A szomszédasszony 3. rész

Fél kilenc van. Az időjárás és a hangulat ugyanolyan, mint tegnap, ahogy a bennem lévő feszültség is. Még nem Jana ajtaja előtt állok, hanem a nappalimban az ablaknál görnyedve a függöny mögül próbálok észrevétlenül bepillantani a házába. Látni akarom, hogyan készül, mit visel, hogyan vár rám.
Mindig csak rövid időre pillantom meg. Azt a kék szoknyát viseli, amit néhány héttel ezelőtti esti látogatásakor. Fogadok, hogy nincs rajta bugyi alatta. Meg egy spagetti pántos felsőt vett fel. A haja szokás szerint lófarokba kötve, de nem tudom megállapítani, hogy sminkelt-e. Sietve fel-alá járkál, aztán, már majdnem kilenc óra, folyamatosan az ablakon les kifelé. Már vár. Azt várja. Itt az idő.
Megnyomom a csengőt, és néhány másodperc múlva Jana kinyitja az ajtót. Egy pillanatra öröm villan az arcán, de a következő pillanatban felváltja a sértett és színlelt érdektelenség.
– Jó, hogy végre ide ért. Tudja azt, hogy a pontosság erény? – sipog, miközben beenged.
– Jó reggelt! Sajnos a vártnál több időre volt szükségem, hogy értékeljem a tegnapi teljesítményét. Most azonban megszülettek a megállapításaim, és közösen kell meghatároznunk a szükséges intézkedéseket – mondom, különösen az utolsó szavakat hangsúlyozva.
Szeme ​​elkerekedik, döbbenten nézi a kezemben lévő kis mappát és örülök, hogy egy kicsit elbizonytalanítottam. Kimegyünk a konyhába.
– Nos, asszonyom, itt láthatja az értékelést dokumentálva – teszek két papírlapot a pultra.
Igen, valóban készültem, adaptáltam néhány értékelési űrlapot személyes használatra és kinyomtattam. Olyan kritériumokkal, mint a tisztaság, a tisztítási technika, az ergonómia, a munkaruha és hasonló kifejezések, amelyek valójában száraz jelentéssel bírnak ehhez a pikáns szerepjátékhoz. Nem meglepő módon számos hibát találtam. Az egyetlen terület, amelyre nem tudok és nem is fogok panaszkodni, az a tisztaság. Valóban makulátlanul tisztán tartja a házat, akár a padlóról lehet enni. Ezért arra 10-ből 10 pontot kap, a többinél sokkal kevesebbel kell beérnie.
Jana kritikusan nézegeti a lapokat.
– Elég fukar volt a pontozással. – Orrát ráncolva hozzáteszi: – Honnan tudhatom, hogy az értékelés tárgyilagos?
– Nos, alapos, mondhatni elmélyült kutatást végeztem – válaszolom mosolyogva.
– Igen, ezt észrevettem. Köztisztviselői buzgalma szinte nem ismert határokat. Olyan érzést keltett, hogy már nem is a tisztasággal törődik – támad vissza. – És most? Fizetnem kell?