Jó szomszédság 2. rész

A főnök kölcsön adta az Octaviát, mivel heves eső volt várható, egy pár napig nem tudunk a földekre menni, aratni, de fiatalok vagyunk, otthon a parlagon maradt, műveletlen kiskerteket rakjuk rendbe egy kicsit. Kaptunk két nap szabit. Hazafelé felváltva vezettünk, hogy pihentebbek legyünk.
Otthon gyorsan eltelt a délután és az éjszaka, tartalmasan, nagyon élveztük feleségeinkkel a kiadós szexet.
Én kezdtem a vezetést az első tankolásig, addig Szili aludt, váltás után azonban engem nem hagyott pihenni, beszélgetni akart.

– Fú, tesó, ez már nagyon kellett, a sok Marok Marcsa után!
– Jól beszélsz! Jó volt Larát ölelni, de kettőnél több nem ment, bealudtam.
– Engem a mesélésével Olgim egész éjjel állva tartott. Rád nem volt hatással?
– Micsoda? – Néztem Szilire, aki egy pillanatra felém fordította fejét.
– Semmi minőségi változást nem vettél észre a szexben?
– Nem, de mondjad, ne csigázzál már tovább!
– Oli, neked Lara nem mesélte, hogy Olga az én feleségem és Lara a te feleséged összefeküdtek? – Kérdezte Szili. Én lesápadtam, köpni-nyelni nem tudtam. A száguldó kocsiból csak bambán, megrökönyödve bámultam ki.
A kocsi gyűrte a kilométereket, én meg nem találtam a szavakat. Szili közben olyan nyugodtan ült a volán mögött, mintha csak az időjárásról beszélgettünk volna. Oldalra pillantva egy enyhe mosoly látszott az ajkán.

– Szili, nem vágtál át. Nincs április elseje! – Igyekeztem poénra venni, mintha csak egy hétköznapi beszélgetést folytatnánk.
– Ez... ez nem így működik! Olga a feleséged, és... – Próbáltam összeszedni a gondolataimat, de a szavak elakadtak a torkomban. Lara képe villant át az agyamon, amint mosolyogva állt mellettem búcsúzáskor, és egyszerre éreztem haragot, szégyent és zavart.
– Értem, hogy meglepődtél, de gondolj bele! Miért ne? Mi messze vagyunk, Lara elég nyitott, bevállalós és Olga is elég nyitott az ilyenekre. Miért ne próbálnának ki valami újat? Az élet túl rövid ahhoz, hogy unalmas legyen! – Szili hangja már komolyabb volt, de a szeme még mindig gyanúsan csillogott.
– De ez nem csak a te feleségedről, Olgáról szól! Lara, az én feleségem is benne van ebben az egyenletben, és én... én nem tudok róla, hogy összekeféltek, és azt sem tudom, hogyan érezte magát. – Megkíséreltem racionális maradni, de a szívem gyorsabban vert, és a fejem lüktetett.