Kutyasétáltatás 1. rész

Életem első igazi gyomrosát 26 évesen a vőlegényem vitte be. SMS-ben kérte vissza a gyűrűm, a ruháim meg futárral küldte el. Padlón vergődtem tehetetlen tudatlanságban, marcangolt az, hogy még azt sem tudtam meg, miért.

Közgazdasági diplomámmal pénzügyi tanácsadó voltam. A magánéleti szakadékból egy felkérés kezdett kirángatni, hogy vállaljam el egy online pénzügyi csoport vezetését, koordinálását, összekovácsolását. Mindezt Pesten. Egy percig sem haboztam. Csomagolás és indulás. Apa régi Fiatjával vetettem be magam a pesti zsibongásba. Heti két meeting mellett a beosztottjaim munkáját figyeltem, ellenőriztem, korrigáltam. Unalmas napok kezdődtek az 56 négyzetméteres albérletemben. Eldöntöttem, egy társ kell. Pasikat egy időre megutáltam. A csajos együttélésről hallottam, hogy sokkal viharosabb, mint a heteró. A leszbikus kíváncsiságom még nem volt elég erős ahhoz, hogy ennek kitegyem magam. A vibrátorom a nemi vágyam csillapította, úgy hogy egy cuki kisállaton kattogtam. Egy menhelyen első látásra kölcsönös szerelem lett egy sokáig fajta tisztának gondolt kis tüneménnyel. Egy éves, fajta tiszta, ivartalanított, gombóc kis szobatiszta társra találtam. Lett élet a mindennapjaimba. Ölembe ülve dolgoztunk a gépen. Kocsiban türelmesen várt a személyes megbeszéléseimen és visszahozta az életkedvem is. Kötelező mozgás, nem csak a monoton futkározás volt a semmiben, hanem három nagy séta között, több kis pisi leruccanás az utcára.

Ez a cukiság a felelősségre is nevelt. Futás után hétkor, délben és este hatkor séta a kb. öt percnyire lévő kutyafuttatóhoz, ahol a kis energia bombám kitombolta magát.

A kötelező sétáim alatt feltűnt egy fekete szintén kis gombóc a gazdájával, egy korom béli férfival. Előbb csak bólintás, majd köszönés, és mivel a kutyák szerettek együtt bandázni, lassan-lassan beszélgetésbe elegyedtünk. Kiderült róla, hogy harminc éves, egy tervező irodába belsőépítészettel foglalkozik és munkája nagy részét ő is otthon végzi. A kutyák mindig adtak témát a futtató melletti padon történt beszélgetésre.

Másfél hónap szinte napi szintű, minimum kétszeri találkozó után Tomi kissé félénken kérdezte meg:

– Szandi, tolakodásnak vennéd, ha holnap estére meghívnálak benneteket a közeli kutyabarát étterembe vacsorázni? – váratlanul ért. Hiába tudtam, hogy neki is csak a kutya a társa, mégis a bennem még igencsak fájón élő férfi dolog blokkolt.