David és Daniel 16. rész - Egy váratlan vendég

Hallottam, hogy Daniel nagy robajjal engedi ki a levegőt. Megfordultam és figyeltem, ahogy előbújik a szörnyen megválasztott rejtekhelyéről.
– Basszus – nyögtem fel.
Elképzeltem, ahogy minden összeomlik körülöttem egy tüzes apokalipszisben. Ian majd el akarja mondani valakinek, hogy rajtakapta Danielt a szobámban.
És Daniel, Istenem áldd meg gyönyörű testét, nem vette a fáradságot, hogy felöltözzön a pár pillanattal ezelőtt durván megszakított orális kalandunk után. Amikor kicsúszott a fal mögül a kis folyosóra, a farmerja még mindig a bokája köré volt csúszva, és nagyon kemény farkán nedvesség csillogott a másodpercekkel ezelőtti szorgalmas erőfeszítésimtől.
– Húzz a picsába, vagy csukd be azt a kurva ajtót! – teremtette le Daniel csípőre tett kézzel Iant, miközben a farka minden egyes szavára megugrott.
Mintha megcáfolhatnék bármilyen pletykát, miszerint Daniel valamilyen okból, de semmiképp sem szexuális kizsákmányolás céljából volt jelen a szobámban, a farka ezt a bizonyos pillanatot választotta, hogy egy hosszú, viszkózus, átlátszó előnedv szálat szivárogtasson ki a réséből, mely egészen a szőnyegig nyúlt, mielőtt elcsöppent és leesett a földre.
Ian felhorkant egy kicsit, majd balra nézett a folyosón, és félretolt, hogy bejöjjön mellettem.
– Haver, ő tényleg nagyon jó, igaz? – kérdezte Ian izgatottan Danieltől. – Sokkal jobb, mint egy lány, igaz?
Noha egy meleg fiatalember számára nagyon hízelgő információ volt hallani, jobban szerettem volna, ha nekem tette volna fel a kérdést és nem rajtam keresztül.
– Öhm, helló? – mondtam a legszarkasztikusabb hangomon. – Igen, szia, örülök, hogy megismerhetlek. David vagyok. Tudod, az a fiú, akinek úgy döntöttél, hogy behatolsz a szobájába, mintha a sajátod lenne!
Meglepődve tapasztaltam, hogy Daniel széles vigyorral hallgatott az arcán. Nem tudtam, hogy hogyan fog reagálni arra, ha valaki a saját köréből megtud rólunk bármit is. Úgy tűnt, ez megmosolyogtatta. De a gusztustalan kitörésem elég jól sikerült ahhoz, hogy letörölje mindkettőjük arcáról a vigyort.
Daniel barna szeme a szőnyegre szegeződött, Ian pedig hamarosan követte.
– Elnézést – motyogták kórusban.
Emlékszel arra a dologra, ami a kereslet-kínálatról szólt, és arról, hogy ne válj túlságosan a hatalom rabjává?
Nos, még egy kis odaszúrás nem árthat, igaz?
– Tessék? Nem hallottam jól!? – kérdeztem.