Tanyavilág 2. rész

Ez az elbeszélésem az előző rész utániakat foglalja magába.
A tavasz közeledte egyre több feladatot adott a földeken, a fóliában, a gyümölcsösben és a szőlőben. Hiába voltak napszámosaink, mégis 10-12 órákat dolgoztunk a hét minden napján. A saját boldogságunkra egyre ritkábban és egyre kevesebb időnk maradt. A nyár megmutatta, hogy ez az uradalom csak kettőnknek már sok. Az ősz beköszöntével összeült a család, a végső döntés az lett, hogy az állatokkal való foglalatosságot felszámoljuk. A szomszéd faluban lévő gazdaság örömmel vásárolta fel az állatállományt, így lett forgótőkénk és egy kicsivel több időnk. A következő nagy lépés az volt, hogy a legelőket bérbe adtuk az állatok új tulajdonosának, a szántókat meg egy feltörekvő vállalkozónak. A maradék gyümölcsös és szőlő már gyerekjáték volt a napszámosokkal, és pont eleget hozott ahhoz, hogy vígan éljünk és gyarapodjunk.
Ezeknek a döntéseknek a hatására ismét több időnk lett Margóval, – az egypetéjű ikertestvéremmel – a titkos játékunkra. Megoldottuk időben, térben és helyiségben is. Úgy tűnt, hogy a boldogságunk határtalan lesz. Kielégült testünk öröme azonban csak a következő év elejéig tartott, ugyanis Mama egyik este még jó kedéllyel lefeküdt, de másnap reggel már nem ébredt fel. A kötetlenségünk azonnal megszűnt. Anyát magunkhoz vettük. Hiába volt 40-50%-ban önálló, mégis kellett neki a szinte egész napos felügyelet. Szociális gondozót kaptunk volna a hivataltól, de az számunkra inkább nehézség lett volna a titkunk gyakorlásában, megőrzésében. Így anya állapota a mi boldogságunkra is rányomta a bélyegét. Titokban, az éj leple alatt kellet a szexuális együttléteinket megoldani. A határtalanság, a tér, a kötetlenség átfordult visszafogott örömszerzésbe. Megszűnt az órákon át tartó meztelenség. Az együttlétünkkor, élvezésünkkor figyelni kellett, nem lehetett az örömünk, kielégülésünk hangjait szabadon engedni.

Az egyik téli estén a konyhaasztalnál ültünk mind a hárman. A vacsora alatt a csend már-már kínos volt, amikor anya váratlanul nekünk szegezte a kérdést.

– Lányok, egyre többet gondolkodom rajtatok. Ti egypetűjű ikrekként, érthetően, mindig együtt vagytok, de még sosem érzékeltem, hogy pasik lennének az életetekben, pedig már közel húsz évesek vagytok, jócskán benne jártok a korban.
– Anyu, ez egy kicsit bonyolultabb, mint gondolnád! – Kezdte Margó, de én bokán rúgtam az asztal alatt. Anya észrevette és rám nézett