Rendőrkaland

Egy leszbikus bárban ültünk, öten, heteró csajok. Konyakoztunk és söröztünk, röhögés közben. Mindegyikükön a „leánybúcsú” felirat virított, Katin pedig a szalag, hogy ő a menyasszony. A házasulandók abban egyeztek meg, hogy csak leszbi-, ill. Melegbárban lehet a leány – és legénybúcsú. Így kizárt a chipendél fiú vagy a sztriptíz lehetősége, és az utolsó pillanatos megbotlás is kizárva. Mi csajok jól éreztük magunkat, szerencsére nem mozdult ránk senki. Este 9 körül érkezett egy lány, aki a pultnál ülve kitartóan nézett minket. Lehet, hogy csak nekem tűnt fel, mert nagyon ismerős volt az arca, de valami elvitt a felismerésétől. Néhány perc múlva egy üveg konyakkal hozzánk lépett.

– Sziasztok, szia Xinti. Gratulálok, de azért még gondold át! – Nézett Katira nevetve. A hangjáról ismertem rá.
– Gréti! – Felpattantam az asztaltól.
Adtam neki két puszit, leginkább feszültségoldás képpen. Gréti már a gimiben is leszbi volt, vagy kétszer rám is mozdult.

– Csajok! Ő Gréti, évfolyamtársam volt a gimiben. Én reál, ő humán szakon. – Majd sorban soroltam a csajok neveit, akik bólintással jelezték, hogy ki kicsoda.
– Ha nem zavarok, csatlakozhatok ezzel az üvegcsével?
– Gyere! – Invitálta Kati nevetve, már alkoholgőzösen.
– Tudod mi barinők és kolleginák is vagyunk egy könyvelő irodában, Xinti a főnink, de nem érezteti velünk. És te mivel foglalkozol?
– Nem az számít, most ünnepeljük a jövendőbeli arát!
Öntötte a konyakot, közben intett a pultosnak. Hozatott még három pezsgőt. Itatta a csajokat, én hárítottam, hogy hányok a pezsgőtől, – pedig imádom, de konyakkal sör után nekem ütős lett volna. Nem gondoltam volna Grétiről, de jobb figyelni, nehogy más is kerüljön a pohárba, úgy, hogy ő se nagyon erőltette magába a piát. Na, a csajok kezdtek szétcsúszni, mondtam jobb, ha megyünk. Sajna csak öt személyes taxi jött, és Gréta is fűzött, hogy maradjak még beszélgetni. Így beadtam a derekamat. Egy kis boxba ültünk át, ahol már csak almalevet ittunk.

– Te mivel foglalkozol? – Kérdeztem tőle.
– Rendőr vagyok. – Mondta, én meg elképedtem.
– Mi? Hol? Hogyan? – Hebegtem. Gréta komolyan kezdett beszélni.
– A rendőrségen belül a Bűnügyi Osztályhoz tartozom a XIV.