Egy ártatlan fényképezésnek indult 2. rész

A következő napokban bűntudatom volt, amiért megengedtem, hogy fiam majdnem meztelenül lefényképezzen.
– Hogyan tehettem ezt? – kérdeztem magamtól folyamatosan. Hiszen én voltam a szülő, én voltam a felnőtt. Megtörtem a köztünk fennálló bizalmat. Végül nem bírtam tovább, és rászántam magam, amikor csak én és Tommy volt otthon.
– Tommy, beszélnünk kell!
– Igen anya, mi történt? – kérdezte rám nézve, majd lassan lepillantva a szemei melleimen landoltak.
– Tommy, amit tettem, az helytelen volt, soha nem lett volna szabad megengednem, hogy ezeket a képeket készítsd rólam – mondtam és meglepett, hogy fiamnak volt merészsége közben a melleimet bámulni.
Egy blúzom volt rajtan, amely elöl gombolódott. A két gomb felső ki volt gombolva, felfedve a dekoltázsom egy részét. A férjem ezt ma reggel észre sem vette.
– Miért anya, gyönyörű vagy. Nincs nő, aki összehasonlítható lenne veled – mondta olyan meggyőződéssel a hangjában, hogy éreztem, komolyan gondolja.
– Köszönöm fiam, amit mondtál, az jól esik. Te nagyszerű fotós vagy, de én az anyád vagyok, és az anyáknak nem szabadna annyit mutatniuk a fiúknak magukból, amit én mutattam neked.
A konyhaasztalnál ültünk egymás mellett. Szemei ​​állandóan a dekoltázsomra tértek vissza.
– Hát nem mutattál meg mindent... még mindig nem láttam a melleidet.
– Tommy... – nyögtem, az izgalom végigfutott a gerincemen, és az arcom vörösre váltott.
– Ó, sajnálom anya... de látom... úgy értem, elképzeltem, hogy nagyszerűek... nagyon szeretném őket lefotózni anya... kérlek.
Meglepődtem. Nem tudtam hirtelen, hogy a történtek után mit mondjak.
Tudtam, hogy szét kell választanom a vérfertőző gondolataimat, amiket a magányos maszturbálásaim közben képzeltem, a testemről. A testem viszont azonnal reagált, amikor a fiam a melleket és képeket említett. A puncim megremegett, és kezdett nedves lenni.
– Tommy, szerintem ez nem helyes... – kezdtem el mondani.
Nem helyes? Miért nem mondtam neki, hogy NEM! Még mindig a melleimet nézte, és láttam, hogy a nyelve megnedvesíti az ajkát.
– Anya, mindjárt jövök, hozom a kamerát.
Felszaladt a lépcsőn.
– Tommy, nem, nem fogom megengedni! – kiáltottam utána.
Izzadtságot éreztem a nyakamon és a homlokomon. Ez nem úgy ment, ahogy elterveztem. Meg akartam szakítani ezt az őrült folyamatot, hogy több képet készítsen rólam.