A szomszédasszony 5. rész
Megjelenés: 2025. február 19.
Hossz: 24 201 karakter
Elolvasva: 967 alkalommal
A következő nap a távolságtartás jegyében telik. Már reggel kiderül Jana arckifejezéséből, hogy valószínűleg túl sokat árult el magáról előző este. Kerüli, hogy egyedül legyen velem, még a szemembe sem néz. Nem akarok tolakodó lenni, vele játszom és teret adok neki. Ugyanez történik másnap is. A férje dél körül ér haza, és néhány órával később hallottam, hogy azon töpreng, hogy Jana miért megy újra kocogni. Mosolyognom kell. Valószínűleg soha álmodni sem fog az okáról.
A hétvége ártalmatlanul telik. Napközben játszok a gyerekekkel, és segítek a kertben, este dumálunk és iszunk pár sört. Amit eddig soha nem vettem észre: a kémia Jana és férje között. Semmi kis ölelés, semmi puszi itt-ott, nincs viccelődés. Mintha nem is egy pár lennének, csak barátok. Én vagyok az oka ennek? Vagy csak ennek az eredménye? Magamba mélyedek. Ez a hűvös egymás mellett élés (a meleg együttlét helyett) túlságosan emlékeztet a saját házasságomra...
Vasárnap este – újra beszélgetünk és kinyitunk egy-két üveg bort – Jana férje korán elköszön, és kimegy a fürdőbe. Jana, aki napok óta elkerül engem, marad. Végre rám pillant, és újra bele tudok nézni zöld szemébe. Hiányzott ez a csillogás. Még jobban hiányzik mindkettőnknek a beszélgetés. Megtölti a poharát, nagyot kortyol és belekezd.
– Hagynom kellett, hogy leülepedjen egy kicsit. Amit ismét előcsaltál, amit már megint felvakartál – hangja vádlón cseng, de még mindig lágy, szinte hálás.
– Ez valahogy más volt. Sokkal hevesebb voltál, valahogy sokkal mélyebbre merültél a vágyadban.
Erre gúnyosan felnevet.
– Tévedek? – kérdezem.
– Említettem már, hogy utállak? – teszi fel a költői kérdést anélkül, hogy megvárná a választ. – Néha jobb volna, egy lehetőséget kihagyni, dolgokat nem kimondani, aztán visszaszívni.
– Az ember a végén mindig megbánja, amit nem tett meg – vetem ellen.
Jana leteszi a poharat, és mélyen a szemembe néz. Komolyan. Nagyon komolyan. Az orra enyhén le van eresztve, szóval nincs kedve vitázni.
– A helyzet valódi volt – mondja halkan.
– Nem értem.
Bosszúsan fújja ki a levegőt.
– Azt kérdezted, mi volt most más. A helyzet. A körülmény. Eddig mindig csak játék volt. Olyan szerepekbe csöppentünk, mint a bábszínházban. Nem mondom, hogy nincs meg a varázsa, de ha igazi, valódi, nem színészi, nem koreografált, akkor az olyan igazából... hmm...
Ismét felveszi a borospoharat, majd folytatja:
A hétvége ártalmatlanul telik. Napközben játszok a gyerekekkel, és segítek a kertben, este dumálunk és iszunk pár sört. Amit eddig soha nem vettem észre: a kémia Jana és férje között. Semmi kis ölelés, semmi puszi itt-ott, nincs viccelődés. Mintha nem is egy pár lennének, csak barátok. Én vagyok az oka ennek? Vagy csak ennek az eredménye? Magamba mélyedek. Ez a hűvös egymás mellett élés (a meleg együttlét helyett) túlságosan emlékeztet a saját házasságomra...
Vasárnap este – újra beszélgetünk és kinyitunk egy-két üveg bort – Jana férje korán elköszön, és kimegy a fürdőbe. Jana, aki napok óta elkerül engem, marad. Végre rám pillant, és újra bele tudok nézni zöld szemébe. Hiányzott ez a csillogás. Még jobban hiányzik mindkettőnknek a beszélgetés. Megtölti a poharát, nagyot kortyol és belekezd.
– Hagynom kellett, hogy leülepedjen egy kicsit. Amit ismét előcsaltál, amit már megint felvakartál – hangja vádlón cseng, de még mindig lágy, szinte hálás.
– Ez valahogy más volt. Sokkal hevesebb voltál, valahogy sokkal mélyebbre merültél a vágyadban.
Erre gúnyosan felnevet.
– Tévedek? – kérdezem.
– Említettem már, hogy utállak? – teszi fel a költői kérdést anélkül, hogy megvárná a választ. – Néha jobb volna, egy lehetőséget kihagyni, dolgokat nem kimondani, aztán visszaszívni.
– Az ember a végén mindig megbánja, amit nem tett meg – vetem ellen.
Jana leteszi a poharat, és mélyen a szemembe néz. Komolyan. Nagyon komolyan. Az orra enyhén le van eresztve, szóval nincs kedve vitázni.
– A helyzet valódi volt – mondja halkan.
– Nem értem.
Bosszúsan fújja ki a levegőt.
– Azt kérdezted, mi volt most más. A helyzet. A körülmény. Eddig mindig csak játék volt. Olyan szerepekbe csöppentünk, mint a bábszínházban. Nem mondom, hogy nincs meg a varázsa, de ha igazi, valódi, nem színészi, nem koreografált, akkor az olyan igazából... hmm...
Ismét felveszi a borospoharat, majd folytatja:
Ez csak a történet kezdete, még 12 oldal van hátra!
Érdekel a teljes történet és a több, mint tízezer további?
Érdekel a teljes történet és a több, mint tízezer további?
Regisztrálj VIP-fiókot!
Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Hm, a sztori kiválasztásáról már ejtettem pár szót. Akad még pár szempont, ami miatt erre a sorozatra esett a választásom, de az hadd maradjon kevesek titka.
Be kell vallanom, hogy az eredeti sorozat itt nem ér véget. Van még egy elég terjedelmes része. Mivel többen elég pozitívan fogadták az eddigieket. Kénytelen leszek azt is lefordítani. Ha sürgettek, nem fogok megsértődni, mert alapból igen lusta ember vagyok.