Baleseti osztály

Már huszonnégy órája talpon vagyok, és még nincs vége. Dolgozom, ügyeletes vagyok egy baleseti sebészeti osztályon, aztán itt a reggel és hivatalosan vége a munkának, mert a törvény kötelező szabadnapot ír elő, de mivel nincs aki leváltson, foytatom, és még nyolc órát lehúzok. Persze ilyenkor a jelenléti ívben szabadnap szerepel, de itt vagyok, és a betegek jönnek folyamatosan. Éppen van fél órám, amikor leülhetek, és becsukom a szemem, közben azt próbálom átgondolni, hogy hátha elfelejtettem valamit, aztán eszembe jutnak a laborok, amiket el kell rendelnem, és már ülök is át a számítógéphez. Az első beteg, akit megnyitok csodálatos módon már kész laborral vár. Pedig még csak most gondoltam rá, hogy kiírom neki, és már az eredmény is megvan. Biztos vagyok benne, hogy Lola van szolgálatban, ő szokott ilyen meglepetéseket szerezni. Én még ki sem gondoltam, de ő már el is készítette a vizsgálatot. Kopognak. Reménykedem, hogy nem új beteg jött. Kinyitom az ajtót és ott áll mosolygósan, a kezében a kinyomtatott leletek, amiben az eltérések már be vannak szövegkiemelővel jelölve, és egy forró kávé.
Ha ő itt van, akkor fogom bírni a következő nyolc órát is.
Átveszem a papírokat, nézegetem, és közben mondom, hogy mit kell adni a betegnek, kacagva mutatja a jegyzeteit. Fölhajtom a kávét, ami leégeti a nyelvemet. Ő már tudta és föl is írta, sőt nézem a papíron, hogy én mit felejtettem volna el, de ő azt is fölírta. Nem is értem, hogyan tudja kitalálni a gondolataimat. Szeretném megérinteni, de ő az, aki érinthetetlen. Mindenki vágyakozva nézi, de senki sem meri őt megkörnyékezni. Megy előttem a folyosón, és a reggeli napfény átsüt a lenge kis fehér köpenyen, látom formás, filigrán testét, a pici bugyi vonalát, hátranéz és a nap már nem is ragyog, az ő mosolya világítja meg a folyosót. A kezelőben leül a számítógéphez, hogy a kiadott utasításaimat rögzítse, én odahajolok fölé és érzem az illatát. Elvarázsol, elszédít. Jaj, nagyon fáradt vagyok. Szeretném a fejemet a mellei közé fúrni és úgy aludni. Annyira fáradt vagyok, hogy most csak alvásra tudok gondolni, de arra is csak vele. Beleszagolok a ruhámba, sajnos ő nem érezhet rajtam kellemes illatot, mert egész ügyelet alatt talpon voltam és még nem volt időm zuhanyozni, átöltözni. Még egyet szippantok az illatából, az talán erőt ad, mint máskor is. Ő az én adrenalinom.