Gondos nagyi

Kidugta a fejét a résnyire nyitott fürdőszobából, majd szétnézett a folyosón. Úgy ítélte, hogy tiszta a levegő, ezért megkockáztatta, hogy kilopózik a falatnyi kis csipke bodyban, ami nem sok mindent takart a testéből. A csinos, fekete hajú asszonyon a szexi fehérnemű kívánatosan megemelte a zamatos, érett kebleit, mintha azok a nővel együtt tíz évet fiatalodtak volna. Bár nem lógtak olyan veszélyesen a támaszuk nélkül sem, de szó mi szó, elég méretesek voltak, és hát a gravitáció rájuk is hatott. A legtöbb, korabeli ötvenes nő társa így is irigy lenne rájuk, de még a negyvenesek közül is lehet, hogy jópáran. Letti szemérmesen végigtipegett a folyosón, miközben dús keblei ütemre rázkódtak a rájuk feszülő pamut anyag szorításában. Nem volt kövér, és korábban sem lehetett soha ezzel megvádolni. Egy asszonyosan teltkarcsú alkat, egy kis pocival, ami bár meztelenül is kimondottan jól állt neki, de most a slankos, egyberészes fehérnemű szinte teljesen el is tüntette. Hátul a formás fenekét pedig előnyére kiemelte, kerek, markolnivaló vonalat kölcsönözve a dundi farpofáknak. Lent, a body pántja egy kicsit bevágott, és ettől azon a tájékon talán egy kicsivel többet mutatott a ruha a kelleténél, legalábbis Letti szemében. Nem volt ideje borotválkozni odalent, de az igazat megvallva nem is szeretett. Általában csak visszametszeni szokta a sövényt, hogy az ne burjánozzon túl a bikinivonalon. A vékony pántos bodyban emiatt most kétoldalon kissé kilátszott a szeméremhaj. Mivel a férjének annak idején kifejezetten így tetszett, ezért őt sem zavarta az enyhe kis szőrpamacs.

Miután végigosont a folyosón, lassan nyitott be a hálószobába. A férje meztelenül feküdt hanyatt az ágyon. Nem tudhatta, hogy Letti ajtóban állva, némán figyeli őt, mert neki háttal nem láthatta. Félárbócon lévő farkát tartotta a kezében és fel-le masszírozta, miközben borzasztó módon koncentrált arra, amit csinál, ez kiült az arcára is.

– Hat már a bogyó, Édes? – kérdezte halkan Letti, és a férfi az ágyon összerándult a hangra, majd az ajtó felé kapta a fejét.
– Valami már történik – hajlítgatta előre-hátra a kissé még puhácska szerszámot.
– Innen szerintem már megoldom – fedte fel vadító testét Letti, az ajtólap mögül lassan előmerészkedve. A vén farok az ágyon egy rándulással dicsérte meg az antrét.
– Gyönyörű vagy, Drágám! – bókolt a kívánatos asszonynak Károly, a nála tizenkét évvel idősebb férje. Letti tényleg gyönyörű volt. A saját ráncos,
pókhasú testén végignézve a férfi azon agyalt, hogy vajon megérdemli-e még ezt a nőt. – A lámpát leoltsam, ugye? – kérdezte Letti figyelmesen, törődő hangon.

– Kérlek – sóhajtott Károly – szerintem jobban fog menni sötétben. Ezt a képet pedig megjegyzem magamnak – keretezte be a feleségét a két tenyere közé, maga elé kinyújtva a karjait. Ezen kuncogtak egy kicsit. Letti lekapcsolta a villanyt, és négykézláb Károly mellé mászott az ágyon.
– Azért így is látsz belőlem valamit?
– Igen – suttogta a férfi – amennyi szükséges, annyit még pont látok. De tudod, hogy nem miattad kell a sötét... nekem így komfortosabb.
– Tudom, Édes. Tudom – lehelt egy csókot a férje szájára. Ő miközben visszacsókolt, lágyan megérintette a nő vállait.
– Hogy szeretnéd? – kérdezte mély hangon, egy kis bujasággal Letti.
– Így – irányította Károly a nőt óvatosan kísérve a kezével. Nem szeretett szeretkezés közben sokat beszélni, így inkább csak mutatta. Négykézláb marasztalva, gyengéden megfordította őt, maga felé irányítva a markolnivaló tomporát. Szépen végigsimította és végigcsókolta a testét mindenhol, ahol érte, egy komótos öregúr módjára haladva. Letti kimondottan élvezte ezt a törődést, és hagyta a férfinak, hogy azt csináljon, amit csak akar. Elképzelte, hogy a férfi valóban kívánja őt, és nem csak az ő kedvében akar járni ezzel.

Amikor Károly ujja becsúszott Letti hüvelyébe, már csurom nedves volt odalent. Alulról hívogató mozdulatokat téve a középső ujjával, izgatta a hüvelyt a duzzadt szeméremajkak között. Meleg volt és illatos.

– Nagyon kívánlak! – suttogta az asszony, átszellemülve. Annyira bizsergett már odalent a húsz perce tartó pettingtől, hogy legszívesebben arra kérte volna a férjét, hogy hatoljon belé, de tudta, hogy nem szabad ilyet, ha jót akar. Türelmesen meg kell várnia, amíg elérkezik rá a megfelelő pillanat.

Nem mintha, amit Károly az ujjaival csinált, az ne lett volna elég izgató. Sőt, Lettinek közben azon kellett ügyeskednie, nehogy elélvezzen. Attól tartott, hogy egy nagyobb orgazmus után az öreg majd befejezettnek fogja vélni a feladatot. Így, ha el is kapta őt közben egy-egy kisebb gyönyör hullám, azt igyekezett visszafogottan megélni.

Saccolni sem tudott volna, hogy mennyi idő telt el, de nem is számított. Károly nyugdíjas, ő meg háztartásbeli, szóval ráérnek. Az se baj, ha reggelig tart a bevetés, majd alszanak délután. Csak az öreg bírja szuflával...

Végül egy ponton abbamaradt a kényeztetés. Letti szeme felpattant, mert tudta, hogy mit jelent ez a megállás. Károly mögötte térdenállva fölé magasodott, és az ágyékát közelítette az asszony alfeléhez. A lila kupak már a bejáratnál motoszkált, Letti puncija pedig hívogatóan termelte neki extra mennyiségben a kéjnedvet. A hímvessző könnyedén csúszott be, és szép lassan elkezdett ki-be járni a sikamlós odúban.

– Aaaahhh – temette az arcát a vékony, nyári takaróba Letti, hogy a hangját tompítsa. Még a könnyei is elerendek. – Istenem, de finom! – nyüszítette halkan.

A férje kitartóan tömködte őt hátulról. Az asszony eljátszott magában a gondolattal, hogy ez alkalommal talán Károly is a csúcsra jut vele együtt. Az olyan gyönyörű volna...
Szentséges ég! – döbbent meg némán attól, amit meglátott. Nem mert hangot kiadni a torkán, ezért csak magában visszhangoztak a szavai – Ez meg mi a fenét keres itt?  

Fejével az ágy vége felé fordulva csak ekkor vette észre a gyanús és egyben aggodalmat keltő mozgolódást a kisasztal alatt. Azonnal rájött, hogy miről van szó. Károly még biztosan nem látta meg, ugyanis töretlenül pumpálta őt hátulról. Ha Letti nem akarja, hogy félbemaradjon a nagy nehezen kiharcolt pásztoróra a férjével, akkor valahogy észrevétlenül kell megoldania ezt a problémát. Különben nem marad más neki, mint Bobby, az elemes vibrátor, amit vígaszként kapott Károlytól két éve, a születésnapjára.

Letti némán, hessegető mozdulatokat intett felé, de úgy tűnt, hiába. Rászólni még suttogva sem kockáztatta meg hogy rászóljon, mert az ura rögtön lefüleli, és akkor elszabadul a pokol. Sajnos az öreg hallása még mindig kifogástalan, és nagyon szigorú tud lenni. Ha az asszony még azon az éjszakán el akar élvezni – és nem Bobbytól – akkor nem maradt más választása, mint eljátszani, hogy nem vette őt észre az asztal alatt bujkálva, és hagynia kell, hogy kedve szerint végignézze a műsort.

***

2007-et írunk, és a napokban kezdődött el az iskolákban a nyári szünet. Hanna és férje, Gábor friss házasokként a kocsiban ülve tanakodtak, kettesben.

– Arra gondoltam... most, hogy vége a tanításnak, nem kell már dolgoznod... Mit szólnál hozzá, ha felkerekednénk, és a nyakunkba vennénk a világot?
– Ez nagyszerű ötlet – csillant fel Hanna szeme – de mi lesz a te munkáddal?
– Most jön a jó hír: a cégvezetéstől megjött az engedély az üzleti utamra, szeptemberig. Mint nemzetközi kapcsolattartó, annyi lenne a feladatom, hogy meg kell látogatnom néhány külföldi társvállalatot. Kicsit meg fogja kötni az útvonalunkat, de cserébe nagyon változatos kirándulás lenne. Képzeld csak el: két teljes hónapnyi utazás, és csak hetente kellene továbbállnunk egy új szállásra. Nekem össz-vissz egy-egy napom lenne foglalt állomásonként, azon kívül azt csinálhatunk, amit csak szeretnénk.
– Hiszen ez csodálatos! Gabika tudja már? – kérdezte Hanna, utalva a férfi előző kapcsolatából született, tizenkét éves fiára.
– Nem, még nem említettem neki – vakarta a tarkóját Gábor – remélem, nem fog nagyon megharagudni...
– Miért haragudna meg? – zavarodott össze Hanna – Nem jönne velünk szívesen?
– Biztos vagyok benne, hogy szívesen jönne. Csakhogy én arra gondoltam, hogy kettesben mehetnénk.
– És hol lesz addig Gabika? – kerekedtek a nő szemei, meglepettségében – csak nem megy ki az anyjához Amerikába?
– Nem... Arra gondoltam, hogy jól meglennének a nagymamájával. Az öreglány úgyis olyan magányos, mióta apám meghalt. Örülni fog egy kis társaságnak a nyárra.
– Jó ötlet, de figyelj csak... természetesen úgy lesz, ahogy te szeretnéd, és nagyon kedves lenne édesanyádtól, ha elvállalná, de nem gondolod, hogy az én szüleim alkalmasabbak lennének erre? Fiatalabbak és rugalmasabbak is, mint anyukád. Ha gondolod, nagyon szívesen megkérdezném őket erről.
– Ez sem rossz ötlet...
– Persze, attól még átmehetne bármikor a nagymamájához is, de mégse őt kérnénk meg két teljes hónapra. Anyuék meg szerintem idén is leköltöznek a balatoni nyaralóba. Gabikának ezerszer jobb lenne ott, mint a lakótelepen.
– Látod, ebben abszolút egyetértek. Figyelj, ha apádék és Gabika is rábólint, engem már nem kell meggyőzni.

*

Így alakult, hogy két héttel később Gábor autója megállt Hanna szüleinek a háza előtt, akik már az Opel Meriva nyitott csomagtartója mellett állva, a saját kocsijukba pakolták a holmijukat, készülve a Balaton-parti nyaralóhoz való indulásra.

– Na, mit szólsz Gabika? Délután már Lettivel és Károllyal fürödhetsz a strandon. Várod már?
– Igen, Apa! – érkezett a válasz a hátsó ülésről, miután a fiú egy pillanatra kivette a füléből az MP3 lejátszó fülhallgatóját.


Június vége felé járva olyan melegnek bizonyult az időjárás, hogy Letti már semmi mást, csak az egyberészes fürdőruháját vette fel az utazáshoz. Maga a ruha, egy egyszerű, fekete, virágmintás darab volt, semmi extra. Hanem amivel kitömték! Az ötvenkét éves asszony a korát meghazudtoló alakjával szemet gyönyörködtető látványt nyújtott. Dús, formás keblek, mély dekoltázzsal, az anyagon átütő, kemény mellbimbók, az alma alakú test, egy pici kis pocival és hátul egy pár kerek, formás fenékpárna. Csak kár, hogy ezt a látványt nem volt, aki értékelje. Persze Károly mindig úriember módjára dicsérte a felesége küllemét, és őszintén büszke is volt rá, de valójában már nem tudta megmozgatni őt úgy, mint régen.

– Szia, Letti! – dobott két puszit az arcára Gábor. A nő kíváncsi volt, hogy a férfi vajon le fog-e pillantani röviden a fedetlen dekoltázsára, de semmi. Nem mintha bármit is akart volna a lánya férjétől,
csak jól esett volna tudni, hogy érdekel még valakit a teste. Persze jól tudta, hogy Gábor egészen másra bukik. Neki még negyvenöt évesen is, az olyan fiatal pipik jönnek be, mint a lánya, Hanna. A fenébe is, majdnem húsz év köztük a korkülönbség, akárcsak közte és Károly között. Ez náluk már szinte családi hagyomány nő ágon. És Gábor sem véletlenül vett feleségül egy huszonnyolc éves nőt. Ugyan mit akarna megnézni egy nála hét évvel idősebb asszonyon...

– Szevasz, Karesz! Nézted tegnap a meccset? – haladt tovább Gábor smúzolni a férjurával.
– Szia, Letti! – köszönt a kis Gabika is. Meleg, puha puszit nyomott a nő arcára, és egy nagy öleléssel átkarolta a derekát. Bárcsak megmaradna ilyen tüneménynek. Hamarosan elkezd kamaszodni, és akkor már ő sem fog így kötődni – gondolta Letti, miközben a kis legény még mindig kitartóan ölelte őt. Úgy tűnt, mintha nem is akarná elengedni.
– Köszönöm Anyu, hogy bevállaltátok – hálálkodott Hanna, miközben a mostohafia még ekkor is Lettihez simulva állt közöttük, de mivel ez láthatóan nem zavart senkit, így az asszony sem igyekezett lerázni magáról. Örült neki, hogy ilyen boldogan velük szeretne menni a nyaralóba.

Az utcafronti kis előkertben pont annyi hely volt, hogy félre lehetett állni az autóval. A kis Opel Meriva itt fog lakni két hónapig. A nyaraló házikó sem volt túl nagy, de annál takarosabb, otthonosabb volt a berendezése. Az előszobából folyosó nyílt, rögtön jobbkéz felől a nappalival. Ugyanezen az oldalon továbbhaladva a kisszoba, ami Gabika birodalma lesz. A folyosó végén Letti és Károly hálószobája. A folyosón visszafelé bal oldalon a konyha, egyben az étkezővel, majd egy kis mosdó előtér, amiből egy fürdőszoba, és egy WC nyílik. Hetven négyzetméter, pont, amennyi szükséges.

A konyhából is nyílt egy ajtó, ami az udvarra vezetett, de az udvar zöldellő gyepje előtt még egy pár lépcsőfokkal magasított, széles és hosszú teraszra lehetett kilépni. Onnan pedig a telek akkora volt, amit egy városi kisfiú szinte el sem tud képzelni, hogy az mind hozzájuk tartozik. A teraszon kívül még egy külön térkövezett, féltetős kiülőt is építettek, tűzrakóhellyel. Utána következett a veteményeskert egy kis fa melléképülettel. A java pedig még hátra van. Bár a zöldségeskert után már egy kerítés határolta az udvart, de a kiskapu mögött egy hatalmas gyümölcsfás liget húzódott, ami még mindig a telek részét képezte.

– Ez lesz a legjobb nyár, valaha! – csillant fel Gabika szeme a hatalmas játékteret bejárva. Nem is sejtette, hogy mennyire igaz lesz, amit mondott.

*

– Letti Mami...? – szólalt meg Gabika egyik délután a strandon, amikor három órányi fürdés, és napozás után, olyan öt óra tájékában Letti és Károly épp indulni készültek haza. A fiú pár napja kérdezte meg váratlanul Lettitől, hogy hívhatja-e Maminak. Eleinte az asszony igencsak furcsállta ezt a kérést, de nem azért, mert rosszul esett neki ez a megszólítás, hanem azért, mert Gabika sem a lányát nem szólítja Anyának, sem Károlynak nem mondta, hogy Papa, azóta sem. Letti viszont úgy döntött, hogy megtiszteltetésnek veszi, a fiú kötődését hozzá, már két hét után, és készségesen megengedte neki, hogy Maminak szólítsa.
– Mondjad, bogaram!
– Letti Mami, megengeded, hogy maradjak még egy kicsit? – Letti biztos volt benne, hogy el fog jönni ez a pillanat, amikor a tizenkét éves nagyfiú úgy dönt, hogy nem csak idős felnőttek társaságában szeretne strandolni. Mivel a nyaralóhoz vezető út nem volt forgalmas, és náluk, a déli parton a tó vize nagyon lassan mélyült, így Letti a fiú apjával, Gáborral korábban abban egyezett meg, hogy ha szeretne, Gabika egyedül is maradhat a strandon.
– Megengedem, Bogaram, mert apukád is megengedte – mosolygott Letti – de egyezzünk meg abban, hogy hét órára hazajössz. Addigra elkészül a vacsora is. Ha ezt megígéred, felőlem maradhatsz.

Ahogy megegyeztek, a hétórás harangszóra Gabika szófogadóan haza is érkezett. A szandálját húzta le éppen az előszobában, amikor Letti egy lenge kis otthonkában a konyhából éppen kilibbent elé a folyosóra.

– Ez igen, milyen pontos vagy! – dicsérte meg a fiút. – Épp most szabadult fel a fürdőszoba. Kapd le a ruháidat, én addig engedek neked vizet a kádba.

Egy perccel később Gabika meztelenül lépett be a fürdőbe, míg Letti a kád szélén ülve várta, hogy az megteljen vízzel. Számára nem volt furcsa meztelenül látni a tizenkét éves gyereket, hiszen ő hármat is felnevelt annak idején. Azt viszont kissé furcsállta, hogy Gabika egyáltalán nem szégyenlős előtte. Még nincs abban a korban – magyarázta magának Letti. Miután jó habos vizet kevert az úrfinak, dolga végeztével felállt, és elindult kifelé a fürdőszobából.

– Maradj itt velem! – kérlelte váratlanul Gabika. Letti megtorpant. Nem tudta mire vélni a dolgot, de természetesen nem ellenkezett.
– Jól van kicsim, maradok. Persze – mosolygott rá kedvesen. Ha már így alakult, a mosdókagyló fölött nekiállt bekrémezni az arcát, fogat mosni, és az esti rutin egyéb dolgait elvégezni. Mielőtt beszállt volna a kádba, Gabika ahogy pucéran elhaladt volna mögötte, váratlanul megállt, és szorosan átölelte őt.
– Köszönöm, hogy megcsináltad nekem a fürdővizet! Még sosem láttam ennyi habot! – bújt bele szinte a nő fenekébe. Letti szeme kikerekedett, de végigsimította derekán fekvő kis kézfejet, ami szeretetteljesen átkarolta őt.
– Semmiség, Bogaram. A jó minőségű habfürdő a titka, és hogy nem kell vele spórolni. Közvetlenül a vízsugár alá kell önteni, tudod? A legjobb már akkor beleönteni, amikor elkezded feltölteni a kádat, így jó nagyra nől a habocska. Segítsek belelépni? – kérdezte a pótnagyi, és Gabika némán bólogatva nyújtotta neki a kezét. Letti azt vette észre, hogy akaratlanul is elkezdte keresni az alkalmat, hogy valamilyen módon hozzáérjen. Talán azért, mert a fiú is mintha hasonlóképp érezne, a folyamatos ölelgetésével. Nem tudta volna letagadni, hogy mennyire jól esett ez neki. Még a saját gyerekei sem ölelték őt annak idején ennyi szeretettel.

Megfogta a fiú kezét, és mint egy herceget, bekísérte a kádba.

– Nem túl meleg? – kérdezte aggódva Letti.
– Egy kicsit – maradt állva a vízben a fiú.
– Lehűtöm egy picit – sietett a segítségére a pótnagymama. Egy kis hideg vizet elkeverve néhány másodperc alatt kellemes hőmérsékletűvé változtatta a fürdővizet, amibe Gabika most már kényelmesen elterülhetett. Letti visszatért a szépítkezéshez, a tükör elé.
– Mama, kérdezhetek valamit?
– Kérdezz, Bogaram!
– Miért van a felnőtt lányoknak nagy cicijük? – tette fel a gyermeteg kérdést, őszinte kíváncsisággal. Letti egy pillanatra zavarba jött, de hamar túllépett rajta. Ezek szerint mégiscsak az érdeklődő korban van már a fiatalember... Biztosan észrevette a melleimet, és azért kíváncsi ennyire. Pedig a lányomnak is vannak, még ha nem is ekkorák. Vajon miért pont engem kérdez...?  
– A babák miatt – válaszolt Letti. – Amikor a picibabák megszületnek, tejcit szopiznak az anyukájuk cicijéből. Azért nől nagyra, hogy több anyatej legyen benne, amikor eljön az ideje. Utána pedig úgy marad.
– Mint a tiéd?
– Igen, mint az enyém – nevetett fel Letti, fülig elpirulva. Nem sejtette, hogy egy tizenkét éves fiú fogja őt még zavarba hozni.
– Akkor én is anya melléből szopiztam?
– Sajnos azt nem tudom. Nem minden anyukának van teje, és mivel én nem ismerem anyukádat, így nem tudhatom, hogy szopiztál-e kiskorodban. De apukád biztosan meg tudja majd mondani neked, ha megkérdezed.
– És az miért van, hogy a lányok eltakarják a cicijüket, de a fiúknak nem kell? Például a strandon? Van ott valami, amit nem szabad meglátni? – Letti elismerően hümmögött.
– Nagyon okos fiú vagy, és nagyon jó a kérdés. Tulajdonképp nincs ott semmi más, mint ami neked is van. Mellbimbó. A lányok csak azért takarják el, mert nem illik mutogatni.
– Nem illik... – ízlelgette a szót Gabika – és akkor a fiúknak miért illik? – Letti annyira imádta, hogy a fiú gondolkodásmódja már ilyen fiatalon is ennyire logikus, és tiszta, hogy legszívesebben agyon csókolgatta volna az okos fejét. De türtőztette magát.
– Hát... gondolom azért, mert nekik nem olyan nagy, mint a lányoknak. Sem a cicijük, sem a mellbimbójuk – ment bele a részletekbe az asszony. Nem akarta csendre inteni a fiút, ahogy azt sosem tette annak ideján az ő lányaival sem.
– Megmutatod nekem a cicidet? – bukott ki belőle hirtelen. Letti most már tényleg köpni-nyelni nem tudott, annyira zavarba jött.
– Miért akarnád te megnézni az én cicimet? – kérdezett vissza a pótnagymama, amitől most mintha Gabika pirult volna el jobban.
– Az úgy volt, hogy... De nem akarom, hogy mérges legyél rám, Mami!
– Nem leszek mérges, Bogaram, nekem bármit elmondhatsz.
– Szóval ma a strandon... találkoztam egy lánnyal, úgy hívják, Zsófi. Homokvárat építettünk a parton, és én megkérdeztem tőle, hogy megmutatja-e a cicijét... – Hát innen fúj a szél – gondolta Letti.
– És erre mit mondott?
– Semmit... csak otthagyott. Nem is jött vissza utána.
– Értem – mélázott el röviden Letti. – Nem csináltál semmi rosszat, de... tudod, a lányokat nem illik ilyesmire megkérni!
– Nem illik... ne haragudj, Letti Mami!
– Nem haragszom – simogatta meg a feje búbját az asszony. – Idefigyelj! Ha most az egyszer megnézheted az enyémet, akkor megígéred, hogy nem fogod arra kérni a lányokat, hogy mutassák meg neked a cicijüket? – Legalábbis egy ideig – tette hozzá magában Letti. Abban bízott, hogy amint a kiskamasz fiú meglátja a megereszkedett, asszonyos melleket, egy ideig nem fog még érdeklődni irántuk.
– Megígérem!
– Akkor hát legyen – sóhajtott Letti, majd félrehúzta az otthonkát, ami alá nem vett melltartót, és a bő ujján keresztül kibújtatta a bal mellét, hogy sejtelmesen ugyan, de azért minden láthatóvá váljon rajta. A telt, érett gyümölcsön megkeményedve meredt előre a borsónyi kis sötét rózsaszín mellbimbó. Röviden ő maga is elidőzött a saját maga látványán, elégedetten mérve fel, hogy azért még mindig ott van a szeren.
– Jaaaj, Mami! – kiáltott fel hirtelen Gabika – valami nagy baj van! – Letti azonnal odakapta a fejét. A fiú könnybe lábadt szemekkel, megrémülve meredt a habok közül feltörő, erektált hímvesszőjére.
– Semmi baj, kicsim! – igyekezte nyugtatni őt, miközben visszabújtatta a mellét az ujjatlan otthonka alá. – Ez teljesen természetes – tette hozzá. Ez lenne az első merevedése? Uram Atyám és én váltottam ki...? Miféle ember vagyok én...?... mondjuk az már biztos, hogy elég dögös.  
– Mi történik a kukimmal?! – kérdezte Gabika kétségbeesve.
– Ez mindenkinek ilyen, nem kell félned. Akkor történik, ha valami szépet látsz, vagy valami szépre gondolsz.
– Akkor szép volt a cicid – meredt még mindig a cerkájára, miközben Lettinek akkorát dobbant a szíve ettől a mondatától, hogy majdnem kiköpte a száján. A fene hitte volna... amikor beszállt a kádba, az a kuki még akkora sem volt, mint a kisujjam. Most meg; ha nem a háromszorosára nőtt... Letti azon kapta magát, hogy a nevelt unokája merev szerszámán legelteti a szemét. Hamar félrenézett.
– Ha megsimogatod, az nagyon jó érzés lesz – szólalt meg a nő zavarában, utólag nem is értve, hogy mondhatott ilyesmit. Fenébe... ezt most miért kellett, Violetta?  

Gabika kezdett megnyugodni, látva, hogy tényleg nincs mitől tartania. A pótnagymama tanácsára simogatni kezdte az ágaskodó kishavert, de úgy, ahogy egy macskát szokás simogatni, nyújtott tenyérrel.

– Jaj, nem úgy! – mosolyodott el Letti.
– Hát hogyan? – bújt elő ismét Gabikából az érdeklődő énje. Letti ekkor már nem volt ura saját magának, sem a cselekedeteinek. Az egyik kézfeje már akaratlanul is ott pihent a combjai között. A szíve a torkában dobogott, és a légzése felgyorsult. A puncija pedig menthetetlenül bizseregni kezdett, és olyan nedvessé vált, hogy szó szerint érezte, ahogy a bugyijába csordogál. Legszívesebben azonnal megdörzsölgette volna, a fiú szeme láttára is.
– Megengeded, hogy megmutassam? – kérdezte elvékonyodó, kéjjel fűtött hangon, hálát adva érte, hogy egyáltalán még eszébe jutott legalább

engedélyt kérni, mielőtt cselekedne. Arra viszont már rég képtelen volt, hogy felmérje a történések helyességét.

Letti lassan, érzékien nyúlt hozzá a szőrtelen, zsenge kis hajtáshoz, aminek addigra már a lila színű makkja is előbújt a bőrredő rejtekéből. Lassan rámarkolt, miközben figyelte Gabika reakcióit. Úgy tűnt, a kissrác teljesen ellazult, és átszellemült a kellemes érzéstől. Tátott szájjal meredt a szeme előtt történő csodára. A pótmama keze pedig gondoskodóan kezdett el fel-le járkálni a merev fütykös teljes felületén, hogy segítsen szegény párán. Most már egészen biztos volt, hogy nem csak a süteménysütéshez van arany keze a Maminak.

– Ne ijedj majd meg – szólt előre Letti – lehet, hogy egy kis fehér színű folyadék jön majd ki a kukidból, de ez teljesen normális.
– Rendben... Mami – lihegte nehezen a szavakat Gabika.
– Ó, nagyon szép kuksid van! A Mami vigyáz rá, ne félj! Maminak a szeme fénye – nyögdécselt halkan, egészen közel hajolva a kádba, szinte a fiú fülébe suttogva. Közben megnyitotta a csapot is, hogy biztosan semmilyen gyanús hang ne szűrődjön ki a fürdőszobából. Nagy pácban lennének ők ketten, de főleg Letti, ha Károly meghallana bármit is, ebből a kis afférból.
– Mami, Mami! Nagyon kell... h-ah...! Pisilnem... kell! – kiáltott fel hirtelen Gabika, miközben a teljes teste megfeszült.
– Semmi baj, Bogaram, az nem pisi lesz. Ereszd bele nyugodtan a vízbe! – biztatta Letti, a töretlen kézimunka közben. Mire a mondat végére ért, Gabika pisilőnyílásából máris felbuggyant a fehér színű folyadék. Csak jött, csak jött, szinte megállás nélkül, beborítva az egész makkot, és nagy folyamokban ereszkedett le az asszony kézfejére is.
– Micsoda emberes adag! – ismerte el a nő. – Jó régóta termelődhetett ez benned, azt hiszem, épp ideje volt az ürítésnek.
– Bennem termelődött? – morzsolta szét kíváncsian Gabika az ujjai között az ismeretlen nedvet, ami most belőle távozott.
– Pontosan, és ezentúl ez már mindig is termelődni fog neked. Így, ahogy mutattam, alkalomadtán ki tudod magadnak üríteni. A többire majd később rá fogsz jönni magadtól is – kacsintott Letti.
– Ezt bármikor lehet csinálni? – csillant fel a fiú szeme, miközben még mindig szaporán vette a levegőt.
– Igen, de úgy csináld, hogy mások ne lássák!
– Mert nem illik! – találta ki már saját magától is a magyarázatot.
– Ahogy mondod – mosolygott kedvesen Letti – aztán most már irány kifelé a kádból, mert elhűlt a fürdővized! – igyekezett minél előbb megszabadulni a terhelő bizonyítéktól, a lefolyón keresztül.

Később, az ágyában fekve Letti nem bírt szabadulni a gondolataitól. Hiába végzett Gabikával, az ő vágyai még nem lettek kielégítve, és a puncija még mindig sóvárgott egy kis kényeztetésre. Horkoló férje mellett, a sötét szobában feküdve csak az lebegett a szeme előtt, ami a fürdőszobában történt. Olyan erősen fantáziált tovább, hogy azonnal le kellett csillapítania magát. Egy hirtelen elhatározástól vezérelve halkan felkelt Károly mellől, és az

éjjeliszekrényében kutakodva előkereste Bobby-t, az aranyszínű, hét inches, elemmel működő vibrátort, ami egyenesen Amerikából érkezett hozzá.

Nem akart az alvó férfi mellett hangoskodni, ezért inkább kiosont a fürdőszobába. Magára csukta az ajtót, és ugyanúgy a kád szélére ült le, mint amikor néhány órával azelőtt a nevelt unokájának mutatta, hogy mit kell csinálni egy álló farokkal. Letti türelmetlenül ledobta a bugyiját, majd a játékszerrel először csak a rezgő mód nélkül, elkezdte simogatni a dús szőrzetű, érett puncusának a bejáratát.
AAAh... milyen finom... – képzelte maga elé sorozathőst, akiről a kis játékszer el lett nevezve. Ahogy egyre inkább izgatta magát, és a vibrátor hegye egyre beljebb kívánkozott csússzanni a nedvesedő punciba, a sorozathős képe egyre inkább kezdett átváltozni Gabika aranyos kis pofijára.
Nem... nem... ezt nem szabad – próbált magának Letti megálljt parancsolni, de képtelen volt rá. Túlságosan felizgult a gondolattól, hogy a kisunokája – és ezen a ponton már azt képzelte, hogy vér szerint is az – a fütyijével keresgeti nála a bejáratot. Olyan nedves lett ettől a gondolattól, hogy bekapcsolta a rezgést is a vibrátoron. Már az sem érdekelte, hogy kihallatszik-e a motor zúgása. Felaljzottságában még a hálóinget is ledobta magáról, és a bal kezével a melleit markolászta, miközben a jobb kezével Bobby-t már ki-be csúsztatgatta a puncijában.

Amikor már olyan nedves lett odalent, hogy nem bírta magát tovább türtőztetni, tövig felnyomta magának mind a hét inchet, és mélyen bent hagyta, hadd rezegjen. Tökéletesen megtalálta azt a pontot, amitől pillanatok alatt képes lenne elélvezni. Letti azonban ki akarta használni az idejét, inkább késleltette a dolgot. Amikor közel ért a csúcshoz, kicsit kijjebb húzta, aztán visszadugta. Egész testét átjárta a bizsergés, és azt kívánta, bárcsak soha ne lenne vége ennek a pillanatnak. Már amiatt sem tudott haragudni magára, hogy közben végig csak Gabika járt a fejében. Amikor úgy öleli meg őt, hogy a kis buksija teljesen eltűnik a mellei között. Vajon milyen érzés lenne, ha a mellbimbóit szívogatná, mint egy kisbaba, amikor szopizik...?

– Aaaahhhh... mmmm – próbálta visszafogni a hangját, amennyire csak lehetséges volt, miközben a felhők fölé repülve élvezett el. A másik kezével meg kellett kapaszkodnia közben a kádnak a túloldali,
falmenti peremében is. A remegés még hosszú másodpercekig magával vitte őt.

A kijózanodás pillanata azonban szörnyű volt. Ekkor eszmélt csak fel, hogy milyen gondolatok merültek fel benne az egyszemélyes kis kalandja közben. Hogy lehet ennyire beteg az agyad, Violetta?! Gabika még csak egy gyerek...! Még az apja is fiatalabb nálad!  

Inkább járt volna ő a fejedben! – szidalmazta magát, miközben a szeme könnybe lábadt. A gyönyör és a szomorúság egyidőben való megélése végül arra késztette őt, hogy elsírja magát. Ott ült félpucéran a kád szélén, és potyogtak a könnyei. A férje jutott eszébe, és az, hogy ők ketten milyen régóta nem szerelmeskedtek már. Valójában évek óta. Persze Letti még nem tudhatta, hogy amikor huszonhárom évesen hozzáment egy negyvenkét éves pasihoz, hogy az már az ezüstlakodalmukon, idejekorán alkalmatlan lesz az együttlétekre. Még inkább elszomorította a gondolat, hiszen a változókor nála épp fordítva működött, és azóta jobban kívánja a szexet, mint bármikor valaha. A sors furcsa fintora ez, csak az a kérdés, hogy a Jóisten vajon miért adta fel neki ezt a leckét...?

Na jó, most már elég a drámából! – rázta meg magát Letti, és visszabújt a lenge kis nyári hálóingjébe. Bobby-t a zsebébe rejtette, és kinyitotta az ajtót a folyosóra. A sötétben, a kisszoba irányába, ekkor mintha valami elsuhant volna a szeme előtt. A francba – kapott a szája elé Letti – ez csak Gabika lehetett. Biztosan hallgatózott. A fenébe is, túl hangos voltam. Vajon mit hallhatott...? Vagy... talán láthatott is valamit?... a kulcslyuk! Nem hiszem el! A gyerek az istenverte kulcslyukon át leskelődött!  

(Folytatás csak közkívánatra! )