Építkezés 1. rész

Anna érezte, hogy egy kicsit becsípett és már nehezebben forgott a nyelve. Furcsa volt neki ez az állapot, mert nem szokott inni és nem szokott szórakozóhelyekre járni.

Ez a mai nap kivételes alkalom volt. Nem akart kilógni a sorból. Reggel érkezett a városba arra a pár hónapos továbbképzésre, amihez semmi kedve sem volt, de kötelezővé tették. A szállása nagyon kellemes volt. Egy lánnyal osztotta meg a szobát abban a kis lakásban, amit a továbbképzésre jött diákoknak béreltek. A többiek a csoportban, amikor kipakoltak mindjárt nekiálltak az esti ismerkedő bulit szervezni. Egy közeli karaoké bárban kötöttek ki a sokadik bár után, amit meglátogattak. Úgy nézett ki, hogy ez a bár mindenkinek nagyon tetszett. Az egyik sarokban a tévé szólt, valamilyen sportközvetítés miatt izgult néhány férfi hangosan, a másik kis teremben volt a karaoké. Annáék ott ültek le, a béna énekeseken nevetgéltek, majd a lány úgy gondolta, hogy ki kell szellőztetnie a fejét, kiment a bár elé az utcára. Itt is voltak székek, asztalok, néhányan ültek ott. Anna hatalmas sóhajjal ült le az egyik székre. Érezte, hogy ha becsukja a szemét, akkor forog vele a világ. A szédülés kellemes volt, de kicsit megijedt tőle. Megfogadta, hogy nem iszik többet. Pár perc múlva amikor összeszedte magát elindult vissza a bárba, de az ajtó éppen akkor csapódott ki, amikor ő odaért és hatalmasat taszított rajta. Ha valaki nem kapja el, akkor elesett volna. A megmentőjét nem látta, mert az hátulról szorosan átölelte. A férfi éppen mögötte szeretett volna bemenni, szerencsére volt olyan lélekjelenléte, hogy megfogta őt.

Anna hátranézett, halkan köszönetet mondott. Akik majdnem föllökték meg sem álltak. Már eléggé elázott társaság volt, nagy hangzavar közepette vonultak el mellettük. A férfi stabilan lábra állította a lányt, maga felé fordítva.

– Jól vagy? – kérdezte az arcát fürkészve.
– Igen. Köszönöm, hogy megmentettél – mire a férfi mosolygott.
– Ez a feladatom. Én vagyok a Megmentő – mondta, majd előre engedte a lányt az ajtónál.
– Szép estét! – szólt a lány, aki indult vissza a karaoké részbe, közben látta, hogy a férfi, a megmentője, egy kisebb férfiakból álló társasághoz ült le.

A társaságban mindenki előtt nagy söröskorsó állt, a tévét figyelték. A férfi odafordult Anna felé, megemelte a korsóját.

– Neked is szép estét! – mondta mosolyogva, a lány érezte, hogy elveszett.