Villám, a fekete csődör

A negyedik osztályt kezdem a gimiben, és a második évemet az önkormányzat szociális osztályán a nyugdíjas tanárok segítésében. Nyáron és szünetekben az aktív korú tanár kollégák jártak hozzájuk, ha nagy szükség volt rá. Mi csak iskolaidőben voltunk befogva. A tankerület szuper kezdeményezésnek tartotta, hiszen így már fiatalon – 17 évesen, harmadik osztálytól – felelősségre nevelhették a diákokat. Attól az évtől szigorítás volt, – és így a túljelentkezést is csökkenteni tudták, – csak négyes feletti átlaggal lehetett jelentkezni a csapatba. Annak ellenére, hogy kétkezi munkások gyermeke voltam – egy autószerelő és egy szakácsnő fia – bőven benne voltam a négyes felettiek táborában.
Az első összejövetelen csak kapkodtam a fejemet, forgattam a szemeimet. Az addigi partnerem nem volt jelen, ami kicsit lelombozott, hiszen az előző év során már jól összeszoktunk. A másik, ami zavart, a frissen bekerült harmadikosok megjelenése volt. Dühített, hogy a riválisom, – a suli utánam örökös második macsója – is belekerült a csapatba. Nem elég, hogy jó focikapus, még ez is! Bár Apa állandóan morgott velem, hogy a csajok állva lepisilik a műhely falát, azzal nyugtatgattam magamat, hogy atlétaként az én testem kidogozottabb, és ráadásul én már végzős vagyok.
A csapatban voltak az új csajok, voltak régiek, akik már megvoltak, és voltak, akik majd meg lesznek. Felderült a lelkem, amikor a sarokban megpillantottam az eü-s Tóth Andit, aki számomra a nőideál megtestesítője volt. Százhetven centi magas, vékony testalkattal, dudorodó – de nem tejcsárda – mellekkel. Arca, mint egy babáé, kerekded, szabályos volt. Mikor havonta egyszer elmosolyodott, két kis gödröcske jelent meg az arca közepén, két oldalt. A nagyon szép, rikítókék szemei mindig szomorúak voltak. Mint lány, megközelíthetetlen volt. A kommunikációja kimerült a köszönésben, és szinte semmi több, és ezt az osztálytársai is nehezményezték. Azt híresztelték róla, hogy leszbikus, és azért nem lehet a kegyeibe férkőzni, mert a két nő együtt nem egy ideális családmodell a mai helyzetben, ahol az alapszabály kimondja, hogy az anya nő, az apa férfi.
Észrevette, hogy nézem, szemezni kezdtünk. Lapockáig érő haját talán ösztönösen dobta hátra, és az ujjai körül csavargatta a tincseit.