Útmenti élmények 2. rész

Már szavak nélkül is értettük egymást Karcsival, és tudtuk mire vágyik a másik, amikor egy kellemes, meleg nyári szombaton Zsámbékra indultunk kettesben.
Természetesen nem jutottunk el a romtemplomáról elhíresült városkába. Mint legtöbbször, amikor szép az idő, és az út mellett sok lehajtót látni, most is egy félreeső, árnyékos tisztáson kötöttünk ki, ma épp Budaörs és Páty között.
Jóleső érzés volt újra megsimogatni, megcsókolni egymást egy hosszú, egymás nélkül töltött hét után, a Suzuki hátradöntött ülésein heverve.
Karcsi gyengéd és mégis szenvedélyes volt, ahogy mindig. Hamar kiszabadított kék virágos ruhámból, és szabaddá vált testrészeimben gyönyörködött, felváltva becézgetve kerek melleimet. Bal kezével aztán már átnedvesedett puncimhoz nyúlt, félretolva róla az alsóneműt, nem vesztegetve időt arra, hogy levetesse rólam. Átöleltem a nyakát. Ujjai köröző mozgásával igyekezett csiklómat előcsalogatni húsbarlangjából, sikertelenül. Kicsit hevertünk csöndben. Majd újat talált ki: Hüvelyem bejáratától fokozatosan indult felfelé köröző ujjaival, néha enyhe nyomást gyakorolva feszülő kapujára, ami kicsit fájdalmas volt, mert ekkor még szűz voltam. De ahogy egyre felfelé haladt a kisajkaim, majd a csiklóm felé, éreztem, ahogy nedvesedek, és a kisajkaim megduzzadnak a csiklóm körül. Most sem sikerült a kéjt az arcomra lopnia, mert ujja a nedves csiklóról folyton lecsúszott.
Ismét pihentünk egy kicsit. Beszélgettünk, valahogy szó került a rabszolgákra. Karcsinak megvillant a szeme, amikor kérdésére, hogy mit csinál egy rabszolganő, azt válaszoltam:
– Mindent. Szexuális értelemben mindent.
Elmondtam neki, hogy a rabszolganőkön fekete nyakörv van. Erre kihúzta a nadrágjából a széles fekete bőrövét, és a nyakam köré fűzte. A szájába vette a mellbimbómat, és szopogatta. Kértem, hogy harapdálja egy kicsit, de csak akkor volt erre hajlandó, amikor megerősítettem, hogy tényleg szeretném. Izgalmas érzés volt, meztelenül fekve a talpig felöltözött párom mellett, kezében a fekete öv végével, ami a nyakamra szorult. Karcsi nézett egy darabig, aztán belül megborzonghatott benne valami, mert határozott mozdulatokkal levette a nyakamról az övet, és félredobta, miközben azt mondta:
– Nekem nem kell szobacica. Nekem a Vadmacska kell. Te vagy az én Vadmacskám.
Örültem is, nem is, hogy ezt mondja...