajnos visszaszokott a cigire. Először még Letti elől is titkolta, de hamar lebukott a szemfüles felesége előtt. Csakhogy a család úgy tudja, hogy Károly zsinórban tíz éve nem gyújtott rá, egyetlen szálra sem. Ezért azt beszélték meg, hogy amíg Gabika náluk van, az öreg csak úgy pöfékelhet, ha a fiú nem látja. Különben félő lenne, hogy a lányuk, Hanna fülébe is eljut a dolog, a mostohafia által közvetítve. Hanna nagyon dühös lenne az apjára, ha megtudná, hogy újra dohányzik, főleg, hogy mielőtt leszokott volna, még légmellel is műtötték.

Egyszóval sakk-matt helyzet. Károlyt nem fogja tudni lebeszélni róla, hogy suttyomban pöfékeljen, Gabikát pedig nem fogja tudni rábírni, hogy külön aludjon a szobájában. Látszott a fiú szemén, hogy mennyire be van zsongva az együtt alvás puszta gondolatától is.
– Kicserélem az ágyneműtöket – sóhajtott beletörődve Letti.

Kettesben maradtak a néma csendben. Csak a falióra monoton ketyegését lehetett hallani. A sötétítőfüggönyöknek köszönhetően sejtelmes, narancssárga félhomály borult a hálószobára. Letti próbált olyan távol feküdni Gabikától, amilyen távol csak lehetett. Közben azonban olyan izgatott volt, hogy biztosra vette, hogy nem fog tudni egy szemhunyást sem aludni. Azt tervezte, hogy megvárja, amíg a nevelt unokája elalszik, és akkor majd némán kilopózik mellőle. Amire viszont nem számított, hogy a fiú félálomban, vagy talán csak színlelve az alvást, ráfordul Letti testére, és az oldalához fúrva magát, teljesen hozzábújik. Akkor hát mégis maradok – bámulta a plafont az asszony.

Nem sokkal később mocorgást érzett maga mellett. Gabika csípője lassú ritmikus dörgölőzésbe kezdett a nő oldalán, a mozgása összetéveszthetetlen volt.
– Mami, én úgy szeretlek... – motyogta halkan.
– Én is szeretlek, Gabika – simogatta meg a fejét.

Úgy tűnt, hogy nem csak Letti nem tudott aludni. Hiába próbálta leállítani a rajta vonagló kis csikót, az már az egyik lábával át is ölelte a combját, amin jól érezte az egyre keményedő férfiasságot.
– Próbálj aludni – kérlelte.
– Nem megy, Mami! Kérlek, segíts nekem! Olyan jó volt, amit tegnap este csináltál a fürdőkádban... nem csinálnád nekem megint? – Letti nagyot nyelt. Azt hittem, tovább fog tartani a kielégülése. De hát valószínűleg nem Károlyból kellene kiindulnom...  
– Azt magadnak is tudod csinálni. Én csak megmutattam, hogyan kell.
– De az olyan finom volt! Hiába próbáltam magamnak, nem volt ugyanolyan!
– Ugyan már... nem csinálhatom én neked minden alkalommal...
– Akkor csak légyszi mutasd meg újra a cicidet...!
– Szemtelen vagy! – korholta le őt Letti, aki most már elővette az anyai szigorát – Tessék most már aludni! Elvégre csendespihenő van.

Gabika csalódva a hátára fordult. Letti eközben lehunyta a szemét, és úgy tett, mint aki alszik, de előtte észrevétlenül kigombolta az otthonkáját. Nem telt sok időbe, hogy a fiú a résnyire nyitott szemhéjain keresztül észrevegye. Kicsit habozott még, megbizonyosodva arról, hogy Letti valóban alszik-e. Persze nem aludt, csak egész meggyőzően úgy tett, mintha aludna.

A kisfiú először csak gatyán keresztül kezdte el magát simogatni, miközben az asszonyt lassan fel-le emelkedő és süllyedő mellkasát figyelte, ahova enyhén be is lehetett látni a résnyire nyílt ruhaneműn keresztül. Azt nézte, ahogy a bőre sziluettjének a vonala szépen ível a domborulatok felé. Miközben a látványtól egyre szaporábban simogatta magának a pöcörőt, a légzése is hangosabbá és gyorsabbá változott. Annyira, hogy Letti csukott szemmel is tudta, mi folyik az ágy másik felén. Arra gondolt, hogy így hanyatt feküdve, nem látszanak elég jól a bájai. Biztosan lelapulnak. Ezért az asszony egy hirtelen gondolattól vezérelve az oldalára fordult, Gabika felé. A cicik egymásra estek, és a nyílás is még jobban széthúzódott az otthonkán; az egyik mellbimbója csaknem kilógott alóla. Mellette a kis rajongója teljesen beindult a látottaktól, és már nem bírta a gatyájában tartani a fütykösét. Elővette, és Letti előtt kezdte el húzogatni magának.

Letti résnyire nyitotta a szemét. Nem kellett tartania attól, hogy Gabika meglátja, mert őt végig teljesen megigézték a ruhácskából kibuggyanó mellei. Amint meglátta a kis nyúlványt a fiú kezében, azonnal bizseregni kezdett. A melléhez nyúlt, mintha csak meg akarná igazítani, de a vágytól fűtve mélyen bele kellett markolnia. Úgy tűnt, ez a közönségnek is nagyon tetszett. Gabika levegőért kapkodása azt jelezte, hogy másodpercek vannak csak hátra a kilövésig.
– Gyorsan, egy rongyot! – pattantak ki Letti szemei “álmából” de jobb híján csak egy kispárnát tudott a keze ügyébe venni, amivel fel tudta fogni Gabika fehér patakját. Szerencsére maradéktalanul sikerült. A huzaton lévő bizonyítékot a háziasszony pedig már észrevétlenül el fogja tudni tüntetni.

*

Néhány órával később már a strandon terítették le maguknak a napozóplédeket. Letti és Gabika elindultak megmártózni, Károly viszont még elindult a büfé felé egy korsó hideg sörért, mondván, hogy majd utánuk megy a vízbe, amint elfogyott az itala. Letti már-már úgy érezte, hogy a sors játszadozik vele, és úgy alakítja az eseményeket, hogy irreálisan sok időt töltsenek együtt a fiúval kettesben. Az első két hét alatt összesen nem volt példa ennyi ilyen alkalomra, mint az utóbbi két napban.
– Gyere, Letti Mama! Ugráljunk a vízbe a stégről!
– Én már ennyi idősen nem ugrálok, bogaram, de te menj csak nyugodtan! – biztatta Letti, azt remélve, hogy addig lesz egy kis nyugta tőle. Azt tervezte, hogy egy pletykalap lapozgatása közben napozik majd addig a parton.
– Akkor csak kapj el engem a vízből! – húzta keresztbe Gabikia egy mondattal a nagyi számításait.
– Ugyan már, Gabika! Nagy fiú vagy, és úszni is tudsz, nem kell téged elkapni.
– De a stégnél már pont nem ér le a lábam, de neked igen... Lééégysziii...

Letti nem bírt nemet mondani, így a fiúval tartott, és a mellközépig érő vízben, a stég elejénél várta, hogy odaugorjon, elé. Ő nagy csobbanással meg is érkezett, és a teltkarcsú asszony rögtön kinyújtotta felé a karjait. Gabika, akinek nem ért volna le a lába, kacagva az ölébe úszott, és átkarolta őt a derekánál. A lábai eközben a fenekénél is átkulcsolták, így a teljes elülső felével hozzátapadt Letti párnázott testéhez. A vízben lebegve súlytalanná vált rajta. Ő is vele nevetett, miközben viszonozta a teljesen ráolvadt fiú ölelését, aki ekkor lágyan a melleire hajtotta a fejét.
– Olyan jól érzem magam veled, Letti Mama. Ez a legjobb nyaram valaha.
– Mi pedig Károllyal örülünk, hogy itt vagy velünk – simogatta meg a tarkóját. Nem tudta nem észrevenni, hogy a hasa aljához préselődve valami megkeményedik odalent. – Na nyomás ugrálni! – fejtette le magáról a szorosan ölelő karokat.

Ahogy Gabika újra felmászott a pallókra, odalentről még a fürdőgatyán keresztül is látszott a merevedése. Nem takarta el az asszony előtt, sőt, mintha még büszkén ki is düllesztette volna számára a csípőjét.
– Hó... rukk! – lendült újra a vízfelszín fölé. Ezúttal nem Letti elé célzott, hanem pontosan beleugrott az ölébe. Nagy szemekkel az asszony követni sem tudta az eseményeket. Az érkezéssel egyidőben Gabika ugyanis puszira csücsörítette a száját, amivel nem a nő arcát, hanem egyenesen az ajkait célozta meg. A váratlan szájrapuszi teljesen zavarba hozta a bizonytalan pótmamit. Elnézve a komisz tekintetét, biztosra vehette, hogy ez nem csak egy véletlen mozdulat volt a részéről.
– Azt hiszem itt az ideje megnézni Károlyt, hogy végzett-e már a sörével – fordult a part felé elpirulva Letti.
– Neee... Csak még egy utolsó ugrást...! – könyörgött Gabika.
– Jó... nem bánom. De ne ugorj rám... csak ide elém, ahova először ugrottál!
– És ha átugornálak? – csillant fel a saját ötletétől a fiú szeme.
– Legyen úgy! – bólintott, még mindig hevesen dobogó szívvel Letti.

Harmadszor is nekirugaszkodott, de most sokkal távolabbról, nekifutásból ért a stég pereméhez. Messze repült el a nagymama feje fölött, és távol a háta mögött ért vizet. Nagy csobbanással tűnt el a felszín alatt. A hullámok csillapodni kezdtek a becsapódás helyén, de a barna kobak még mindig nem bukott ki közülük. Letti aggódva kémlelte a zavaros vizet, azon tanakodva, hogy szükség lesz-e a segítségére.

Hosszú perceknek tűnő másodpercekkel később Gabika feje végre előbukkant, és kutyaúszásban evezett vissza a nagymama felé, aki megkönnyebbülten lélegzett fel. A fiú nem szólt semmit, csak buja mosollyal átadott neki valamit a víz alól. Letti a fiú fürdőnadrágját pillantotta meg a saját kezében.
– Olyan nagyot ugrottam, hogy lecsúszott – magyarázta, mintha nem lett volna egyértelmű, hogy azért kellett ilyen sokáig a víz alatt maradnia, mert ennyi ideig tartott lerángatni magáról a szűk ruhaneműt – segítesz visszavenni?
– Na gyere – próbálta Letti úgy kezelni a helyzetet, mintha ez lenne a legtermészetesebb pillanat egy nagymama és az unokája között. Talán csak az ő ügyetlensége miatt, talán a fiú szándékos hátráltatásának köszönhetően a keze többször is hozzáért a csupasz kukihoz. Érezte azt is, hogy a merevedése még mindig nem hagyott alább.

Nem bírt elsiklani a tény felett, hogy ez az erekció kifejezetten neki van címezve. Most az ő testének a látványa váltja ki ezt egy másik, hímnemű emberből, még ha az illető történetesen negyven évvel fiatalabb is nála. Ez egy olyan elismerés, egy olyan önbizalom javító visszaigazolás volt Letti számára, amit nagyon rég nem kapott meg nemhogy senki mástól, de még a férjétől sem. Noha Károly egyáltalán nem hibáztatható emiatt.

Végül csak-csak visszakerült az a fürdőnadrág, és a nagymama következetesen elindult a part felé a kisfiúval, az utolsó ugrást követően.

Kicsit később Gabika a parton iszapozott. A markába vett egy adagot a nedves homokból, és az ökle alján csöpögtette ki a szürke egyveleget egy kupacba. Amikor elkészült egy ilyen kis Gaudi torony, hozzálátott egy újnak. Majd még egynek, és még egynek. A végére egész várkomplexum alakult ki – csakhogy ez az egész a közben hanyatt fekve napozó Letti hasán épült fel. A fekete egyberészes fürdőruha lassan fel-le emelkedő hasi része alaposan próbára tette a dombtetőn magasodó tornyok tűrőképességét. Az építmény nem is állt meg sokáig. Viszont hamar kiderült, hogy van a környéken egy magasabb, és stabilabb domb-páros is, ami sokkal alkalmasabb lehet egy vár alapjának.
– Te meg mit csinálsz? – nevetett fel zavarában Letti, amint észrevette, hogy az iszapvár épp költözni készül a hasáról a mellei közé. A vizes, szürke homok Gabika kezéből egyenesen belefolyt a dekoltázsába.
– Csak építem a várat – válaszolt a fiú, ártatlanul.
– De megbeszéltük, hogy a hasamra építed...
– Igen, de túlságosan mozgott a hasad – Letti ráeszmélt, hogy bizonyára elpilledt, és ezért mélyülhetett el időközben a légzése. – Építs most te rám! – dőlt hanyatt Gabika.

Letti játékosan csorgatta az iszapot a kisfiú úszónadrágjára. Naiv volt, ugyanis sejthette volna, hogy mi fog történni. Hiába próbált meg minél nagyobb, és minél erősebb tornyot építeni, ha közben Gabika szemei végig rátapadtak a nő fürdőruhájában lógó, ringatózó kebleire. Ezáltal a gatyájában megindult a mozgolódás, amire a fiú még egy határozott izom rántással rá is segített, ledöntve ezzel magáról a készülőfélben lévő iszap tornyot. Amikor ez sikerült, nagy kacagásban tört ki.
– Kéz nélkül, Letti Mama! Kéz nélkül...!
– Azt hiszem, ideje hazamenni – sütötte le a szemét szégyenében a pótnagyi. Valójában nem Gabikára haragudott a szemtelensége miatt, hanem saját magára, amiért újból megdobogtatta a szívét a kisfiú iránta való, heves érdeklődése. – Indulás az öltözőbe! De előtte mosd le magadról az iszapot!

Túl sok idő telt el azóta, hogy a gyerek eltűnt a csiga alakú öltöző belsejében. Károllyal már mind a ketten utcai ruhában álltak, az összepakolt vászonszatyorral és hűtőtáskával, amiben az uzsonnát hozták maguknak.
– Megnézem, mi lelte – indult el Letti a kék színű pavilon felé. Utólag semmiféle magyarázatot nem talált rá, hogy miért nem kopogott, mielőtt belépett hozzá. Azonban amikor meglátta őt, azonnal találkozott a tekintetük. Gabika meztelenül állt az öltöző közepén, kezében a merev farkát szorongatva. – Óh... ah... a francba – hátrált ki az asszony ijedtében.
– Gyere vissza, Mami! – kérlelte halkan a fiú. Letti kíváncsian visszadugta a fejét. – Segítesz nekem? Kérlek... – nyújtotta felé a himbilimbit – úgy, mint tegnap a fürdőkádban...
– Azt hiszem, most már tényleg itt az ideje, hogy beszéljünk erről – sóhajtott Letti, és minden zavarát levetkőzve, belépett hozzá. – Tudom, hogy én nem az igazi nagymamád vagyok, és biztos, hogy nem is fogsz rám úgy tekinteni, mintha az lennék.
– De hát Letti Mama... én jobban szeretlek téged, mint az igazi nagymamámat...!
Hát, pont ez a baj – nyelte le Letti a gondolatát.
– Figyelj rám... az, amit érzel ilyenkor – mutatott a meztelenül ágaskodó fütyijére – teljesen normális. Egy női test látványa ezt hozza ki belőled. De én egy öregasszony vagyok hozzád képest. Ami még ha nem is lenne probléma, a nevelőanyád édesanyja vagyok, ráadásul férjezett asszony. Irántam nem szabadna ilyesmit érezned. Ez biztos amiatt van, ami tegnap történt. De tegnap nem történt más, mint hogy megmutattam neked, hogy a fiúk hogy szokták ezt maguknak csinálni. Csinálhatod bármikor, amikor egyedül vagy, akár itt, az öltözőben is. De ne kérj többet arra, hogy én csináljam neked, mert nem tehetem. Értsd meg ezt, kérlek...
– Megértem, Letti Mama... de nekem is el kell valamit mondanom.
– Ezt az érzést akkor éreztem először, amikor megismertelek. Akkor még nem tudtam mi ez, de most már kezdem érteni... azt hiszem, szerelmes vagyok beléd, Letti.
– Fiatal vagy még – került titokban az asszony ájulás közeli állapotba. Nehezen tudta összeszedni magát, hogy valami értelmeset mondjon – Ilyenkor a fiúk úgy érzik, hogy mindenkibe szerelmesek, de ez valójában...
– De én senki másba nem vagyok szerelmes!
– Nem... Gabika. Nem lehetsz belém szerelmes, ne is mondj ilyet! Szeretsz engem, és én is téged, mint családtag. Hidd el, hogy meg fogsz ismerni egy lányt, aki igazából kiváltja majd belőled ezt az érzést. Még az is lehet, hogy valamelyest hasonlítani fog rám... legalábbis a fiatal énemre. De én nem lehetek az a lány...

Gabika úgy tűnt, beletörődött a sorsába. Kissé szomorúan, bizonyára csalódottan is, de kijött Violettával együtt az öltözőből, és Károllyal együtt elindultak vissza, a nyaralóba.

*

Egyik este Letti és Károly a teraszon borozgattak. Sötét volt már, de a kinti lámpa világított fölöttük, ami körül néhány molylepke körözött. Olyan csendes volt az éjszaka, hogy hallatszott minden egyes koppanásuk a villanykörtén. A kockás abroszos asztalon két borospohár, egy félig kiürült üveg, és egy pakli félbehagyott kártyajáték hevert. Letti azóta sem bírta kiverni a fejéből, amiket Gabika mondott neki a strand öltözőjében. Az volt a legrosszabb az egészben, hogy közben az a beteg gondolata támadt, hogy talán ő is viszonozza titkon a fiú érzéseit.

Napok óta tartó merengései során rájött, hogy mi lehet a dolog mögött. Mivel sajnos Károllyal régóta nem élnek úgy szexuális életet, ahogy az asszony igazából kívánná, már nem is igazán tudja beindítani a gondolat, hogy a férje alaposan elintézi őt. Ha nagy ritkán az öreg be is vesz egy kék pirulát, az általában csak annyira elég, hogy az asszonynak legyen valamiféle kis alibi orgazmusa. De az össze sem hasonlítható azzal, amikor a férje még teljesen aktív volt szexuálisan. Letti nagyon jól tudta, hogy Károly valójában csak örül annak, ha ő elintézi magát Bobbyval, az elemes vibrátorával, és neki nem kell megalázkodnia azzal, hogy a viagra segítségével valahogy félig-meddig képes csak elvégezni a házastársi kötelezettségeit.

Aznap este azonban Letti úgy érezte, hogy neki nőként most többre lenne szüksége. Nem sokszor kér ilyet Károlytól, hiszen megérti, hogy neki a férfiasságát sértik az efféle kényszeredett próbálkozások, és ezt maximálisan tiszteletben is tartja. Viszont most attól félt, hogy Gabika jelenléte, mint egyetlen potens férfi, aki ráadásul vonzalmat is érez iránta, teljesen ki fogja őt készíteni. Ezért előhozakodott Károly előtt a kérésével, a második pohár bor mellett.
– Sejtettem, hogy ezért esett épp a juhfarkra a választásod – sandított rá Károly, egy kis félmosollyal a bajsza alatt – a nászutasok bora – tekergette a kis talp nélküli üvegpohár sárgás színű tartalmát.
– Bevallom, igen. Mit gondolsz... lehet róla szó...?
– Azt akarom, hogy boldog legyél mellettem, Violetta. Ha szeretnéd, a kedvedért beveszek egy kék tablettát. A gyerek már alszik, ugye?
– Megy nála a tévé. Nem fog semmit meghallani, amúgy is, nagyon halk leszek.
– Akkor hát – hörpintette fel a maradék bort a pohárból Károly, majd feltápászkodott a székről, a combjának támasztva a tenyerét.
– Találkozzunk a hálószobában... lesz egy kis meglepetésem is, számodra!

Letti még tavasszal talált az egyik ruhaüzletben egy szexi hálóruhát. Először még meg is botránkozott rajta, hogy hogy lehet egy ilyen kihívó ruhát egy kirakatban, a próbababán mutogatni. Majd miután átlendült a maradi gondolkodásmódján, a negyedik alkalommal, amikor elsétált az üzlet kirakata előtt, gondolt egyet, és bement felpróbálni. Végül annyira megtetszett neki a fekete, csipkézett, áttetsző body, hogy azonnal meg is vásárolta. Hátha segít valamit Károlynak. Elvégre, haladni kell a divattal.

Aznap este, a nyaraló fürdőszobájában, amikor másodszor vette fel a falatnyi kis ruhaneműt, kissé elbizonytalanodott. Mi van, ha Károly nevetségesnek fogja találni? Vagy épphogy sértőnek, ha mégsem izgul be rá?  

Mindegy, Violetta, ha egyszer már megvetted, muszáj kipróbálnod. Nem rejtegetheted örökké a szekrény aljában – győzte meg magát végül, és kisomfordált a folyosóra. Mezítláb, lábujjhegyen táncolt el Gabika szobája előtt, nehogy a fiú meglásson valamit. Abban ugyanis egészen biztos volt, hogy neki nagyon is tetszene az a fehérnemű.

A hálószobába érve végül is megnyugodott. Károly nemhogy nem nevette ki őt a pornós ruhácskában, de úgy tűnt, mintha még valami hatása is lenne a kókadozó farokra. Szép lassan hozzákezdtek az akcióhoz, persze csak leoltott lámpánál. A félhomályban Károly pont annyit látott Lettiből, amennyit kellett, de így nem szégyenkezett cserébe saját maga előtt. Lámpa nélkül csak azzal foglalkozott, ami történik, és nem azzal, hogy mindezt csak a kék pirula okozza a testében.

Letti felemelt hátsó fertállyal, arccal az ágy vége felé hasalt Károly előtt, miközben a férfi ütemes mozdulatokkal töfködte őt hátulról. Végre nőnek érezhette magát, és büszke volt rá, hogy ezt az utat választotta, és nem valami olyasmit, amit később nagyon, de nagyon megbánna. A gyönyör így is átjárta őt, végig körülötte lebegve. Bármelyik pillanatban lecsaphat, és eláraszthatja a testét teljes egészében.

Azonban, mielőtt ez megtörténhetett volna, valami gyanús mozgásra figyelt fel az ágy eleje, és a kisasztal között. Ez Gabika! – hasított belé a felismerés. A sötétben hamar kirajzolódott előtte a fiú testének a sziluettje. Letti annyira megijedt, hogy kis híján felsikoltott. Szerencsére ez nem történt meg, és az alfelével úgy érezte, hogy Károly szerencsére még nem vette észre őt. Jó lenne, ha ez így is maradna. Az ajtóra nézett, ami be volt csukva. Pont úgy, ahogy ő becsukta maga mögött. Ez azt jelenti, hogy a kis pöcsös még őelőtte szökött be valahogy hozzájuk, a hálószobába. Talán az ágy alá bújt el, és úgy várta őket.

Nem hitt a szemének, de Gabika ott, az ágy előtt kezdte el húzogatni a kis farkincáját, miközben Lettit nézte, ahogy hátulról dugják. Az asszony próbált jelezni neki a kezével, hogy bújjon vissza az ágy alá, de nem ért el vele semmit.

Hosszú percek teltek el így. Gabika végig Letti szemébe nézett. Egy ponton a fiú szája kinyílt, és halk lihegésbe kezdett. Letti tudta, hogy a fiú el fog élvezni és ettől... számára is hihetetlen és megmagyarázhatatlan módon az ő gyönyöre is elkezdett szép lassan felépülni, amitől egyre hangosabb és hangosabb nyögésekben tört fel, mígnem egy hosszan kitartott, elfojtani igyekvő kéjhanggal ért fel a csúcsra. Közben Gabika is elfröccsent az ágy előtt a látványtól, és a hangoktól. Ekkor már magától is tudta, hogy ideje visszabújni az ágy alá.

Károly szép komótosan kiszállt Violettából. Az asszony tudta, hogy ennél többet nem kérhet a férjétől, ez is felülmúlta minden várakozását, és hálás volt neki. Olyan intenzíven élvezett el, mint ahogy nagyon régen. Bár a tüske végig ott motoszkált a fejében, hogy ez valójában mi miatt volt ennyire élvezetes. Ezer éve nem gyújtott rá, de akkor ott azt érezte, hogy legszívesebben kérne egy szálat a férjétől.
– Gyere, menjünk ki a teraszra! – invitálta a férfit, aki orgazmus nélkül is fáradtan terült el az ágyon, a hosszantartó igénybevétel után.

Nem bírta ki, és tényleg kért egyet Károly dugi-cigarettájából. Cserébe megengedte neki, hogy ő is elszívhat vele egyet ott, a teraszon. A férfi hozott egy másik üveg bort, ezúttal egy vöröset, és töltött mindkettőjüknek Az afrodiziákumnak számító juhfark maradékát pedig visszadugózta, mondván, hogy erre még szükség lesz legközelebb.
Ahogy a teraszon pöfékeltek, egyszer csak kinyílt mögöttük a bejárati ajtó, és az azt védő szúnyogháló, azonban ezt ők nem vették észre. Már csak a vékony hangra kapták fel a fejüket, ami meglepődve azt kérdezte, hogy:
– Ti cigiztek?!
– Nem! – vágta rá ijedten Letti, de nem látta értelmét, hogy hirtelen elnyomja az égő pálcát a kezében. Nincs menekvés, egyértelműen lebuktak. – Csak most az egyszer.
– Anya azt mondta, hogy Károly bácsinak nem szabad cigiznie, a tüdeje miatt! – méltatlankodott tovább Gabika. Ezek szerint Hanna mégiscsak ráállította a nevelt fiát arra, hogy jelentse neki, na a nő apját cigizésen kapja rajta.  
– Én engedtem meg neki – próbálta menteni a helyzetet Letti, de már előre félt attól, hogy ezzel nem ússza meg azt, hogy ha Hanna rákérdez Gabikánál, ő el fogja árulni, hogy mit látott.

Hacsak... Gabika okos fiú, és van egy dolog, amit napok óta el szeretne érni Lettinél. Lehetséges volna, hogy a vágyai elérése céljából élni fog a titkos információ általi hatalommal, ami innentől kezdve az ő kezében van? Amivel akár sakkban is tarthatja az imádott pótnagyiját...?

***

A következő részből kiderülhet. Köszönöm, hogy elolvastad, remélem tetszett. Ha van kedved, írd meg hozzászólásban! Véleményt és építő kritikát is szívesen fogadok.