Higiénia

A téli szünet előtti utolsó tanítási nap délutánján a kis tanári karunk Karácsonyi Ünnepséget tartott, hosszú évek szokásának megfelelően. A nálam hét évvel fiatalabb Szilárd – aki szeptemberben kezdett nálunk – ezerrel nyomult rám, mint a félév során már annyiszor. Negyvenkét évemmel a legfiatalabb alsós tanító néni és egyben osztályfőnök voltam a gárdában. Imádott a tanári kar, a gyerekek és a szülők is. Közvetlen voltam és vidám, de következetesen szigorú, ha kellett.
A diribácsi jópofasága feldobta a hangulatot, az ajándékozás után a napközben a konyhán elkészített szendvicseket ettük, és félszáraz bort ittunk rá, a töri tanárunk pincészetének felajánlásából. Ennek ellenére viszonylag hamar szétoszlott a társaság, csak néhányan maradtunk, mindannyian szinglik, nők, férfiak vegyesen, de nem akartunk a takarító nénivel se kiszúrni, ezért mi is korán elhagytuk a terepet.

– Viki, sietsz? – Lépett oda hozzám Szilárd, miközben vettem fel a kabátomat.
– Miért kérded? – Néztem rá ártatlan tekintettel, mint aki semmit sem sejt.
– Beülhetnénk a cukrászdába!
– A szomszédos kocsmára gondoltál?
– Van ott süti is.
– Aha, de azokkal ölni lehet, feltéve, ha nem másznak el! – Vágtam rá, és ezen felnevettünk mindketten.
– Másképpen kérdezem. Iszunk valamit?
– Na, jó, de ki-ki alapon! – Adtam be a derekam.
– Mitől félsz, hogy nem tudom kifizetni? – Ezt már a kihalt utcán kérdezte.
– Nem, talán ki tudod fizetni, de a végén még előállsz valami pajzán ötlettel. – Húztam az agyát.
– Azt anélkül is megteszem! – Vágta rá, de elengedtem a fülem mellett.
Egy üveg félszáraz Törleyt rendelt, a kedvencemet. A beszélgetésünk egyre sikamlósabb, egyre merészebb és intimebb irányba terelődött.

– Ha jól tudom, nincs senkid, ahogy nekem sincs. – Fogott hozzá a becserkészésemnek, amire csak bólintottam.
– Volna kedved? – Vágott volna bele a lecsóba, de leállítottam.
– Na, állj le! Ne légy ilyen primitív, ilyen közönséges!
– Nem hagytad befejezni a mondatot! Volna kedved egy kávét is meginni?
– Hahaha, szád az van!
– Van más is...
– Figyelj!
– Te figyelj! Már az első értekezleten felkeltetted a kíváncsiságomat, egy érdekes és értékes nőnek tartalak. Nem engedtél bármit is megtudni magadról, de volt, aki súgott! – Kérdően néztem rá, vajon ki súgott, és mit?
– Állítólag ha nyitsz, egy vadmacska leszel, de állítólag vannak... hogy is mondjam... bizonyos heppjeid.