Rossz kutya 2. rész

Pucér seggel, fejhallgatóval a fülén ült a milliós bőrkanapén, a 136 colos tévéképernyő előtt, és hangosan kattogtatta a kontrollert, már hétfő reggel. Bár ruha klasszikus értelemben egyáltalán nem volt rajta, de az a két bizarr kiegészítő, amit viselt, meglehetősen szokatlanná tette a megjelenését. Az egyik, a nyakán viselt fekete nyakörv volt, egy kis fém karikával, a másik pedig egy férfi erényövnek is csúfolt, bőr péniszbilincs. A kötelező dresszkódon kívül már csak azért sem vett magára más, hagyományosnak mondható ruhát, mert amint elüti az óra a délután ötöt, így is, úgy is egyszál faszra kell vetkőznie. Addig meg amúgy is teljesen egyedül van a lakásban. Webkamera nélkül játszik, csak mikrofonnal kommunikál a többiekkel, így legfeljebb saját maga előtt lehetne szégyenlős. Hozzátéve, hogy Oszkár éppen az a típus, aki még mások előtt sem szokott szégyenlős lenni. A bőr kalitka a pélóján egyébként is sokkal kényelmesebb a nadrág és az alsógatya szorítása nélkül.

Rankedet, azaz osztályozó meccset játszott a belső nézetű FPS lövöldözős játékkal Playstation-ön, és az utolsó kör következett a kiesés előtt, így ezúttal igen sok forgott a kockán. Sajnos ilyenkor délelőtt a megszokott társaságából többen dolgoznak, vagy suliba járnak, így nem lett meg a teljes létszám. Ezért Oszkár foghíjas csapata a játék által kisorsolt, random emberekkel kényszerült együttműködni. Úgy tűnt, hogy ebbe a körbe egy teljesen kezdő játékos is bekerült, aki olyannyira nehezítette a gyakorlott játékosok dolgát, mintha szándékosan akarná hátráltatni őket.

– Basszus már, nem lehetsz ennyire béna! – ripakodott rá egy újabb vesztes kör végén, a szemmel láthatóan kezdő játékosra. Válaszként egy női hang szólt vissza, amin Oszkár igencsak megdöbbent. Kevés női játékossal szokott találkozni ebben a műfajban.
– Tőled tanultam, te pancser! – vágott vissza a lány csípőből. Oszkárnak még tetszett is volna ez a kis pimaszság, de nem akkor, amikor egy hajszálra voltak a kieséstől.
– Szóval csaj vagy... Ez mindent megmagyaráz.
– Ezt mégis hogy érted? Attól, hogy csaj vagyok, már nem is lehetek jó játékos?
– Mindegy, hagyjuk. Nincs időm vitatkozni. Próbálj meg elbújni valahova, és igyekezz nem meghalni, úgy még talán nyerhetünk.
– Te csak ne pattints le engem! A ranked után kihívlak egy 1v1-re. Meglátjuk, hogy egyedül is ilyen kemény vagy-e, ellenem.
– Hagyjál már! Nem érek rá kezdőket tanítgatni.
– Szerintem akinek van ideje szerda délelőtt tizenegykor játszani, nem lehet túl elfoglalt személyiség. Nekem inkább úgy tűnik, hogy beijedtél...
– Ez hülye...! Méghogy én beijedtem... – morgott Oszkár, miközben a többiek röhögése visszhangzott a fülében – Na jó, legyen. Ezután játszom veled egyet, csak most hadd figyeljek oda! Gyerünk fiúk! Meg kell nyernünk a kövi meccset!

Vesztettek. Oszkár kis híján eldobta mérgében a játék által promotált, egyedi, limitált mintás kontrollert, amikor a számukra utolsó körben végül őt is lelőtték. Kilépve a főmenübe, szinte

azonnal érkezett a felkérés egy-az-egy elleni meccsre a kezdő lánytól. A nickneve Cyb3rNova9 volt. Oszkár egy nagy sóhaj kíséretében fogadta el a felkérést.

– Ha sikerül legyőznöm téged, jössz nekem egy bocsánatkéréssel!
– Rendben... De várj; ha most kiderül, hogy az előbb a meccsen direkt bénáztál, kurva ideges leszek ám rád!
– Nyugi-nyugi! Nekem sem érdekem, hogy lejjebb csússzak a ranglétrán. Csak már régen játszottam utoljára, és kellett egy kis idő, hogy beolajozódjak.
– Jó, és mi van, ha én nyerek?
– Megadom a számom.
– A számod? – nevette ki másodszor is a lányt – Így próbálsz pasikat felszedni, vagy mi?
– Eddig még senkinek sem sikerült elnyernie – közölte sejtelmesen Cyb3rNova9.
– Na jó, let's play! – indította Oszkár a kétszemélyes partit. Egy pillanatra elmélázott azon, hogy mi van, ha a csaj valójában egy profi játékos, és szándékosan bénázott eddig, amíg kifogott egy balekot, akit utána szemtől szemben lealázhat. Még az is lehet, hogy streameli közben a játékot, és több ezren nézik őt élőben, ahogy móresre tanít egy hímsoviniszta disznót, a nőgyűlölő szövege miatt.

Figyelmesen, és koncentrálva kezdte az első kört. Néhány perc keresgélés után megpillantotta ellenfelét az egyik épületben, aminek elsuhant az ablaka előtt. Oszkárnak ekkor támadt egy ötlete, és bedobta egy gránáttal az ablak üvegét. Bár gondolt rá, hogy a lány azóta valószínűleg továbbállt az ablak mellől, de egy próbát megért. Pár másodperc múlva hallatszott a robbanás odabentről.

– Mi a franc volt ez?? – kérdezte felháborodva a lány.
– Egy gránát, mi más lett volna?
– Van gránát is a játékban? Basszus, jó nagyot sebzett...
– Tudod, mi sebez még nagyot? Az XM7-es gépkarabély! – kiáltotta, majd beugrott az ablakon, és egy lövéssorozattal nullára leszedte Cyb3rNova9 maradék életpontját, mielőtt az reagálni tudott volna.
– Jó, ez nem volt rossz. Második kör!

A szabály értelmében három kört kell nyerni összesen a végső győzelemhez. Oszkárnak ez az első kör még a várthoz képest is egyszerűbbnek tűnt, ezért kezdett egyre gyanakvóbb lenni. Azon agyalt, hogy ha a lány titokban egy vérprofi, akkor egy ponton majd váratlanul megtáltosodik, és zsinórban behúzza a három győzelmet. A második körben azonban még mindig nem következett be a félelme. Ezúttal a lány kicsit több ideig tudott menekülni előle, miután rátalált, sőt még vissza is lőtt rá, de Oszkár másodszor is ügyesebbnek bizonyult, és könnyedén kinyírta, ő maga mindössze 22 életpontot vesztve a százból.

– Figyelj oda, mert ez lesz az utolsó esélyed! – figyelmeztette a lányt, mielőtt elindította a harmadik meccset.
– Ne félts engem!

Ezúttal már a srác ösztönösen lazábban kezdte a kört, megszokva, hogy egy kezdő ellen játszik. Még egy picit hagyta is magát, mert bár látta, hogy a csaj meglátta őt, és követni kezdte, de úgy tett, mint aki ebből az egészből semmit sem vett volna észre.

– Megvagy! – ugrott elő a lány váratlanul, az utca egyik sarkán, Oszkár elé. Szemtől szembeni tűzharc vette kezdetét és ide-oda ugrálva próbálták szitává lőni egymást. A srácnak sikerült elsőként fedezék mögé bújnia, ahol már nem találhatták el a golyók. A lány is így tett, csak később, és valószínűleg már nagyon kevés életponttal. Oszkárnak is már csak negyvenegy életpontja maradt, amit két ügyes találattal akár le is lehetne nullázni. Hosszú másodpercekig egyikőjük sem mozdult. Végül a srác unta meg előbb a várakozást, és előrontott. Ellenfele a lövések hallatán azonnal felugrott a rejteke mögül, ám ügyetlenül éppen bele a golyózáporba. A karakterének a teste mozdulatlanul hullott le a pálya poros utcakövére.
– Köszi, nyertem!
– Akkor hát nincs más hátra, mint hogy megadjam, amivel tartozom.
– Miből gondolod, hogy kell nekem a telefonszámod?
– Hidd el, tudom, hogy kelleni fogok neked – incselkedett huncut hangon a lány.
– Na jó, most már kíváncsivá tettél...

Cyb3rNova9 játékon belüli üzenetben megadta az elérhetőségét, majd Oszkár miután kikereste, online hanghívást kezdeményezett. A másik oldalon felvették, de még nem szólt bele senki. Helyette jött egy felkérés kölcsönös videóhívásra. Jobb is így, legalább rögtön kiderül, ha egy bányarém – gondolta Oszkár. Így szó nélkül elfogadta a webkamerás kérést. Bár ő teljesen meztelenül terpesztett a kanapén, ez egyáltalán nem zavarta, a képen egyébként is csak a mellkasáig látszott a felsőteste. Egyedül a nyakörvet vette le gyorsan magáról, hogy ne kelljen emiatt magyarázkodnia. A beérkező élő ablakban azonban olyasmi jelent meg, amire nem számított. Nem tudhatta, hogy milyen arc fogja fogadni, idős, fiatal, szép, csúnya, azonban arra semmiképp sem számított, hogy nem is egy arcot pillant meg a képernyőn.

A csaj nyaktól lefelé mutatta csak magát, anyaszült meztelenül, a bal alkarjával takarva a gömbölyűnek és feszesnek tűnő idomait. Gyönyörű napbarnított bőre és lapos hasa volt, szép ívű darázsderékkal. A nemzetközi egyezmény szerinti “jó nő” testalkat. Ha csini pofi is társul hozzá, akkor egy határozott tíz per tízes a csaj.

– A francba! – nézett le Oszkár a péniszbilincsre, ami még mindig fogva tartotta a férfiasságát. Érezte, hogy azonnal merevedne a farka, ha azt a kalitka hagyná. Már sajnos öt nap telt el a legutóbbi élvezése óta, amikor Bessie utoljára alaposan megkefélte őt. Ez az idő felért egy örökkévalósággal a számára. – Jaj, csak ezt ne...
– Mi a baj? Nem tetszik a testem? – kérdezte kiábrándulva a lány. – Vagy netán sikerült zavarba hoznom téged?
– Egyik sem – szabadkozott Oszkár – nagyon is tetszik a tested, és nem jöttem zavarba. Csak az a helyzet, hogy amit most csinálsz, azzal fájdalmat okozol nekem.
– Fájdalmat? – töprengett rajta, hogy milyen fájdalomról lehet szó – Vajon mi a fenét művel ez a nő veled...?
– Ki?
– Megvan! Ne már... Te jó ég! – kacagott fel váratlanul, az arcát még mindig a kamerán kívül hagyva – Nem mondod, hogy rakott rád egy erényövet!?
– Eltaláltad, az van rajtam, úgyhogy ha kérhetem, irányítsd félre a képet a gyönyörű formás melleidről, mert szétfeszít ez az izé!
– Szeretnéd mi? Az a baj, hogy túlságosan hiú vagyok, és mivel azt mondtad, hogy nagyon is tetszik a testem, így semmi kedvem elrejteni – mondta kéjesen, majd lassan elhúzta maga elől az eddig a bájait takaró alkarját. Ezáltal pedig előkerültek a hegyes, kis sötét mellbimbók, a szolárium barna bőr színével szinte egybeolvadó, pici bimbóudvarral. A keblek formája pedig támaszték nélkül is ugyanolyan gömbölyű és feszes maradt.
– Aaarrrgh!! – szenvedett hangosan Oszkár, a másik oldalról pedig csilingelő női nevető hang érkezett.
– Megérdemelné az a szuka, hogy elélvezz rám.
– Kiről beszélsz?
– Beatrixról, ki másról? A több, mint húsz évvel idősebb barátnődről.
– Honnan tudsz... Egyáltalán ki a fene vagy te?
– Nem emlékszel rám? – hajtotta végre feljebb a webkamerát az arcára. Oszkár ekkor rögtön felismerte. Csinos arc, fitos orr, és telt ajkak. Még a szemhéjára tussal festett cicavonal is ugyanolyan volt, mint legutóbb.
– Te vagy az a csaj az állásinterjúról! Hogy kerülsz te ide?
– A nevem Sára, és nem az állásinterjún voltam, hanem én ott dolgozom. A Nagycsöcsűnek vagyok a könyvelője.
– Ne hívd őt így...
– Hogy véded... Beleszerettél? – provokálta a nő.
– Semmi közöd hozzá – vetette oda Oszkár, flegmán.
– Ezt igennek veszem. Jaj, a jó öreg Stockholm szindróma... Figyelj, ne haragudj, nem csúfolódni szeretnék rajtad, tényleg! Segíteni akarok neked.
– Segíteni, mit?
– Kiszabadulni.
– De hát nem vagyok én fogságban! Bármikor leléphetek, ha úgy tartja kedvem – kérte ki magának felfuvalkodottan a srác.
– Mind ezt hiszik, de ez csak a látszat. A legerősebb láncok mindig láthatatlanok.
– Hogy érted azt, hogy “mind ezt hiszik”? Kikre gondolsz?
– Milyen kis naiv vagy... Azt hitted, hogy te vagy az első és egyetlen kis házikedvence a Nagycsöcsűnek? Akarom mondani Beatrixnak? – kérdezte Sára, amire hallgatás lett a válasz a másik oldalról. Oszkár most kicsit tényleg naivnak érezte magát.
– Te vagy az ötödik a sorban, ha érdekel. Én már a harmadiknál rájöttem, hogy mi a főnökasszonynak a beteges kis hobbija. Amióta ezzel zsarolom, azóta én vagyok a legjobban fizetett alkalmazottja. Persze csak rajtad kívül. De nem irigykedem, összegyűjtöttem én már bőven annyi pénzt, amennyire szükségem van. Csak figyelmeztetni szeretnélek, hogy Beatrix valószínűleg rád sem nem tekint másként, mint az egyik alkalmazottjára a sok közül. Kielégíthetetlen szexuális vágy kínozza őt éjjel-nappal, de közben az érzelmei teljesen kikoptak az idő múlásával és a csalódások ismétlődésével. Csupán egy játékszer vagy az ő szemében, semmi több.
– Jó ez így nekem – foglalta össze röviden az álláspontját Oszkár.
– Oké – tette fel a kezeit Sára – felnőtt férfi vagy, szabad akarattal. Mindössze figyelmeztetni akartalak. De mit szólsz... ha kicsit lejjebb viszem a kamerát? – kérdezte pajzán hangon, majd újra a melleire irányította a képet, de nem állt meg rajtuk. Továbbhaladt egészen a lába közére ahol csak egy falatnyi kis rózsaszín bugyi takarta a nőiességét. A hosszú, feszes combjai között épp egy kisujjnyi volt a hézag. Lassan elkezdte magát két ujjal simogatni odalent, a szexi fehérneműn keresztül.
– Ne csináld... kérlek – hallatszott Oszkár szenvedő hangja, miközben próbált a tekintetével nem a képernyőre tapadni. Végül úgy sikerült ellenállnia, hogy összeszorította a szemeit. Sára ezt meglátva kéjes hangokat is elkezdett kölcsönözni a játékához.
– Ne! Komolyan... Baromi szexi vagy, ne kínozz tovább, kérlek!
– Jól esik ez a bók, tudnám még hallgatni. Ne haragudj, de teljesen felizgat a gondolat, hogy ott ülsz meztelenül a kanapén, egy erényövvel a farkadon. Figyi... megtennél nekem valamit?
– Mit szeretnél?
– Búcsúzóul megmutatod nekem magad odalent? Utána békén hagylak, ígérem, csak az emlékezetembe vésve szeretném magam kielégíteni, miután letettük.
– Kis huncut – nevetett Oszkár – Látom, te sem vagy egy frigid csaj. Na jó, nem bánom. Ha kikapcsolod a kamerádat, és nem leszel hangos, tőlem akár el is kezdheted közben. Annyit viszont még elmondhatnál addig, hogy mégis hogyan találtál rám? – kíváncsiskodott, miközben a webkamerát szemérmetlenül lejjebb billentette addig, amíg csak a szigorú bőr kalitkába zárt farka látszott egyedül a képen.
– Annyira azért jóban vagyok Beatrixszal, hogy az interjú után, egy beszélgetés alkalmával a keresztnevedet ki tudtam deríteni tőle – kezdett mesélni átszellemült hangon, mint aki valami egészen mással van időközben elfoglalva, ami igencsak kellemes érzéssel jár együtt – aztán pár napra rá a kezem közé került egy vadi új Playstation 5-ös konzol számlája a cég nevére, és egy játék hozzá. Nekem kellett volna lekönyvelnem. Az a nő sosem érti meg, hogy az ilyesmit jobb magánszemélyként rendezni. De abban is biztos voltam, hogy nem magának vette, és jól sejtettem, hogy ki fog vele játszani. Innen már csak egy kölcsön konzolra volt szükségem, kivenni mára egy szabadnapot és regisztrálni ugyanabba a játékba – magyarázta lassan, halk sóhajok kíséretében. – Bár nem voltam benne biztos, hogy megtalállak, de az Oscar97 eléggé árulkodó felhasználónév. A régió is látszik a felületen, és amikor láttam, hogy minden délelőtt online vagy, tudtam, hogy ez minden kétséget kizáróan csak te lehetsz.
– Nem vagy te egy kicsit túl jó nő a stalkoláshoz? – nevetett zavarában Oszkár. – Nem értem, hogy miért épp utánam kémkedsz...
– Kinek mi a szenvedélye – hagyta meg titokzatosan, egészen kéjes hangon beszélve, szinte nyögdécselve a szavait, mint aki épp a csúcsra jut...
– Oké, viszlát később! – zárta le hirtelen a beszélgetést Oszkár, és azonnal bontotta a vonalat. A nő nyögései hallatán borzasztó erekció támadt rá, és azonnal meg kellett szüntetnie az érzéki hangok forrását, ha nem akarta, hogy cafatokra robbanjon a farka a péniszbilincsben.

Ez meleg volt – fújtatott Oszkár, miközben igyekezett minél undorítóbb dolgokra gondolni, hogy mihamarabb enyhüljön a merevedése. Miután sikerült lenyugtatnia magát, újra a kezébe vette a kontrollert, és visszatért a klánhoz játszani.

– Na, tesó? Elintézted a csajt? – kérdezte az egyik haver a csapattársai közül.
– Rommá aláztam – válaszolt Oszkár, egy félmosollyal az arcán.

Egyik szerda délután Bessie furcsamód, már fél négykor hazaért a munkahelyről, és szokatlanul viselkedett. Ahelyett, hogy kényelembe helyezte volna magát, még fél órán keresztül tollászkodott a fürdőszobában. Miután megmosta és beszárította a haját, nekiállt felpakolni a sminkjét a tükör előtt. Nem lehetett tudni, hogy hova készül. Oscar a kutya szerepében sajnos nem kérdezhette meg, csak magában találgathatott, miközben a kanapén ülve figyelte őt. A ruha, amit magára vett, inkább otthoninak tűnt, mintsem kimenősnek. Egy világos rózsaszín top volt rajta, ami bár teljesen eltakarta a dekoltázsát, de a szűkre szabott ruhaanyag teljes egészében végigsimult a kebelhalmokon, alul-felül. A tágra nyújtott anyag így eléggé áttetsző lett, tökéletesen megmutatva alatta a félkosaras melltartó körvonalait. Fura volt, hogy melltartót vett fel az otthoni felső alá, pedig Bessie utálja a melltartót. Lehet, hogy nem is ő készül elmenni, hanem épp hogy hozzá jön valaki? – gondolkodott Oscar.

Gyanúja beigazolódott, és kisvártatva meg is szólalt a kapucsengő. Oscar hangos, figyelmeztető ugatásba kezdett, ami egy olyan rögtönzött reakció volt tőle, amit egyáltalán nem beszéltek meg korábban Bessievel. A nő ezt hallva először elégedett, sőt, büszke tekintettel pillantott a meztelen kis kedvencére, majd egy pillanattal később visszacsöppenve a gazdasszony szerepébe, azonnal ráripakodott.

– Csend legyen, Oscar! Helyedre! – utasította, mire Oscar szófogadóan átült a kanapéról a számára kitett plüss kutyafotelbe. Ő maga pedig a frizuráját és a melleit megigazítva tipegett ajtót nyitni a vendégnek.
– Kézcsók, Asszonyom! – hallatszott egy mély, férfias orgánum – Remélem felkészítette minden porcikáját a masszírozásra.
– Ugyan kérem... a felkészítés a maga feladata lesz, Liam.
– Akkor neki is állok benedvesíteni kegyedet. Az olajaimmal, természetesen – lépett be a lakásba a robosztus néger masszőr a fehér köpenyében, az összecsukható masszázsággyal a hóna alatt.
– Remélem nem csak az olajokkal – kacsintott Bessie, majd beinvitálta a szakembert a hálószoba felé – Ő itt Oscar, de nem kell vele foglalkoznia, nem fog zavarni minket – utalt a kanapé melletti kutyaágyon guggoló meztelen fiúra, nyakörvvel a nyakán és bőr katitkával a szerszámán, aki persze mindezt jól hallotta. Egy pillanatra összeszorult a szíve, de biztos volt benne, hogy ez is csak a szerepjáték része, és Bessie valójában nem gondolta komolyan ezt a megalázó mondatot.
– De király – nézett rá Liam – én is mindig akartam hasonlót magamnak. Csak lányt. Jól nyomod, tesó! Hajrá! – kacsintott, Oscar felé csettintve a nagydarab masszőr. A mobil masszázságyat a hóna alatt cipelve követte a nagymellű dívát a hálószobába, ahol a nő magukra zárta az ajtót.

Oszkár nem akart sokat agyalni a látottakon, ezért közönyösen visszaült a kanapéra, és gondolkodás nélkül bekapcsolta a Playstationt. “Ez a faszi csak a masszőre” – nyugtatta magát gondolatban, miközben igyekezett másra terelni a figyelmét. Feltette a fülére a headsetet, és extra hangerőt adott a játékra. Háromnegyed óra hosszáig nem is történt semmi különös, a negyvenöt perc elteltével azonban fura hangokat vélt hallani, még a jó hangszigetelésű fejhallgatón keresztül is. Először próbálta ugyan ignorálni őket, de amikor már harmadik-negyedik alkalommal is beszűrődött hozzá a zaj, idegesen lerángatta magáról a headsetet. Bessie hangos, ütemes kiáltásai hallatszottak a csukott hálószoba ajtó mögül. Hullámzó erősségű A, Ó és Ú hangok, egybeolvadva válogatták egymást.

– Ezek kefélnek, baszki – csapta oda Oszkár a fejhallgatót és a kontrollert a bőr kanapé üléséhez. Ráadásul igen kemény szex folyt odabent. Bessie olyan hangosan nyögdécselt, ahogy a fiú még sohasem hallotta. Jóllehet, a melák négernek legalább másfélszer akkora a farka, mint az övé, talán hosszában és kerületében is egyaránt. Nem csoda, ha ilyen intenzív élvezetet tud vele nyújtani. Úgy képzelte el a hangok alapján, hogy miután tetőtől talpig rendesen átgyúrták minden porcikáját, Bessie most teljesen pucéran fekszik a kinyitott masszázságyon, hátrafelé szétrakott lábakkal amik között a sötét bőrű férfi letolt gatyával ütemesen rakja a pináját hátulról. Közben a nő talán még az alkarjaira támaszkodva fel is emelte a felsőtestét, hogy a faszi dugás közben még a melleit is tudja tapogatni. Ilyen pózban baromi szexik azok az óriási mellek oldalról nézve, ahogy félig az ágynak simulva lelógnak. Mi tagadás, úgy tűnik, hogy még ennek a femdom dívának is szüksége van néha arra, hogy jó alaposan megbasszák.

A hangok hallatán Oszkár egy pillanat erejéig arra a szorító, borzasztó fájdalmas kínra számított, amikor a péniszbilincs visszafogja a merevedni akaró farkát. De nem érkezett ez a hatás, a szerszáma ezúttal meg sem mozdult, még akkor sem, amikor eszébe jutottak Bessie ütemre ringatózó tejcsárdái. Egészen más fájdalom kerítette ezúttal hatalmába őt, ami a pöcse helyett inkább a mellkasát kezdte el szorítani. Gombóc nőtt a torkában, és egy könnycsepp csordult ki az arcára.

– Ne picsogj már, Oszkár! – szólt rá saját magára, letörölve a szeme sarkából érkező, sós nedvet az arcáról. Durcásan visszavette a fejhallgatót, és baszatós techno zenét kapcsolt be magának hangosan, aláfestés gyanánt, amihez most egy hentelős zombi játékot indított el.

Végül további húsz perc elteltével nyílt ki a hálószobaajtó, amin először a zilált hajú Bessie lépett ki, elkenődött sminkkel és kielégült, zen mosollyal az arcán. Az áttetsző rózsaszín topot visszavette ugyan, de a fekete csipke melltartó már kimaradt alóla. Borzasztó méretű keblei így mélyre lógtak, a mogyoró méretű, kemény mellbimbói az alhasa magasságában rajzolódtak ki a ruha vékony anyagán. Mögötte a masszőr szintén elégedett képet vágva pakolta össze a kellékeit, lassan induláshoz készülve.

– Elfogad még egy kávét, Liam?
– Szívesen maradnék még, de sajnos sietnem kell tovább – dörmögte mély hangján – Remélem sikerült ezúttal is könnyitenem valamit a kínzó hátfájásán.
– Könnyített, drága, könnyített – nyújtózott egy nagyot Bessie – borzasztó, hogy mibe kerülnek nekem ezek az irdatlan tejcsárdák – emelgette őket, a súlyukat szemlélteve, majd a

pénztárcájáért nyúlt – tessék, itt van az órabér – nyújtott át egy tízezrest, és elővett egy még nagyobb címletet is, szintén Liam kezébe nyomva – ezt pedig az extra szolgáltatásért – kacsintott hozzá pajkosan.

– Köszönöm, asszonyom. Akkor jövő héten is házhoz jöjjek?
– Csak ha nem okoz gondot... komfortosabb itthon, mint a szalonban. Tudja... én is sokkal jobban el tudom magam lazítani...
– Igenis! – mosolygott Liam – akkor egy hét múlva ugyanitt!

Miután Bessie kikísérte a masszőrt, és visszatért a nappaliba, Oszkár még mindig fejhallgatóval a fején ült durcásan, és a szemeivel a képernyőre ragadva a kontrollert gyepálta. A nagymellű díva szándékosan többször elsétált előtte, de a fiúnak még ekkor sem támadt kedve visszacsöppenni a szerepébe. Megbántva és becsapva érezte magát, mert eddig szó sem volt arról, hogy nagyfarkú néger masszőrök hetente fognak ide járni, szétkúrni azt a pinát, amiről egész eddig naivan azt hitte, hogy csak őt illeti meg.

Bessie rövidesen megunta a fiú passzív-agresszív viselkedését, és visszament a hálószobába, mondván, hogy ledőlne aludni pár órára. Előtte még egyszer lezuhanyozott – valószínűleg hogy kimossa magából a néger faszi gecijét – majd miután tiszta ruhát vett, durcásan eltűnt a hálószoba ajtaja mögött. Ekkor a szintén felpaprikázott Oszkár gondolt egyet, és kilépett a zombis játékból. Helyette megnyitott egy privát, szöveges chat ablakot, Cyb3rNova9 társaságában, majd rögtön a hívásra kattintott.

– Neked volt igazad, Sára – beszélt halkan, egész közel a mikrofonhoz, nehogy a dominája meghallja a hálószobában. – Most ez lehet, hogy ez hülyén fog hangzani, de... nincs kedved találkozni valahol?
– Mit szeretnél? Sétáltassalak meg? – kérdezte a lány viccelődve. A két fiatal már napok óta rendszeresen beszélgetett egymással titokban, és kölcsönös volt köztük az egyre erősödő szimpátia. Nem is sejtették korábban, hogy Beatrix különleges személye, és fétisei alapján mennyi közös témájuk akad a bizalmas társalgásaik során. Sára például rendszeresen azzal húzta Oszkár agyát, hogy mit csinálna vele, ha ott lenne mellette a bőrkanapén.
– Azt ugye tudod, hogy bármennyire is szeretnél megkapni engem, a kis kalitkád mindig meggátol majd benne. Ha mi ketten találkoznánk, legjobb esetben akkor is csak Paraszt Nintendo-t tudnánk játszani.
– Valahogy le kellene szedni ezt a szart – utalt Oszkár a farkát akadályozó péniszketrecre.
– Mondjuk egy kulccsal? – pimaszkodott Sára.
– Áh... az egyetlen kulcsot a mellei között tartja, egy hosszú gyöngysor végén. Vésznyitó létezéséről pedig nem is tudok – suttogta.
– Miért suttogsz amúgy? Otthon van a Nagycsöcsű is?
– Igen... bent süpped a hálószobában.
– Oké, értem. Azért vigyázz, mert jó füle van ám a naccsasszonynak... na és, mitől rágtál be rá ennyire, hogy velem akarsz randizni? Úgy tudom, az neked tilos. – Oszkár egy nagy sóhajt követően részletesen elmesélte az iménti esetet a drabális néger masszőrrel.
– Ennyi? – kérdezett vissza Sára meglepődve. – Mondtam én, hogy naiv vagy. Trixnél tök normális, hogy egynél több farka is van párhuzamosan. Legközelebb csak nyiss be hozzájuk, és vágjátok őt partiba! Hálás lesz érte.
– A francokat! Becsapott. Erről nem volt szó az elején.
– Édesem... na jól van, egy kicsit tényleg sajnállak. Figyelj, mi lenne, ha kiderülne, hogy mégis van egy pótkulcs az erényövedhez? – kérdezte Sára sejtelmesen.
– Hol?
– Hát – kezdte a mondatot Sára úgy, mintha egy szaftos pletykát mesélne éppen – én történetesen láttam egy apró kulcsot Trix egyik irodai fiókjában. Véletlenül botlottam bele egyszer, akkor még nem tudtam, hogy mi lehet az, de így már rájöttem. Bizonyára azért tartja ott, mert te sohasem találnád meg. Viszont én talán el tudnám hozni egy rövid időre.
– De hát ez szuper! – csillant fel Oszkár szeme – Sőt, lehet hogy a legjobb lenne rögtön elvinni valahová lemásoltatni, és mihamarabb visszatenni a helyére az eredetit, mielőtt észrevenné, hogy eltűnt. Plusz, így titokban nekem is lehetne egy nyitóm a kalitkához. Vész esetére, persze.
– Hát persze. Vész esetére – mosolyogta meg őt Sára. – És mit kapok cserébe, ha ezt a szívességet megteszem érted?
– Az meglepetés – kacsintott Oszkár.
– Na... nem nem nem nem. Tudom, mennyire ki vagy éhezve, nekem nem elég, ha azt mondod, hogy megkapom a farkad. Valószínűleg öt másodperc alatt elsülnél. Nem... én valami más szívességet szeretnék kérni. Ami igazi jutalom a számomra.
– Oké, mit szeretnél?
– A barátnődet. Egy kiadós szexre.
– Bessiet?! – kiáltott fel Oszkár.
– Halkabban, mert felébred! – csitította le a meglepettségében túl hangosan reagáló fiút. – Igen, őt. Na figyelj, be kell vallanom neked valamit: ő régebben nem csak a főnököm volt. Még a házasságom előtt Beatrix szeretője voltam, de ennek már vagy öt éve. Amikor a férjem elvett, mi ketten befejeztük a titkos kis viszonyunkat. Én akkor még nem tudhattam, de valószínűleg akkoriban kezdte el ezt a kutyás őrületét, aminek most te is a részese lettél. Viszont én tavaly elváltam a férjemtől, és azóta néha eléggé hiányzik a régi, biszex kapcsolatom. Ne értsd félre, nem akarom elvenni tőled a barátnődet, csak egy utolsó, nosztalgikus kalandot szeretnék vele újra átélni – fakadtak ki Sárából az őszinte szavak.
– Várj, várj... várj egy kicsit – állította le Oszkár, hogy fel tudja dolgozni a hallottakat – azt mondod, öt éve? És azóta még házas is voltál? Megkérdeztem, hogy mennyi idős vagy? Ne vedd kérlek sértésnek, tényleg kíváncsi vagyok.
– Semmi gond, harminckilenc múltam. Tizenegy évvel fiatalabb vagyok, mint Trix. Miért, mennyinek gondoltál?
– Basszus, azt hittem, velem vagy egyidős. Nagyon jól tartod magad, eszméletlen jól nézel ki, de tényleg – bókolt Oszkár, bármilyen túlzás nélkül.
– Ez kedves tőled – pirult el egy kicsit Sára.
– Figyelj, ha segítesz nekem, nem bánom, legyen úgy, ahogy szeretnéd. Végül is egy néger farok után egy leszbi kaland már simán belefér a kapcsolatunkba. És hogy lesz? Ti is a fülem

hallatára fogjátok csinálni a hálószobában, vagy kijöttök a nappaliba, és beszállhatok én is? – puhatolózott Oszkár, reménykedve.

– Sajnálom, de ez csak a mi kettőnk kalandja lesz... viszont nem akarom azt se, hogy tartsd nekünk a gyertyát. Maradjunk abban, hogy ha szeretnéd azt a másolt kulcsot, első lépésként el kellene utaznod néhány napra. Mondjuk, látogasd meg a szüleidet! Mire visszaérsz, már szállítom is neked a farkad szabadságának a kulcsát.
– Legyen. Áll az alku.

*

Egész délelőtt azt leste, hogy mikor tudna észrevétlenül beosonni munkaidő alatt a főnökasszony irodájába. Péntek volt, azaz már harminchat óra telt el azóta, hogy Sára elküldte Oszkárt egy kis pihenésre. Beatrix azon a reggelen már másodszor kelt fel bal lábbal, egyre feszültebb lett, és két napja folyamatosan a beosztottjait cseszegette. Sára meg is jegyezte magának, hogy milyen jól illik a főnökasszony aznapi ruhája a hangulatához. Egy fekete és hot pink színű miniruhát viselt, rajta vadító rózsamintákkal. A nő hangulata és a kimondott szavai is épp olyan szúrósak voltak, mint a rózsák a tövisei a ruháján. A kollégákkal ellentétben, akik nem tudták mire vélni a felettesük hangulatingadozását, Sára nagyon is tisztában volt vele, hogy mi áll a háttérben, hiszen épp az ő tervei szerint zajlott minden. Legtöbbször, amikor Beatrix zaklatott valami miatt, akkor nem sokat tartózkodik a saját irodahelyiségében, inkább a közös teremben jön-megy, az alkalmazottak munkaállomásai között. Sokszor a beosztottjainak a képernyőjére meredve akár hosszú percekre is leáll egy helyen, megtalálva minden kis hibát, amibe bele lehet kötni. Talán egy ilyen alkalom lenne a legjobb az észrevétlen bejutáshoz, a főnöki irodába. Odabent egy fél perc is bőven elég lenne Sára számára. Csak oda kell libbennie a fiókhoz, kihúzni, a jobb felső sarokból kivenni a kis pótkulcsot, visszatolni a fiókot, és mihamarabb lelépni onnan.

Tizenegy óra körül az egyik íróasztaltól odaszóltak Beatrixnak, hogy megérkeztek a fotók egy új kuncsafttól, aki egy puccos penthouse lakást kíván eladni az ingatlanirodán keresztül. Mivel már mindenki várta, hogy milyen a beharangozott ingatlan belülről, ezért a főnökasszony köré mindegyik más munkatárs is odacsődült a monitorra tapadva. Egy rövid időre Sára is odaállt a hátuk mögé, csak a látszat kedvéért. Tudta, hogy neki most sokkal fontosabb dolga van, amire ennél jobb alkalom nem biztos, hogy adódni fog a nap folyamán. Megvárta a második fotót, és amikor már biztosan mindenki kellőképp belemerült, észrevétlenül kihátrált mögülük, és a legtermészetesebb módon vette célba a cégvezető asszony irodáját. Résnyire nyitotta az ajtót, és besurrant rajta.

Szemben állt vele az íróasztal, ezúttal egy üres karfás székkel a túloldalán. Sára ekkor döbbent rá, hogy talán még nem is fordult elő azelőtt, hogy egyedül lett volna ebben a helyiségben. Tudta, hogy nem élvezhette ki túl sokáig az egyedüllétét a főnöki irodában, ugyanis az idő sürgette őt. Nem láthatja meg senki idebent.

Kihúzta a fiókot, és benyúlt a jobb felső sarokba. A kulcs azonban nem volt ott, ahol korábban véletlenül rátalált. Sára kezdett megijedni, és még jobban kihúzta a fiókot, most

már ütközésig, hogy teljesen belásson a mélyére, de a lakatkulcs nem volt ott. Visszaemlékezett, arra a napra, amikor véletlenül rátalált. Mint mindig, Beatrix akkor is odabent volt, és épp a faliszekrényben keresett valamit. Talán kiszúrta a szeme sarkából, hogy Sára megpillantotta a kis aranykulcsot a fiókban. Lehet, hogy azóta a biztonság kedvéért elrejtette valahova máshova?

– Főzött valaki kávét? – hallotta tompán beszűrődve a külső helyiségből Beatrix erőteljes hangját. Ez azért jelentett bajt, mert a főnökasszony ha kávézik, azt mindig egyedül, a saját székében ülve teszi. Sára nem értette, hogy hogyan fogyhattak el ilyen hamar a penthouseról készült fotók, amit közösen nézegettek. Akárhogy számolta, nincs sok ideje. Ha jobb esetben nem főzött még senki kávét, akkor körülbelül három perce van megtalálni a kulcsot az új helyén. Rosszabb esetben, ha van kávé, akkor legfeljebb egy perc, mire Beatrix megfordul a teakonyhából, és belép az irodába. Sietnie kell. Annyi helyre nézett be, amennyibe csak bírt. Kihúzott minden fiókot, kinyitott minden szekrényt, már amelyiket ki tudta. Sajnos volt olyan is köztük, ami kulcsra volt zárva, és ez aggodalomra adott okot Sárának, hogy amit keres, az az egyik ilyen zárolt rész mögött van. Kétségbeesetten kapkodott, ahová csak ért, jobb híján többször is csekkolva egy-egy lehetőséget. Annyira belemerült, hogy közben el is terelődött a figyelme arról, hogy Beatrix nagy eséllyel hamarosan betoppan. Amikor észhez kapott, hirtelen meggondolva magát, feladta a keresést, és az ajtó felé vette az irányt. Üres kézzel ugyan, de hátha még nem késő távozni.

Késő volt. Abban a pillanatban, amikor rámarkolt volna a kilincsre, az magától leereszkedett a keze alatt, azaz kívülről nyomták le. Nyílt az ajtó, és mögötte feltűnt Beatrix széles sziluettje, a két brutál görögdinnyével.

– Sára! – lepődött meg – te meg mit csinálsz itt?
– Trix! Én... – hebegte a könyvelőnő – csak bejöttem, mert azt hittem... szóval hogy kellett egy archív akta, és bejöttem érte, de nem találom, szóval mindegy, biztosan kint van... – próbált kitérni az asszony elől az ajtófélfa mentén, de ő az útját állta.
– Miért? Valami gond van a könyveléssel? – ráncolta a szemöldökét – Melyik aktát is keresed, pontosan?
– A Zöld Otthon társasház ingatlanjait – mondta ki az első projektet, ami az eszébe jutott.
– Mi dolgod azzal a régi ügyféllel? – csattant fel ingerülten Beatrix – ugye nem kért revíziót az adóhatóság?
– Nem, nem. Csak én szeretnék ellenőrizni valamit.
– Gyanús vagy te nekem! – sandított rá a főnökasszony. – Tudod, hogy azok a számlák is eléggé kreatívan lettek rendezve. Jobb szeretem, ha az ehhez hasonló a papírok a fiók mélyén maradnak, amíg el nem évülnek. Neked sem kellene újra előkotornod őket, ne feledd, hogy ezeken a dokumentumokon a te könyvelői aláírásod is rajta van. Szóval kétszer is gondold meg, mit kezdesz velük – nézett rá fenyegetően a beosztottjára, aki legszívesebben felháborodva kikérte volna magának ezt a gyanúsítgatást, de most inkább arra kellett koncentrálnia, hogy mihamarabb kikeveredjen ebből a kellemetlen szituációból.

Arra mondjuk Beatrix teljesen véletlenül épp rátapintott, hogy Sára már egy-egy feldúltabb pillanatában igenis eljátszott a gondolattal, hogy egy nap besétál a hatóságokhoz, az

adócsalások egyértelmű bizonyítékaival a hóna alatt. Nagyon jól tudta, hogy a kettőjük személyes konfliktusa ellenére csak azért maradhatott a cégnél, mert így nem kellett egy újabb könyvelővel kockáztatni a kétes ügyleteket.

– Tisztában vagyok vele, hogy közös érdekünk a titoktartás. Hidd el, nem akartam semmi rosszat. Csak ellenőrizni – próbálta enyhíteni a helyzetet.
– Szerintem akad munkád bőven, nem kell alibi feladatokat keresned – szúrt oda erősen a főnökasszony – felvetted már a penthouse-os faszi adatait?
– Nem – sóhajtotta Sára – azonnal megyek, és csinálom – fordult ki az ajtón, a soha véget nem érőnek hitt párbeszéd után.

Magában bosszankodva huppant vissza a székébe. Az hagyján, hogy a kulcsot nem sikerült megszereznie, de nem akarta elhinni, hogy a főnöke, aki egykor elvileg a legjobb barátnője is volt, most ilyen csúnyán meggyanúsította, ráadásul még meg is fenyegette őt.

Számító picsa – gondolta dühében. Sára a kezében egy kék színű, Blu Tack darabokból összegöngyölt golyót nyomkodott. Ezzel a gyurmaragasztóval általában posztereket szoktak felragasztani a falra, de Sára a kék kis lapokkal a klaviatúrát szokta tisztítani, egy nagyobb gombóccá összegyúrva. A képlékeny, ragadós anyag tökéletesen kiszedi a port és a szöszöket a billentyűzet gombjai közül. Viszont most kiderült, hogy ez a kék, dió méretű galacsin bizony stresszlabdának is tökéletes. Miközben a tenyerében nyomkorászta, az járt a fejében, hogy talán mégis be kellene mártani a Nagycsöcsűt az adóhatóságnál. Elvégre csak nem a könyvelőt fogják legelőször felelősségre vonni, főleg, ha ő maga tette a feljelentést. Ha pedig mégis kérdezik, akkor elmondhatná, hogy Beatrix megzsarolta őt, és ez nem is áll messze az igazságtól. Sőt, még pénzzel is megvesztegette a lányt, amikor a hallgatásáért cserébe egy jó nagyot emelt a fizetésén. Ahogy Sára ezeken agyalt, és a Blu Tack golyót nyomkodta a kezében, hirtelen összeállt neki a kép. Támadt egy jó ötlete, amivel mindkét problémát egy csapásra meg tudja oldani. Hirtelen felpattant, majd bekopogott a főnöki iroda ajtaján.

– Ne haragudj a zavarásért. Bejöhetek? – nyitott be hozzá.
– Gyere csak – szólalt meg az asszony, immár sokkal enyhébb hangon, mint egy húsz perccel azelőtt – Figyelj... sajnálom, ami az előbb történt. Nem csináltál semmi rosszat, nem kellett volna így leteremtselek.
– Ugyan – hunyt szemet Sára, és valóban kicsit meg is könnyebbült a lelke Beatrix bocsánatkérő szavai hallatán – nem vettem magamra, látom, hogy valami miatt kicsit türelmetlenebb lettél az utóbbi napokban. Csak azért jöttem, hogy ha van kedved, szívesen meghallgatom, hogy mi nyomja a szíved.
– Tényleg nem vagyok a legjobb passzban – ismerte el a nő – de hidd el, csak egy kis semmiség a dolog. Valószínűleg megint túlreagálom.
– Tudod, hogy nekem elmondhatod. Szeretnék veled újra jóban lenni, úgy, ahogy régen.
– Az jó lenne – sóhajtott – már több, mint egy éve nem beszélgettünk barátnőkként. Hiányoznak a jótanácsaid.
– Nem én miattam történtek így a dolgok...
– Igen, tudom... és sajnálom. Tényleg. Fogalmam sincs, mi ütött akkor belém. Az a baj, hogy rám a szexhiány sajnos szörnyű hatással van. Nem bírok gondolkodni, csak a vágy hajtja a tetteimet. Bár tudom, hogy ez nem mentség. Őszintén megbántam a dolgot, és nagyon sajnálom, hogy ártottam neked.
– Köszönöm. Jó hallani, hogy így érzel. Végülis, tényleg eltelt egy év azóta. Nem lehet köztünk örökké harag, főleg hogy azóta is együtt dolgozunk.
– Mit gondolsz? Meg tudnál nekem valaha bocsátani?
– Nézd, én tényleg a legjobb barátnőmnek tartottalak, Trix. Épp ezért, amit tettél, az felért egy árulással számomra. Nehéz az ilyesmit elfelejteni. A férjemtől, mint tudod, azonnal el is váltam. Képtelen voltam lelkileg túllépni a történteken, persze ez innentől már nem a te hibád. Megtörtént köztetek, ami megtörtént, de az, hogy ezt a házasságunk nem élte túl, az csak a volt férjemmel való kapcsolatunkat jellemzi. Ha nem te jöttél volna vele szembe, akkor jött volna más. Őszintén szólva, kettőtök közül részedről esett rosszabbul ez az árulás. Eleinte nem így éreztem, de most már tudom. Viszont azon gondolkoztam, hogy a mi barátságunk lehetne különb ennél. Ha élnél vele, én adnék magunknak még egy esélyt.
– Azta! – derült fel Beatrix arca – Ezzel már egy kicsit fel is dobtad a napomat! Igen, nagyon örülnék neki, ha ott tudnánk folytatni, ahol abbahagytuk!
– Na gyere, ölelj meg! – tárta szét a karjait Sára, és Trix könnyes szemekkel kerülte meg az asztalt, hogy mindenével hozzásimuljon a lányhoz.
– Ugye nem bánnád, ha meghívnálak ebédre? – kérdezte a molett nő, a hosszan tartó ölelés után – Mindjárt dél van...
– Egy közös ebédszünet, úgy mint régen? – mosolygott lány. – Benne vagyok.

Pizzát rendeltek. Trix általában étteremben szokott enni ilyenkor, önfényező üzletemberek és nyomulós cégvezetők társaságában, hol üzleti céllal, hol csak szórakozásból. Ma mégis úgy döntött, hogy a régi barátnőjével a régi hagyományokat fogják ápolni, és az irodába hozatják maguknak az ebédet.

– Mesélj, Drágám, mi nyomja a szívedet? – kérdezett rá Sára együttérzően, miután a futár otthagyta nekik az extra nagy pizzás dobozt.
– Szerelmi bánat, mi más...? – sóhajtott Trix, nekiállva egy jókora szeletnek. A pizza szokásos fogyasztási módja helyett ő a szélét letépve összecsavarta a feltétes részt, és roládként harapta a tésztát. Sára ezzel szemben tányért és evőeszközt hozott magának a teakonyhából.
– Nem is tudtam, hogy van valakid... vagyis hogy volt – játszotta meg a tudatlanságát Sára, mintha nem ismerné Oszkárt az online térből.
– Nincs vége, még együtt vagyunk. Legalábbis remélem. Már több, mint egy hónapja tart a dolog, csak most elutazott néhány napra. Nekem meg közben hiányom van, ennyi. Látod; semmiség.
– Úgy látom, hogy elég nagy hatással van ez a férfi rád, és ez komolynak tűnik. Mióta nem találkoztál vele?
– Csak két napja... Tudom, mit mondasz. Rosszabb vagyok, mint egy tinilány.
– Te... szerelmes vagy? – kérdezte Sára, őszinte meglepettséggel. Nem gondolta, hogy a szerepjátékos femdom szórakozás mögött ilyen mély érzelmek tombolnak a nő részéről. Abban viszont biztos volt, hogy Oszkár közel sem érez így iránta.
– Megmozgat a pasi, igen. És az a legdurvább, hogy azóta mással nem is kívánom már a szexet. Képzeld, múlt héten volt nálam utoljára a masszőr. Tudod melyik...
– Tudom – emlékezett vissza az állásinterjúra Sára, aki csak azért lett kiküldve az irodából a lobbyba, hogy a kigyúrt néger behemót egy fél órás masszázs után még más módon is elrendezze az asszonyt.
– A szokásos csomagot kértem tőle – utalt a sötétbőrű farok által okozott happy finishre – azóta bűntudatom van. Holnap reggel is jön hozzám, de azon gondolkozom, hogy a standard hátmasszázson kívül ezúttal nem is kérek mást.
– Te tudod – hagyta rá Sára, jelezve, hogy a történetnek ez a része nem érdekli.
– Szóval néhány napja megváltozott az én Oscarom. Nem olyan odaadó, mint azelőtt, és szerintem ebben szerepet játszik a masszőrös dolog. Attól félek, hogy ezért is döntött úgy, hogy elutazik egy időre.
– De hát honnan tudna a masszőrről? – kérdezte Sára, tettetve, mintha nem hallgatta volna már végig ezt a sztorit korábban, Oszkár megalázott nézőpontjából.
– Hát... sajnos az a helyzet hogy ő is ott volt. Mi bementünk a hálószobámba, ő meg a nappaliban maradt. Lehet, hogy meghallott minket, mert azóta passzív agresszív velem.
– Azt akarod mondani, hogy a szomszéd szobában csaltad meg a pasidat?! – színlelt meglepettséget Sára, de mögötte a felháborodottság valódi volt. Már alig várta, hogy Beatrix bevallja neki a történteket, és ő jól lecseszhesse ezért. – Ne csodálkozz, ha le akart lépni előled egy időre! Örülhetsz, ha visszajön egyáltalán.
– Tudom... szörnyű nőszemély vagyok.
– Na jól van, gyere ide – tárta szét Sára a karjait egy vigasztaló ölelése. Trix védtelen kismadárként simult hozzá a lányhoz, már amennyire a nagyra nőtt légzsákjai engedték.
– Olyan jó, hogy itt vagy – vékonyodott el a nő hangja, de nem lehetett tudni, hogy a sírástól, vagy az ölelkezés élvezetétől – annyi mindent köszönhetek neked, rengetegszer tartottad értem a hátad, és tudnod kell, hogy nagyon hálás vagyok neked ezért. Tényleg haragszom magamra, amiért mindezek után úgy a szívedbe tapostam.
– Felejtsük el a múltat – duruzsolta Sára, egészen Trix nyakához bújva. Érezte, ahogy a főnökét kezdi elönteni a vágy, épp ahogy tervezte. Kezeivel már nem is a hátát kulcsolta át, hanem elindult lefelé, a formás popsiját simogatva. Sára engedte neki, még szorosabban bújva a nő dús keblei közé.

Az irodahelyiség mind a tizenöt négyzetmétere megtelt forró, szexuális feszültséggel. A főnökasszony és a könyvelőnő egymás karjaiba fonódva tapogatták egymást, miközben hevesen csókolóztak, nem fukarkodva a nyelvezéssel sem.

– Annyira hiányzott ez már – sóhajtotta Trix, körülbelül száztízre emelkedett pulzussal. Beleült a kényelmes karosszékébe, és az ölébe vette a nála ötven kilóval könnyebb, hozzá képest pehelysúlyúnak számító lányt. Ő egy fehér, testhez simuló topot viselt egy fekete, csipkés boleró kardigánnal, amit az ölelkezés közben hamar le is dobott magáról, így láthatóvá váltak a lány csupasz vállai és a szexin kirajzolódó kulcscsontjai az ujjatlan

felsőben. Kerek kis mellei kidomborították a top mély kivágását, felülről teljes betekintést nyújtva a szintén csipkézett szélű, push-up melltartó vonaláig. A combján felcsúszott a fekete, bőr miniszoknya is, ami alatt a kikandikáló rózsaszín bugyi már Trix fedetlen combjához súrlódott, ahogy a lány kéjesen mozgatta rajta a csípőjét.

– Nekem is hiányoztál, Drágám – túrt bele újra az egykori biszex szeretője hajába Sára, majd újabb hosszú csókot adott neki, amit ő csukott szemmel fogadott. Eközben a lány végig nyitva tartotta a szemét, megvárva, amíg a főnökasszony teljesen átadja magát a vágynak, és eszébe sem jut visszakozni – Várj egy picit – kelt fel váratlanul a könyvelőnő a főnökasszony vastag combjairól, épp amikor a legforróbbá hevült köztük a levegő. Sára az ajtóhoz libbent, és belülről ráfordította a kulcsot, hogy ne zavarhassák meg őket. Feltűnés nélkül még ellenőrzött egy fontos dolgot, amit a miniszoknya alatt a bugyijában rejtett el, még ebéd előtt. A kezével kitapogatva bizonyosodott meg róla, hogy a puha kis tárgy még mindig ott van, ahová tette. Mire visszafordult, a felettese már a karosszékkel egyenesen felé fordulva, széttárt lábakkal várta vissza őt. A vadító, rózsamintás ruhája alatt a combjai között most feltárult a pink színű, csipkés bugyi, ami egy egészen másfajta, szintén vadító rózsát rejtegetett maga mögött.
– Gyere, Édes! Nyalifali! – utasította, persze csak játékból. Sára azonnal letérdelt elé, és mohón húzta le a nő bugyiját végig a lábán, át a fekete tűsarkú cipőjén. A punciillat azonnal megcsapta az orrát, ahogy szinte árasztotta magából a ferromonokat. Neki is hiányzott ez az érzés, kár lett volna ezt tagadnia. Trix volt az egyetlen nő az életében, akihez ténylegesen vonzódott is szexuálisan. A többi leszbikus kalandja csak gyenge kísérletezés volt ehhez képest. Van valami ebben a nagycsöcsű dívában, ami még a nők punciját is be tudja nedvesíteni. Tömény szexualitás ez a csaj.

Sára szinte hipnotizálva érezte magát, miközben feltörtek benne a régi emlékek, a barátnőjével közösen átélt megannyi orgazmus. Azok is, amiket ő adott, és azok is, amiket kapott tőle. Először végigpuszilta őt a csupasz szeméremdombtól kezdve egészen a kikandikáló nagyajkakig. Amikor már ott járt, a hegyes kis orrát lágyan behelyezte közéjük, alulról felfelé végighúzva a vájatban, miközben nagyot szippantott a vagina illatából. Majd a puha nyelvével körözni kezdett a duzzadt ajkakon, egyre beljebb és beljebb haladva az intenzíven nedvesedő mézescsupor felé.

– Istenem, de jó – nyögte Trix – én mindjárt elsírom magam – csuklott el a hangja, miközben a kézfejével rászorította a lány fejét a nemiszervére. Sára pedig ettől beindulva gyorsabb fokozatra kapcsolt, szó szerint lefetyelve a nyelvével, ahogy egy kiscica a tálkájából issza a friss, meleg tejet. Már levegőt sem bírt venni, mégis úgy nyalta a hosszú vájatot, mintha az élete múlna rajta. Alig egy perc elteltével egy erőteljes nyögés szaladt ki a molett díva torkán. Ez még nem a csúcspont volt, de egyre inkább közeledett felé. Az odaadó beosztottja csak egy pillanatra szabadította ki a fejét a combok szorításból, hogy zihálva levegőért kapjon, és már azonnal hajtotta is vissza, hogy még nagyobb átéléssel kényeztesse tovább orálisan a főnökét, akiből másodjára is feltörtek a kéjnyögések. Ezúttal azonban Sára volt az, aki szándékosan késleltette a teljes orgazmust. Technikát váltva rácuppant a nő csiklójára. Először csak a nyelve hegyével izgatta, majd a szájába vette, így vákuumot keltve rajta,

szívogatni kezdte. Eközben Trix már a hátán feküdt, annyira lefojt a gyönyörtől a székben. A karfákban kellett kapaszkodnia, hogy le ne csússzon a székből, miközben a csípőjével körkörösen vonaglott Sára erősen szívó száján. Ezt az erogén zónát izgatva egészen váratlanul kicsúszott belőle egy újabb, harmadik mini orgazmus.

– Gyere, állj fel! – tartott egy rövid szünetet Sára, akire Bessie most teljesen megigézve nézett, készen állva bármire, amit mond neki. – Látni akarom a bögyöd! – húzta fel őt a székből a kezeinél fogva, és amikor már talpon volt, a rózsamintás miniruhát alulról feltűrte rajta, egészen a hónaljáig. A hatalmas mellek kibuggyantak a szűk ruha alól, masszívan ellenállva a melltartó pattanásig feszülő pántjainak. Közöttük beszorulva egy hosszan lenyúló, nagyszemű gyöngysor futott végig, eltűnve valahol a feneketlen dekoltázs mélyén.

Sára kikapcsolta a bugyi színéhez illő melltartót, ami hatására az óriási emlők a kötőféküktől megszabadulva, leestek a nő hasáig, és az általuk eddig összepréselt szoros rés is megenyhült. Ekkor a nyaklánc gyöngyei közé fűzve, egy pici kulcs esett ki a dús keblek alól, lelógva egészen a nő köldökéig. Sára egyelőre nem foglalkozott vele, hanem irányító mozdulatokkal terpeszbe állította a főnökét, épp csak akkorába, hogy odaférjen hozzá, majd egészen az altáj alá térdepelve folytatta az eszméletlen nyalást. Amikor már azt érezte, hogy a nő tényleg bármelyik pillanatban el bírna élvezni, és a kéjtől már semmi másra nem bír figyelni, Sára előhalászta a bugyijába rejtett, összetapasztott Blu Tack golyót, és észrevétlenül belenyomta a gyöngysoron lógó, apró kulcs profilját. Trix ezt a kis cselt akkor sem szúrta volna ki, ha végig nyitva tartotta volna a szemét, ugyanis épp a saját maga által is imádott, hatalmas keblei voltak azok, amik tökéletes takarást biztosítottak a titkos hadműveletnek. Sára eközben szünet nélkül folytatta az orális kielégítést, ami úgy tűnt, hamarosan eléri célját. Trix lábai eközben már annyira remegtek az izgalomtól, hogy meg kellett kapaszkodnia valamiben. A fenekével az íróasztalának dőlt, a tenyerével az asztallapra támaszkodva. Ebben a pózban vitte fel őt Sára a csúcsra, amihez a nő olyan extázis szerű nyögést produkált, amit nem kizárt, hogy még kint az utcán is hallani lehetett. Sára pedig ugyanolyan észrevétlenül, ahogy elővette, visszacsúsztatta a Blu Tack köteget a bugyijába, immár az apró lakatkulcs lenyomatával együtt.

A kielégített asszony lassan tért magához. Még kissé aléltan húzta vissza a melleire a rózsás miniruhát, és bújtatta vissza a vastag combjait a csipkebugyijába. A melltartót szokás szerint ezúttal is elfelejtette visszavenni. Sára közben felállt előtte, hogy a kéjnedvtől elázott ajkaival is lenyalja a díva száját. Ő nem utasította vissza, imádott nyalás után smárolni. A csók után ő maga is elindult a szájával lefelé Sára nyakán, miközben az ujjai a nő ágyéka felé közeledtek. Sára borzasztóan megrémült, hiszen Beatrix keze épp arra a környékre tévedt, ahol a jól kitapintható Blu Tack is el volt rejtve, benne a kulcs lenyomatával.

– Nekem most ne! – szólt rá hirtelen a lány, és Trix megtorpant.
– Miért ne? Viszonozni szeretném neked ezt a csodát, amit te adtál nekem.
– Legközelebb – hátrált ki a lehetőség elől Sára, attól félve, hogyha a főnökasszony meglátja a klucsnyomot a gyurmaragasztóban, azt már nem fogja tudni kimagyarázni. – Legközelebb viszonzod majd. Most picit elfáradtam...
– Csak helyezd magad kényelembe, nem kell csinálnod semmit. Engedd, hogy Trix mama végezze a dolgát... – erősködött a molett nő. Nem volt könnyű a lány számára ellenállni a csábításnak, legszívesebben hagyta volna, hogy a főnöke ájulásig nyalja őt úgy, mint a régi szép időkben.
– Vissza kell mennem... dolgozni... – sóhajtozta, de a testbeszéde már nem tudta követni a kimondott szavait. Benne is feltörtek az emlékek, és erős volt benne a vágy. Végtagjai elernyedtek, a teste szinte elolvadt, ahogy Trix a miniszoknyát felhajtva a combjától kezdve egyre beljebb haladt a kezével – Lejárt... az ebédidő...
– Én vagyok a főnököd, én mondom meg, hogy meddig tart az ebédidő – csókolgatta tovább Sára jól ismert erogén zónáit, beleértve a lába közét is – Mi van a bugyidban, te lány?

Sára összerezzent, és egy pillanat alatt kijózanodott a kérdés hallatán. A kéjmámortól túlfűtve észre sem vette, hogy Trix az imént éppen a bugyijába rejtett gumiragasztónak adott egy érzéki csókot, a vékony anyagú nadrágon keresztül.

– Betét! – vágta rá azonnal az első tárgyat, ami eszébe jutott, hogy egy bugyiban előfordulhat. Csak ezután jutott eszébe, hogy ezzel egyúttal milyen jó kifogást talált a visszautasításhoz is.
– Azt hittem, hogy tampont használsz – furcsállotta Trix, egyébként teljesen jogosan. Sára utoljára tizenévesen használt tisztasági betétet, amikor még ép volt a szűzhártyája.
– Öhm... kifogytam belőle. Csak betét volt otthon – próbálta a lány menteni a helyzetet – ma reggel jött meg, ezért nem szeretném, ha most csinálnád nekem.
– Érthető – nyugodott bele a főnökasszony. Ettől Sára is megkönnyebbülten fellélegzett. – Csak azt nem értem, hogy ilyenkor miért nem szólsz nekem? Tudod, hogy nálam mindig van tampon, és bármikor számíthatsz rám, hogy adok.
– Igen, tudom – sütötte le a szemét Sára – csak olyan gondterheltnek tűntél ma délelőtt, nem akartalak még a saját nyűgömmel is fárasztani.
– Igazad van, tényleg egy boszorka voltam – sóhajtott Trix. – De hála neked, most minden fekete felhő elszállt a fejem fölül, és újra a régi vagyok. Köszönöm – nyomott egy érzéki csókot a lány szájára – és legközelebb én jövök neked eggyel!
– Örülök, hogy kibékültünk. Ezt pedig be fogjuk pótolni, ígérem – mosolygott Sára is, majd ahogy csak tehette, kimenekült az irodából.

Heves szívveréssel esett rá a karfás székre az íróasztala mögé, és első dolga volt, hogy a bugyijából kihúzva, mélyen a táskájába rejtse a kis, kék színű göngyöleget, benne a lakatkulcs lenyomatával.