Jó szomszédság 1. rész

A rekkenő júliusi hőségben még kilenc óra sem volt, de már 30 fok árnyékban. Szombat volt, végre kialudtam magamat. A férjem ébresztett telefonon, aki éppen az ország másik végében aratott. Kis falunkban a kevés, még munkaképes férfi ilyenkor a helyi MGTSZ bevállalásában béraratást vállalt. Direkt erre rendezkedtek be, gépesítették fel a szövetkezetet. Mi nők a helyi ruhaipari szövetkezetben varrónőként tudtunk dolgozni. Az elnéptelenedő faluban már alig lakott néhányszáz fő, az üresen álló házakba 1 Ft-ért sem jött lakni senki. Mi a férjemmel szerencsések voltunk, a szomszédunkban, a szülői házukban a férjem gyerekkori barátja és Olga, az ukrajnai magyar felesége élt. Mi nők is jó barátok lettünk, az egy munkahely, egymás segítése összetartotta a négyesünket. Közös, négyes bulizások, ünneplések és egymás támogatása kovácsolta össze a barátságunkat.

Még az ágyban heverésztem, a nyitott ablaknál és bejárati ajtónál, reménykedve, hogy a huzat hoz egy kicsi felüdülést. Szétterülve feküdtem, mint a béka, hogy a levegő minden testhajlatomat szárítsa az izzadságomtól. Azon gondolkodtam, hogy meginvitálom a kis barátomat, az ezüst nyilamat egy kis huncutkodásra. Gondolataimat tett követte, mikor zajra lettem figyelmes.

– Szia, csajszi, hol vagy? – Kiabálta a szomszédasszony, és hallottam, ahogy teli talppal csattogva közeledik.
Gyorsan a párnám alá dugtam a vibrátort, és csak reméltem, hogy a beviharzó Olga nem látja meg. Befékezett az ajtóban.

– Hoppá, bocsika... Szia, Lara! Megzavartalak?
– Szia, Olga! Dehogy, csak hemperegtek egy kicsit még ebben a hőségben. – Köszöntem, és éreztem, hogy lángol a fejem.
– Ja, jól eltátotta a száját a nap! Pont azért is jöttem, nincs jeged, vagyis jégtartód? Mert én béna liba, eltörtem. – Mondta a bikinijében láthatóan feszengő nő, hogy engem így, meztelenül kiterülve lát.
– De van, és van is benne.
– Szupi! A kinti medencében készültem csobbanni egyet. Nem jössz át? Van rozém!
– Nem rossz. Félszáraz?
– Naná! – Csettintett Olga.
– Oké, veszek fel valamit.
– Minek? Én is a könnyítésen gondolkodtam!
Kikapcsolta a bikini kapcsát, a nagy mellei szó szerint kizuhantak belőle. Megmarkolta, megmasszírozta őket, tudtam, mit érez, én is mindig ezt teszem, mikor a fogságból kiszabadulnak a csak az övéhez képest kis melleim.

– A hátsó udvaron nem lát senki.
– Jó ötlet, gyerünk!