Azok a boldog nyugdíjas évek 3. rész

Klári hiánya nem viselt meg nagyon, mert ott volt nekem Olga. Vele hetente csak egyszer-kétszer keféltünk, igaz azok isteniek voltak. Megkedveltem azt a fürdőt ahol a lányokkal voltam, hetente többször is felkerestem egyedül is, hogy lazítsak. Mi tetszett benne, nem tudom, talán az egyszerűsége, puritánsága, meg az, hogy nem voltak sokan. Kifigyeltem, hogy késő délután még kevesebben vannak, és ilyenkor jártam oda. Fürdés után mindig egy jót szaunáztam, majdnem mindig egyedül. Megfigyeltem azt is, hogy ilyenkor már csak két hölgy dolgozott, ők zártak. Az egyik egy hatvan év körüli szigorú tekintetű nő volt, hatalmas dudákkal. Úgy vonult le-fel mint egy királynő, undorral szemlélve az alattvalókat az az minket vendégeket. A másik legalább tíz évvel volt fiatalabb, teljesen az ellentéte volt a kolléganőjének. Kedvesen mosolygott, mindenkihez volt egy jó szava, rajta látszott, hogy szereti a munkáját. Amikor zárásig maradtam feltűnt, hogy a legvégén már csak a fiatalabb hölgy maradt. Egyik alkalommal is egyedül köpettem a szaunában amikor nyílt az ajtó, és két hölgy jött be. Nem voltak mai csirkék, az én korosztályom lehetett. Törölközőjük a mellük felett volt megkötve, németül köszöntek, majd helyet foglaltak a fapadon. Én szemérmesen eltakartam a farkam a törölközőm sarkával, és becsuktam a szemem.
– Bocsánat, beszél németül? – szegezte nekem a kérdést egyikük.
Kinyitottam a szemem, és értetlenül bámultam rájuk.
– Nem beszél németül, igen nehéz az embernek itt megértetnie magát. – dünnyögte a barátnőjének.
Sumákoltam, ugyan is német, és angol középfokú nyelvvizsgám is volt.
Gondoltam így büntetlenül ki tudom hallgatni őket, hamar megtudtam a nevüket. Inge egy finoman fogalmazva is molett hölgy volt csinos pofival. Helga teljesen más volt, sportos, izmos alakja lenyűgözött. Nem volt kövér, mégis olyan nagynak tűnt, egy igazi csatakanca volt. Hallatom, hogy rólam beszélnek, Helga sármos fickónak nevezett. Kis idő múlva Ineznek már elege lett a szaunából, már tiszta piros volt a feje. Közölte a barátnőjével, hogy nem bírja tovább, haza megy, majd otthon találkoznak.
– Én még egy kicsit maradok – felelte Helga.
Miután Inez elment Helga velem szemben, hátát a falnak támasztva ült a padon.