Pálcamesék - Prológus 2. rész - Éretlen gyümölcsök

– Megjöttek! – pattant fel a székből Eszti, és a kapu felé szaladt. Én nyugodtan ülve maradtam. Csak amikor már a két vendég elérte a kaput, csak akkor álltam fel, és mentem le, hogy a kerti kis ház lépcsőjének aljában fogadjam őket.
Eszti már nyitotta a száját, hogy a bemutatás rögös útjára lépjen, de a srác megelőzte. Előre nyújtott karral, kézfogásra készen lépett előre.
– Jó napot! Zoli vagyok.
Elfogadtam a kinyújtott kezet, és kezet ráztunk. A legtöbb fiatalhoz képest meglepően férfias kézfogása volt a srácnak. Közben a lány is előre lépett egy fél lépést Eszti árnyékából, és félénken köszönt.
– Csókolom. Flóra vagyok.
Direkt feltűnően végigmértem őket. A lány viszonylag alacsony volt, és nagyon csinos. Hosszú szalmaszőke haj, barna, vidám szemek, kerek arc, kiugorva belőle egy apró, hegyes áll, és dús, csókos száj. Mindehhez egy puha benyomást keltő test társult. Gömbölyű vállak, jókora cickók, nem bántóan nagy, de igencsak megtermett fenék, és egy kicsi súlyfelesleg. Nem zavaróan nagy, inkább az a kategória, amire azt szokták mondani, hogy van mit fogni rajta. Fehér, nagyon rövid nadrágocskája feszült a fenekén, a vékony anyagon átsejlett a fehér, csipkés tangabugyi vonala, sőt, a mintája is. Miközben a nadrágocska alól meztelen fenekének egy része kilógott, a hasa is kitüremkedett a nadrág felett. Nevettem magamban ezen a nadrágocskán, mivel nem a legjobb választás volt részéről. Erősen feszülni fog, és ezzel kellemetlenül érezni fogja a fenekelése helyét, ahogy a csíkjait is mutogatni fogja ország világ számára. Nem a legjobb nadrágot választotta, az biztos. De szemmel láthatóan szerette mutogatni magát, erre utalt a rövid, fehér felső is, ami teljesen takarás nélkül hagyta a csinosan gömbölyű pociját, és a vékony pántok tengerében nem is volt feltűnő melltartója pántja.
A srác majdnem egy fejjel volt magasabb tőle. Bő, majdnem térdig érő, laza rövidnadrágot, és világos, ujjatlan felsőt viselt. Vállai nem voltak szélesek, de legalább nem voltak leesettek. Karjai és lábai izmosak, de nem túlzottan. Nem egy testépítő forma volt a srác.
– Vetkőzzetek! – parancsoltam rájuk szárazon, kissé talán nyersen is. Azt szerettem volna, ha tudják, hogy miért jöttek, és ha nem húzzuk az időt feleslegesen.