Apád válni akar
Megjelenés: tegnap
Hossz: 29 574 karakter
Elolvasva: 1 022 alkalommal
(Minden résztvevő a képzelet szülötte (így nincs vérségi kapcsolat közöttük), a valósággal való bármilyen egyezés a véletlen műve.)
Vasárnap reggel már épp indulni készültem haza, amikor láttam, hogy édesapám és a felesége az étkezőben ülnek, rám várva. Csak hétvégére jöttem hozzájuk, nem szándékoztam tovább maradni, várt az albérlet és a megnyugtató egyedüllét.
– Nagyfiam – így hívott nevelőanyum – gyere, ülj le légyszíves, édesapád szeretne valamit mondani neked. A tesóid már tudják, és úgy gondolom, hogy neked is jogod van tudni.
– Miről van szó? – néztem furcsán mindkettőjükre.
– Mondd el neki is! – utasította a felesége szigorúan az öregemet. A hangjából már tudtam, hogy nagy dráma van.
Szerencsére a legtöbb családi perpatvarból általában kimaradok. Velük nem éltem együtt sosem, gyerekként is csak egy-egy hétvégét töltöttem ott, aztán onnantól kezdve, hogy anyáméktól is elköltöztem, ide is egyre ritkábban jártam. Én vagyok egyedüli gyerek apum első házasságából, a két tesóm már a nevelőanyám gyerekei. Ezek szerint ők már tudják, hogy mi történt, de nyilván ki volt nekik adva, hogy ne hozzák szóba előttem a hétvége folyamán. Úgy tűnik, hogy a vasárnap reggelt érezték a legjobb pillanatnak arra, hogy engem is beavatnak. (Akár szeretném, akár nem. )
– Hát – kezdte apum egy nagy sóhajt követően – nincs mit szépíteni ezen. Megcsaltam őt – nézett a feleségére. Apum egyébként sem volt a szavak embere, pontosan tudtam, hogy milyen nehéz lehet neki ezt így bevallani.
– Most mondd meg! – csapta fel a kezeit teátrálisan a mostohám, miközben már vörösödött a feje, és könnyek gyűltek a szemébe.
– Nagyon sajnálom – mondtam ki az egyetlen mondatot, ami az eszembe jutott, abban reménykedve, hogy ez az egész beszélgetés azért nem fog olyan sokáig elhúzódni.
Sokáig elhúzódott. Mindent részletet megtudtam, amire csak nem voltam kíváncsi. Azt is, hogy kivel és azt is, hogy hányszor. Utána rálátást nyertem az ő kettőjük szexuális kapcsolatára is, aminek a fő problémája, hogy nevelőanyum nem kívánja az utóbbi időben az együttlétet, ami ötven évesen már betudható a kezdődő menopauzának. Apám pedig kapuzárási pániktól szenved, és nem kapja meg otthon a kellő figyelmet és testi törődést, amire vágyik. Közel egy óra hosszáig tartó ventillálás után valahogy sikerült kimentenem magam egy kitalált ürüggyel. Utána úgy fötörtem el onnan, mintha puskából lőttek volna ki.
– Nagyfiam – így hívott nevelőanyum – gyere, ülj le légyszíves, édesapád szeretne valamit mondani neked. A tesóid már tudják, és úgy gondolom, hogy neked is jogod van tudni.
– Miről van szó? – néztem furcsán mindkettőjükre.
– Mondd el neki is! – utasította a felesége szigorúan az öregemet. A hangjából már tudtam, hogy nagy dráma van.
Szerencsére a legtöbb családi perpatvarból általában kimaradok. Velük nem éltem együtt sosem, gyerekként is csak egy-egy hétvégét töltöttem ott, aztán onnantól kezdve, hogy anyáméktól is elköltöztem, ide is egyre ritkábban jártam. Én vagyok egyedüli gyerek apum első házasságából, a két tesóm már a nevelőanyám gyerekei. Ezek szerint ők már tudják, hogy mi történt, de nyilván ki volt nekik adva, hogy ne hozzák szóba előttem a hétvége folyamán. Úgy tűnik, hogy a vasárnap reggelt érezték a legjobb pillanatnak arra, hogy engem is beavatnak. (Akár szeretném, akár nem. )
– Hát – kezdte apum egy nagy sóhajt követően – nincs mit szépíteni ezen. Megcsaltam őt – nézett a feleségére. Apum egyébként sem volt a szavak embere, pontosan tudtam, hogy milyen nehéz lehet neki ezt így bevallani.
– Most mondd meg! – csapta fel a kezeit teátrálisan a mostohám, miközben már vörösödött a feje, és könnyek gyűltek a szemébe.
– Nagyon sajnálom – mondtam ki az egyetlen mondatot, ami az eszembe jutott, abban reménykedve, hogy ez az egész beszélgetés azért nem fog olyan sokáig elhúzódni.
Sokáig elhúzódott. Mindent részletet megtudtam, amire csak nem voltam kíváncsi. Azt is, hogy kivel és azt is, hogy hányszor. Utána rálátást nyertem az ő kettőjük szexuális kapcsolatára is, aminek a fő problémája, hogy nevelőanyum nem kívánja az utóbbi időben az együttlétet, ami ötven évesen már betudható a kezdődő menopauzának. Apám pedig kapuzárási pániktól szenved, és nem kapja meg otthon a kellő figyelmet és testi törődést, amire vágyik. Közel egy óra hosszáig tartó ventillálás után valahogy sikerült kimentenem magam egy kitalált ürüggyel. Utána úgy fötörtem el onnan, mintha puskából lőttek volna ki.
Ez csak a történet kezdete, még 14 oldal van hátra!
Érdekel a teljes történet és a több, mint tízezer további?
Érdekel a teljes történet és a több, mint tízezer további?
Regisztrálj VIP-fiókot!
Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
f
fiesta14
tegnap 23:50
#7
Érdekes..deegynek elmegy
1
k
kivancsifancsi
tegnap 15:26
#6
A legjobb dolog amit férfiként tehetünk, hogy a számunkra kedves nőben megerősítsük a női önbizalmát, kielégítéssel kell, akkor úgy.
2
s
sportyman (alttpg)
tegnap 12:44
#5
Jó történet. Ilyen az önzetlen segítség!
2
h
hairy_pussy
tegnap 10:37
#4
Nagyon jó kis történet 10p
2
v
veteran
tegnap 01:55
#3
Egy fiatalfarok sok mindent elérhet a nőnél.
2
s
sztbali
tegnap 01:24
#2
Nagyon jó.
2
T
Törté-Net
tegnap 00:00
#1
Mi a véleményed a történetről?
1