David és Daniel 15. rész - Az első idegenbeli meccs

A közelgő idegenbeli meccs volt az első alkalom, amikor Daniel és én újra együtt maradtunk távol az iskolától, az otthontól és a szülőktől. Boston óta már több mint egy hónap eltelt. Éjszaka azt álmodtam, hogy megismétlődik az a varázslatos hétvége.
Ahogy teltek-múltak a napok, mindegyik egyre jobban fokozta a frusztrációmat, mert Daniel és én, amennyire csak tudtuk, a nyilvánosság előtt távolságot tartottunk egymástól.
Az a tény, hogy az előttünk álló napoknak az apropója valami sportesemény lesz, teljesen lényegtelen volt.
A közelmúltban megkezdett hivatalos munkám a válogatott baseball csapat managereként kezdett rutinná válni. Egyre jobban éreztem magam a sportban tehetséges diáktársaim között, és már néha a szemem is le tudtam venni a farkukról és seggeikről, amikor zuhanyoztak. Mindössze három nap tudatos felkészülése kellett ahhoz, hogy képes legyek túlélni a zuhanyozást merevedés nélkül. 18 éves meleg férfiként büszke voltam erre a teljesítményre. Bármikor kihívok egy ilyen korú és szexuális irányultságú embert, hogy csinálja jobban nálam.
Elérkezett a szerda, és szembesültem az első igazi kihívással: ki kellett hagynom egy napot az iskolából egy idegenbeli meccs miatt.
Ne ítélj el ezért túl keményen. Ne feledd, hogy egy tanár gyermeke voltam, átlag feletti IQ-val és intelligenciával. Pánikrohamom lett. A spanyol ötösalá undorító volt. Anyám bekeretezte és megőrizte minden egyes kitűnő bizonyítványomat az óvodától a 11. osztályos koromig. Annyira sírtam egyszer egy reggel, valamikor az 5. osztályban, hogy anyám 39 fokos lázam ellenére be kellett vigyen az iskolába, mert nem akartam otthon maradni és lemaradni.
Nagyon STRÉBER voltam.
Tehát kihagyni egy napot az iskolából egy SPORTESEMÉNY miatt olyan volt nekem, mintha megkérnénk DaVincit, hogy fesse újra a Mona Lisát, de most mosolygós arccal készítse el. A szívem erősen dobogott a mellkasomban.
De a kezemben volt az engedély. Anyám szó szerint fel-alá járkált a konyha padlóján, és jó húsz percig tördelte a kezét, miközben magában motyogott a "tinédzser fiúkról" és a "felnőttség része", "üres fészek" stb. Mondatokat mormolva. Esküszöm, hogy könnyek szöktek a szemébe, miközben tudatosult benne, hogy megváltoztam. Ami csak tovább növelte a bűntudatomat. A kiábrándul szülő a legrosszabb dolga a világon.