Levél Bálint Antóniának

Kedves Toncsi!

Talán meglep, hogy levelet kapsz tőlem, de amikor Hajni kebleit együtt nyalogattuk, és mosolyogva azt kérdezted tőlünk, hogyan ismerkedtünk meg egymással, egyikünk se válaszolt Neked. Ez a csodálatos kis tündér csak kuncogott, én pedig saját mellbimbómat illesztettem a szádba, hogy eltereljem a figyelmedet. Akkor és ott nem a megfelelő pillanatban kérdeztél minket, most azonban szívesen mesélek Neked a mi különleges kapcsolatunkról.

Az ismeretség a BuliNeten kezdődött. Talán hallottál már róla, ez egy internetes társkereső fórum. Hajni egyike volt azoknak a lányoknak, akiknek már a regisztrációs lapja is tetszett, hiszen nem volt rajta helyesírási hiba, és a bemutatkozó sorok is rokonszenvesek voltak. "Szia kedves netvándor! Örülök, hogy megnézted a lapomat és remélem, hamarosan találkozunk is. Én egy lányt keresek elsősorban magamnak, akivel átélhetném a női szerelem minden gyönyörét. Ha szimpi vagy, a partnered is jöhet, de csak idővel. " Bár én nem partnert kerestem, Hajni írt nekem egy pár soros üzenetet, hogy kíváncsi rám, szívesen levelezne, chatelne velem.

Aztán hónapokon át csak leveleztünk, és priviztünk, azaz beszélgettünk a chat segítségével. Tudod, mi volt fantasztikus? Hogy szinte már az első üzenetváltásoknál úgy éreztem, egy csodálatos lányra, egy nagyon rokonszenves és értékes emberre találtam. Van barátom, van sok – sok szexpartnerünk, ezért én folyton elzárkóztam a személyes találkozás elől, ő meg kedves folyton oda lyukadt ki, milyen jól érezném magamat a karjaiban, milyen klassz lenne, ha esetleg a párjával hármasban is lehetnénk. Az aktfotók, amiket magáról küldött, pompás testet ábrázoltak, és én gyakran maszturbáltam előttük még a párom jelenlétében is. Egyedül azt sajnáltam, hogy arcát – szakmájában népszerű és elismert ifjú üzletasszony lévén – egyik képen sem akarta megmutatni nekem. Viszont amiket portré helyett küldött! Gyönyörű, szép bimbójú, asszonyosan telt keblek, fantasztikus, gyönyöröket osztó, álomszép kehelyként kinyíló rózsaszínű punci.!

Mondd, Toncsi, éreztél már ilyet? Nem ismersz valakit, mégis úgy érzed, ezernyi szállal kötődsz hozzá, egy hullámhosszon gondolkozol vele, alig várod, hogy újra felbukkanjon az üzenete a képernyődön, és gyötör az aggodalom, ha napok óta nem adott életjelt magáról.