Mivé válik az ember lánya

Az életem már a fogantatásom pillanatában megpecsételődött. Az anyám előttem megszülte elsőszülött fiát – a bátyámat, Tomit –, Tata vágyát, és sütkérezett a dicsőségben, hogy ő fiút szült az apukájának. Ezért persze Tata – a bátyámmal együtt – tejben-vajban fürösztötte őket. Én csak úgy besikerültem, véletlenül. Apa elmondta, hogy anya napi szinten, rutinból verte a hasát, hátha elvetél, de nem volt szerencséje. A magzati bántalmazást a szüléskor többszörösen visszaadtam, huszonhárom órán át vajúdott, szinte belehalt a szülésbe. Ettől az utálata még inkább megtöbbszöröződött az irányomba. Nem szoptatott, hogy a mellei ne csúfuljanak el, és abban bízott, éhen halok.  „Jó a gyereknek a táp is” Hangoztatta.
Később, – már öntudatra ébredve – rájöttem, hogy a számára, – és a bátyámnak is –, csak nyűg vagyok. Egyedül Apa volt, aki rajongással szeretett, pedig ezt az anyám szex elvonással, megcsalással büntette. Korán rájöttem, hogy ebben a családban csak a fiú az igazi, az a gyerek, én meg csak egy lány vagyok. „Azt hittük gyerek lesz, de csak lány lett”. Hallottam egyszer már óvodásként, amikor anyám mesélte a szomszédoknak. Nagycsoportos ovisként levágtam a copfomat és a frufrumat, hogy legalább kinézetre fiú legyek. Az anyám még inkább megutált. A suliban hiába voltam színjeles, csak szakmunkás képzőbe mehettem, hogy a bukdácsoló bátyámat tudják pénzelni az egyetemen. Bolti eladónak kellett tanulnom. A suliban a fiúk szinte mindegyikének kellettem volna a nagy melleim miatt, de én utáltam őket, és nem feküdtem össze velük.
Egyre inkább rájöttem, hogy testileg is a lányok vonzanak, leszbikus vagyok. Apának elmondtam, de anyám kihallgatott és tizenhat évesen a nyújtófával szinte halálra vert, míg a bátyám röhögve nézte. Mindhiába, nem használt a verés, még inkább a lányok felé kacsingattam, bár azt is tudtam, hogy a falu sem nézné jó szemmel, ha kiderülne. Iskola után a helyi ÁFÉSZ élelmiszerboltjában helyezkedtem el, és a szomszéd faluban élő Palihoz, – a nálam harminchat évvel idősebb szőlészgazda özvegyemberhez – mentem feleségül, aki a melleimbe lett szerelmes. Az esküvőnkre csak apát hívtam el, akivel megbeszéltem, hogy miért teszem ezt. Pali mellett – a kora és a szőlészet, borászat szeretete miatt, – szinte idegenként éltem, de anyagi jólétet biztosított és magánéleti szabadságot.