A Gyönyörök Háza - Szex a reformkorban 8. befejező rész

Báró Lónyay Richárd tudta, hogy Jánosnak igaza volt, ha nem is mindenben, de a heves, nagyon szerelmes ifjú hirtelen haragú volt, behúzott az általa tisztelt, szeretett férfinak. A férfi a földön feküdt kiterülve, Richárd már bűnbánóan térdelt mellette, ébresztgette.
János törölte vérző orrát, amikor felült, akkor is szédült még a feje.
– Apámként szeretlek, te mindig mellettem voltál mindenben, kérlek, segíts, mert én nem tudok Júlia nélkül élni – könyörgött Richárd.
*******
Juliska, aki már nem volt többé az a kis falusi cselédlány, már Júliaként járt iskolába. A magas követelmények ellenére az iskola legjobb tanulója volt, minden vizsgáján ott volt az összes tanár, akik büszkén nézték, ahogy a lány kitűnően felelt.
Veres Pálné, Hermin asszony örült, hogy felvette, leült a leánnyal beszélgetni, mihez szeretne kezdeni a végső vizsgák után.
– Még nem tudom, hol fogok dolgozni, ebben majd Hanna asszony véleményét is szeretném kikérni – válaszolta a lány szerényen.
– Lehetsz házitanító, iskolai tanítónő, azt sem bánnám, ha a bentlakásos intézetünkben lennél nevelő – sorolta az asszony a lehetőségeket – beszéld meg a nevelőanyáddal, de minél előbb adj választ.
Júlia elköszönt, majd azon gondolkodott, amit Hermin asszony mondott, hogy Hanna a nevelőanyja. Igazából, ha jobban belegondol, akkor úgy szereti az asszonyt, mintha az édesanyja lenne.
Júlia kilépett az utcára, ahol a falnak dőlve meglátta udvarlóját, báró Lónyay Richárdot. A férfi arcán mosollyal nyúlt a lány keze után és megcsókolta. Júlia is mosolygott, a férfi ezt a mosolyt látva már nem foglalkozott azzal az ellenállással, ami a családja felől érkezett, mikor megtudták, hogy egy alacsonyabb sorban lévő lánynak udvarol.
Apja és a nagybátyja azt mondták neki, hogy semmi gond nincs azzal, ha egy szegény lányt használ, szerintük fizessen neki, töltsön vele boldog órákat, de feleségnek egy rangban hozzá illőt kell választania. Ő úgy gondolta, ha ismernék ezt a ragyogó mosolyú, gyönyörű lányt, akkor meggondolnák magukat. El sem tudta képzelni, hogy Júlia mosolya nem hatna rájuk is.
Richárd igazából Júlia miatt maradt a városban és iratkozott be az egyetemre, amit szeretett, mert nagyon jó tanárai voltak.