Boldog találkozás

Hatvannégy évesen költöztem a fővárosba, hogy kiszakadjak vidéki magányomból, és a nyugdíjig hátra levő időszakban a szemétégetőben középvezetőként, – magas fizetéssel – tornásszam fel a majdani nyugdíjamat.
Vidéki, kertes házamat egy évre kiadtam egy külföldi családnak, és abból a pénzből vettem ki egy pici, szoba-konyhás albérletet. Jó egy hónap után mozdultam ki a komfortzónámból, és mertem elmenni egy közeli plázába, vasárnapi ebédre. Ebéd közben egy nő visszahőkölt, és megállt az asztalomnál.

– GABÓ!? – Tette az asztalomra a tálcáját. Ekkor néztem rá.
– Picúr? – Álltam fel, és öleltük meg egymást a másod-unokatestvéremmel.
Utoljára 39 éve láttam, az esküvőjén. Kisgyerekkorunkban a nyarainkat a mamáinknál töltöttük, együtt nőttünk fel. Minden csínyben benne voltunk, és a hátunkat összevetve álltunk ki magunkért és egymásért. 2 évvel volt fiatalabb nálam.

– Úgy látom, nem csak én öregedtem meg! – Simogatta meg az arcomat, fehér hajamat.
– Te ne szóljál semmit! Alig van ősz hajad, fiatalos, csinos vagy... csak az az undorító szemüveged ne lenne! – Bókoltam neki, és megpróbáltam levenni a szemüvegét.
– Neee, anélkül csak elmosódva látok még mindig, pedig már volt két szemműtétem. – Szabadkozott, és leült velem szemben.
– Ja, bocs, meg sem kérdeztem, szabad-e? Egyedül vagy?
– Mint a kisujjam. És te?
Na, innen elindult a szóáradat. A férje hátsófali infarktusban meghalt három éve, Rózsa most egy iskolai konyhán szakácsnő – még két hónapig, akkor lesz meg a nők negyvene. Jobb pénzért évekig feketén dolgozott, így most azért kell robotolnia, hogy legyen nyugdíja. A lánya Győrbe ment férjhez, akkor eladták a nagy házat, hogy neki ott tudjanak venni egy lakást, maguknak meg vettek egy kétszobás, régi, sori, munkáslakást. A férje évek alatt felújította, és a fél padlásból csinált egy hálószobát. Most az az ő kuckója.

– És veled mi van? Eddig csak én pofáztam. – Nézett rám őszinte érdeklődéssel a tekintetében.
– Én élem az egyszerű életemet. Két sikertelen házasság után egyedül maradtam. Egy gyerekem van, akit tisztességesen felneveltem. Ő környezetvédelmi mérnök, most a Szegedi Arborétumban dolgozik.