Alex első masszázsának története

42 éves, frissen elvált könyvelő vagyok, Alex. A szülinapomra a húgomtól egy öt alkalmas masszázsbérletet kaptam. Az első gondolatom az volt, hogy valaki másnak adom. Soha nem jártam masszőrnél, és nem hittem, hogy igazán szükségem lenne rá. De végül úgy döntöttem, kipróbálom. Talán nem árt egy kis kikapcsolódás, és a válásom óta időmilliomos voltam. Egy délutáni programként talán jó lesz. Bejelentkeztem.
A masszázsszalon a város szélén volt, egy csendes, nyugodt utcában. Már az ajtón belépve éreztem, hogy ez a hely más, mint amit megszoktam. A levegő tele volt gyömbér, citrus és valami enyhén fűszeres növény illatával, és lágy zene szólt a háttérben. A recepción egy mosolygós, fiatal nő fogadott, akinek a keleti vonásai azonnal elárulták, hogy ő lehet Lin, a masszázshölgy.

– Üdvözlöm, Alex vagyok, masszázsra jöttem. – Mondtam kissé feszengve.
Lin bemutatkozott, megnyugtató hangon, tört magyarsággal mondott pár szót, majd egy kis szobába vezetett. A szoba egyszerű, de otthonos volt, a falakon bambusz és vízesés motívumok nyugtatták a szemet, a levegőben az illatok mellett valami megmagyarázhatatlan nyugalom is ott lebegett.

– Csak lazulj el! Ez az idő rólad szól. – Mondta mosolyogva, és magamra hagyott, hogy felkészüljek.
Körbe néztem. Az ágy a helyiség középen helyezkedett el, rajta egy lepedő és egy kétoldalas laminált pergamen. Borsosak voltak az árak, ez ebben a kivárosban lehet, hogy megfizethetetlen lesz – gondoltam. A papír másik oldalán pár soros utasítás, hogy a ruhákat a paraván mögött kéretik hagyni, még az alsóneműket is, hogy a masszázsolaj ne kenje össze. A lap legalján egy nagybetűs felhívás volt látható, hogy a masszázsolajra allergiások ezt jelezzék.
Meztelenül lefeküdtem az ágyra, egy vékony lepedővel betakartam magam, és vártam. A szívem a szokásosnál egy kicsit gyorsabban vert, mert nem tudtam, hogy mire számítsak. Lin halkan visszatért, és az első érintése szinte alig volt észlelhető. Mintha csak feltérképezte volna a testemet, hogy hol kezdje. A vállaimnál kezdte, határozott, de kíméletes mozdulatokkal. Már az első pár percben éreztem, hogy a feszültség, amit talán évek óta hordozok ott, apránként feloldódik.