Meglepetés a nyaraláson 1. rész - Találkozás Antonióval

Gyönyörű volt a kilátás a teraszunkról. Még lehetett látni a Miami hosszú strandját, a partokat amit nemrég hagytunk el, de a másik irányba nézve már látszott a tenger végtelensége. Egy-két puha bárányfelhő kószált az égen, ami olyan türkiz kék volt, mint a maga a tenger. Hunyorítani kellett, hogy a horizonton meglássuk a kettő határát. Meleg volt. Ilyen meleghez februárban azért nem szoktunk hozzá feleségemmel.
Santa Lucia lesz az első állomás, két nap vízen mire kiköt a tengerjáró hajó. Egy úszó hotel, amin minden van. Éttermek, bárok, teniszpálya, színház, minden, hogy az ember ne unatkozzon akkor sem, ha két napig nem lát szárazföldet. Az első nap remekül telt, napozgattunk, ittunk pár koktélt, és körbenéztünk. Késő délután lepihentünk a szobánkban, és mikor felébredtünk már készülhettünk a vacsorához. Volt dress code is, így egy kicsit készülnünk kellett, előkeríteni a szebb nadrágomat, inget, amiket annyira nem terveztem hordani a nyaralás során. Páromnak könnyebb dolga volt. Egy lenge, de azért elegáns piros egyberuhát vett fel. Olyan nyárias fajla, nagyobb dekoltázzsal, vékony vállpánttal.

Az étteremben egy kicsit unalmas asztalhoz kerültünk. Két idősebb amerikai párral ültünk egy asztalnál, illetve egy másik idősebb párral, akik nem jöttek el a vacsorára aznap este. Lefutottuk az udvariassági köröket. Ki hova való, mivel foglalkozik, milyen jó az utazás. A főpincér kísért minket oda az asztalhoz, mondta, hogy küldi a pincérünket, és odabiccentett egy távolabb álló fekete srácnak. Odajött és udvariasan bemutatkozott. Közelebbről nem volt annyira fekete, de kreol, valami délamerikai országból valónak gondoltam elsőre, ami azért is lehetett, mert az arca viszont nagyon emlékeztetett Antonio Banderaséra. Később mondtam is a páromnak is, és utána már csak Antonionak hívtuk magunk között. De ne ugorjunk ennyire előre. Szóval Antonio bemutatkozott udvariasan angolul:

– Szép jó estét kívánok! Én Migel vagyok, az elkövetkezendő egy hétben én fogom Önöknek felszolgálni a gasztronómiai csodákat, amivel a konyhánk készült erre az útra. Kinek milyen italt hozhatok?

Kellemes, szimpatikus pincér volt, olyan 50 körüli, de fiatalosabbnak tűnt, és frissnek.