A Gyönyörök Háza - Szex a reformkorban 7. rész

Ez a péntek hihetetlenül erős nap volt a klub életében. Mintha mindenki ma akart volna jönni a klubtagok közül. A lányoknál is nagyüzem volt, soha ennyi vendéget még nem fogadtak, De tették a dolgukat, igaz nagyon elfáradtak. Ma Irénke dolgozott a testvérek közül, 8 vendége volt, nagyjából ugyanennyi a többieknek is, egyedül Krisztina és Klára fogadott eggyel-eggyel többet, mert mindkettőjüket egy férfipáros is meglátogatta. Hanna fogadó óráján is sokan voltak, meglehetősen kifárasztották. Mikor zártak és az utolsó vendégek is eltávoztak, azt hitte, hogy ezen a napon ennyi bőven elég volt, végre nyugalomban elvonulhat a lakrészébe, amikor a zokogó Ilonka és Irénke jöttek be hozzá.
– Mi történt lányok? – kérdezte Hanna.
– Édesanyánk meghalt – mondta sírva Ilonka – Leugrott a gangról az udvarba, csak egy pillanatra nem figyeltem és már kint is volt, azonnal meg is halt. Kint voltak a rendőrök, és utána elszállították.
Hanna próbálta nyugtatni a lányokat, mondta ne menjenek most haza, Ilonka foglalja el a még üres szobát, feküdjenek le, reggel majd megbeszélik a teendőket. A két lány sírva, szipogva elvonult. A szerencsétlenség gyakorlatilag teljessé tette a lányok létszámát, mivel Irénke és Ilonka is tud már dolgozni, ha eltemetik anyjukat, akit eddig egyiküknek mindig őrizni kellett. Hanna elhatározta, minden segítséget megad a két lánynak, most már jöjjön rendbe az életük.
Reggel behívta magához őket, elegendő pénzt adott a temetésre és biztosította őket, hogy ezután mindketten itt élhetnek, dolgozhatnak, de most elengedte őket addig, amíg mindent elintéznek otthon. Ha már rendben vannak, akkor jelentkezzenek. Egyeztetett a főkomornyikkal, hogy a kieső lány miatt hogyan ossza majd el a jelentkezőket. Remélte, hogy az urak nem lesznek nagyon csalódottak.
Nyitás után a fiatal Lónyay báró is megjelent, beharangozta a színházi estét, amin Júlia kisasszonnyal együtt őt is elvárta. Említette Zoltánnak is a színházi előadást, de a férfi azon az estén nem ért rá, pedig a nő számított a támogatására.
Hanna a kis fogadószobában rendezkedett, már befejezte az esti fogadóóráját, ahol az urak előadhatták az óhajaikat, amikor a főkomornyik riadt arccal jelent meg.
– Asszonyom, van itt egy úr, aki még ma szeretne kihallgatást kérni.
– Mondta neki, hogy mára már befejeztem? – kérdezte az asszony.
– Igen, mondtam, de nagyon erősen ragaszkodik a mai naphoz.