Gyere többször!

A húgom félrehívott. Fogalmam sem volt, hogy mit akarhat mondani, és hogy miért ilyen titokzatos. Mindenre felkészülve töltöttem magamnak egy újabb pohárral és vele tartottam.  Kiderült,  hogy mindenre én sem tudok felkészülni.  Eléggé spicces volt már,  én még egész józannak éreztem magam. Családi szülinapot ünnepeltünk aznap, az egész rokonság hivatalos volt, de szerencsére a nagy része tíz óra előtt távozott, és amikor Hugi félrehívott, már csak a szűk család maradt. Kint már addigra besötétedett, de kellemes kora nyári idő volt. Az udvar végében kettesben italozgatva Hugi elmondta, hogy nagyon szomorú, mert olyan ritkán jövök hozzájuk, és hogy ez nem volt mindig így. Azt válaszoltam, a megértését várva, hogy én már huszonnyolc éves, felnőtt férfi vagyok, van egy barátnőm, és egy saját életünk. Nagyon szeretem őt, és a családot is, de nem szeretnék minden hónapban egy teljes hétvégét ott tölteni, főleg, hogy ilyenkor kétszáz kilométert kell vezetnem oda-vissza. Hugi azonban kitartóan sorolta tovább az érveit. Emlékeztetett rá, hogy régen milyen sokat beszélgettünk, társasoztunk, hülyéskedtünk vele, és az öcsénkkel. Öcsi csak egy évvel fiatalabb nála,  és amikor ketten vannak,  sose jönnek ki jól egymással.  Hugi szerint,  amikor én is velük vagyok, akkor mi hárman vagyunk a legjobb tesók a világon.

– Hiányzol... – fakadt ki a végül egy szóban, a tíz perces monológ után.
– Te is hiányzol nekem, hugi – mosolyogtam, az italomat kortyolva. Igaz szavak voltak tőlem, de ez nem jelentette azt,  hogy sűrűbben szeretnék a családommal lenni.  Szeretem őket, de belőlük kevés is elég.
– Akkor gyere többször! – erősködött tovább Hugi. – Ne csak a szülinapokon, meg karácsonykor. Bármikor jöhetsz, akár egyedül is - célzott itt a páromra - mármint úgy értem, hogy amikor barátnőd dolgozik, vagy éppen nem ér rá, de neked nincs semmi dolgod - tette hozzá gyorsan, hogy ne legyen félreérthető, amit mond.
Jól tudtam, hogy valójában annak örülne a legjobban, ha egyedül mennék, és nem a csajommal együtt. Korábban is láttam jeleit, hogy féltékeny a páromra. Amíg ő nem volt, addig valóban többször találkoztunk, és Hugi... talán nem túlzás azt állítani, hogy rajongott értem, már kicsi korától kezdve.