Vénusz és Mars

Mara az egyik középiskolás diákom volt. Aranyos, mosolygós, elhivatott tanuló aki kiválóan teljesített, és felvételt nyert egy jó főiskolára. Emlékeztem rá, hogy 'A' minősítést adtam neki számos matematika és fizikavizsgáján.
Körülbelül egy héttel az érettségi időszaka vége előtt egy szünetben Mara odalépett hozzám és félénken megkérdezte:
– Dr. Esposito. Beszélni szeretnék önnel. Csak tíz percet kérek. Mikor lenne a legalkalmasabb?
– Nem hiszem, hogy itt nyugodtan beszélhetnénk. Megfelel neked a Starbucks-ban vagy a bevásárlóközpont éttermében? Ha szerencsénk van találunk egy csendes helyet és beszélgetünk.
– Rendben van. Szabad ma délután?
Más terveim is voltak, de úgy láttam, hogy Marának ez nagyon fontos, ezért elhalasztottam minden mást. Megállapodtunk az időpontban.
A Starbucks-ban találkoztunk, ami csak két háztömbnyire volt a házamtól. Öt perccel korábban ott voltam, és láttam, hogy Mara gyalog érkezik. Hosszú barna haja szép lófarokba volt kötve, hosszú nadrágot és egyszerű, hosszú ujjú blúzt viselt. Ahogy közelebb jött felálltam és a kezemet nyújtottam neki:
– Szia Mara, megyek és rendelek valamit. Mit szeretnél?
– Egy egyszerű tejeskávé is megteszi, köszönöm.
Öt perccel később visszatértem az asztalunkhoz a tejeskávéjával és a feketekávémmal. Leültem, ránéztem, és megkérdeztem:
– Szóval, mit tehetek érted?
Egy pillanatig habozott, majd kibökte:
– Tanítson engem, eddig messze maga volta legjobb oktatóm. Magának köszönhetem, hogy felvettek a Stanfordra.
Megdöbbentem:
– Kislány, mindig is tudtam, hogy jó vagy, de a Stanfordra eljutni?! Ez sokkal több mint jó. Gratulálok!
– Köszönöm. Azért akartam ezt a beszélgetést mert egy jó iskolába kerülni egy dolog, de ott jól is teljesíteni, az már egy teljesen más történet. Azt hiszem, további segítségre lesz szükségem.
– Milyen segítségről beszélsz?
– Körülbelül egy éve tartott nekünk egy kétórás előadást a csillagászat alapjairól. Azóta sokat olvastam a témáról, és beleszerettem. Az a szándékom, hogy fizika szakra megyek, azon belül a csillagászatra. Tudom, hogy önnek PhD-je van fizikából, és a csillagászat a hobbija, igaz?
Elmosolyodtam: – Igen.
– Nem tudom, van-e szabadideje, de szeretném, ha adna nekem fizika magánórákat, hogy sikeresebb legyek az első évben.
A csinos arcára pillantottam:
– Mara, szerinted miért van szükséged magánórákra? Okos vagy, és jól megleszel nélkülük is.
– Lehet, hogy igaza van, de jobb eredményeket akarok elérni. Csodálatos meglepetés volt a Stanfordba kerülni, és nem áll szándékomban elrontani az esélyeimet. Magának elképesztő a fizika tudása és ami még fontosabb, fantasztikus tanár...
– Mara, köszönöm a bókokat. Van két magántanítványom, akiket hetente kétszer tanítok, és helyet tudok szorítani egy harmadiknak is. Heti két alkalommal másfél órás leckére gondolok. Így áttekinthetjük a tantervedet és meggyőződünk arról, hogy érted az anyagot, és nem is lesz túl fárasztó.
Mara elmosolyodott:
– Ez fantasztikus lenne. Van azonban egy probléma. Ketten élünk anyával, és szűkös a pénzünk. Mennyibe kerülnek a leckék?
– Nem vagyok gazdag, és soha nem is törődtem sokat a pénzzel. Mennyit tudsz gond nélkül kifizetni?
– Megnéztem az interneten, és az árak óránként 30 és 70 dollár között mozognak. Nagyon hálás lennék, ha óránként 30 dollárt számítana fel...
– 30 dollár? Rendben. Mikor szeretnéd elkezdeni?
– Minél hamarabb, annál jobb.
– Jó neked kedden és csütörtökön, mindkét alkalommal 18 órától?
– Tökéletes. Köszönöm szépen.
– Hadd adjam meg a mobilomat és a címemet.
A lány elvigyorodott:
– Tudom a címét. Az út végén lakom, magától nagyjából 200 méterre. Az utcánk meredek lejtése miatt rájöttem, hogy az ablakomból látom is a házát.
– Jó. Ez azt jelenti, hogy csak elsétálsz a házamig. Itt a telefonszámom.
Megbeszéltük, hogy kedden találkozunk, és nem sokkal ezután elváltunk.
...
Kedden délután Mara időben megjelent. Idegesnek tűnt, és meg akartam nyugtatni. Kávét vagy teát ajánlottam neki. A zöld teát választotta. Bekapcsoltam a vízforralót, és amíg felforrt a víz, megmutattam Marának a helyet. Egy domb tetején állt a kétszintes, három hálószobás házam. Megnézte a Hubble-teleszkóppal készült képeket, amelyeket a nappalim falaira helyeztem, és ezt mormolta:
– Ezek a fotók az oka annak, hogy csillagász szeretnék lenni.
Ezután a hálószobámba vezettem, ahol a kis távcsövem az eget célozta.
– Dr. Esposito, látom, jól felkészült az éjszakai égboltra.
– Nincs mindig a hálószobában, de manapság a Vénusz és a Mars közel állnak egymáshoz és innen jobban látom őket.
– Remek ötlet. Azt hallottam, hogy a bolygók megfigyelésére a legalkalmasabb idő hajnalban lesz. Nem bánja, ha elmozdítom a távcsövet?
– Csak nyugodtan. Mit akarsz látni?
Mara nem válaszolt. Lefelé irányította a lencsét, és pár perccel később hívott, hogy nézzek bele. Belenéztem és láttam, hogy egy lenti kis házra fókuszált: – Az a mi házunk
Tovább bámultam. A ház nem volt valami lenyűgöző. Előtte egy kis pázsit. Egy nagy ablak behúzott függönnyel egy sárga színű fal közepén.
Felkuncogtam: – Feltételezem, hogy az a te szobád ablaka. A sárga fal szokatlan.
– Igen, az. Már akkor sárga volt, amikor megvettük a házat. Soha nem volt elég időnk és motivációnk, hogy más színűre fessük.
– Forr a víz. Elkészítem a teánkat, és kezdhetjük is a leckét.
Teával és sütivel tértem vissza:
– Megnéztem a Stanford fizika tantervét olyan gólyák számára mint te, és az eleje azokra az anyagokra koncentrál, amelyekkel a 11. és 12. osztályban már foglalkoztunk, mint például a dinamika, a termodinamika és az elektromágnesesség. Újabb fogalmakig, mint például a hullám-részecske kettősség, azt javaslom, hogy kezdjük az első kettővel, és meglátjuk mennyire vagy otthon bennük.
Mara egyetértett:
– Dr. Esposito, én teljesen megbízom önben, ez jó sorrend lesz.
– Kössünk alkut, Mara. Dr. Esposito-nak az iskolában kell hívnod. Itt inkább a keresztnevemen szólíthatnál. Leon vagyok, és tegezhetnénk is egymást. Oké?
A lány elvigyorodott: – Köszönöm... Leon.
A következő egy órában néhány dinamikai tételen dolgoztunk. Mara tudása nagyszerű volt, és áttértünk a termodinamika kidolgozására. Mielőtt elindult haza, harminc dollárt tett az asztalra:
– Leon, tetszett, ahogy elkezdtél tanítani. Minden logikus és világos volt. Köszönöm, hogy segítettél, és a szokásosnál kevesebbet fogadtál el.
– Rendben van, Mara. Öröm egy ilyen okos fiatal hölgyet tanítani. Csütörtökön találkozunk. Jut eszembe, ha van távcsöved, nézd meg a Marsot és a Vénuszt. Ezeket hajnali öt körül lehet egymáshoz legközelebb és legfényesebben látni.
Jó éjszakát.
...
Beállítottam az ébresztőmet negyed ötre és elmentem aludni. Koránkelő vagyok és nem okozott gondot, hogy akkor ébredjek fel amikor még bőven sötét volt odakint. Megmostam a fogam, megfésültem a hajam, főztem egy feketekávét, és leültem a távcsövem elé.
Tisztán láttam a gyönyörű, élénk színű Vénuszt és a vöröses Marsot. Azon tűnődtem, vajon Mara is az eget figyeli-e, és az ablakára irányítottam a távcsövet. A függönyöket széthúzták, és egy ember árnyékát láttam. Mögötte a szobájában csak halvány fény derengett, így nem láttam részleteket, de feltételeztem, hogy ő van ott. Alig mozdult.
Megint megcéloztam a bolygókat, és több fotót is készítettem róluk. Negyedóráig ténykedtem, majd még egyszer Mara ablakára irányítottam a lencsét. Láttam, ahogy az árnyéka a fény elé mozdul a szobájában. Mara egy átlátszó hálóinget viselt, és a fény közelében egy rövid ideig láttam a hetyke melleit és a lapos kis hasát. A teste hibátlan volt! A farkam is felfigyelt a látványra.
Mérges voltam magamra amikor visszafeküdtem. Mara a tanítványom volt és én felizgultam tőle, a testét lestem mint egy...
Az isten szerelmére, még csak tizenkilenc éves! Tizenhárom évvel fiatalabb nálam!
Próbáltam aludni, de képtelen voltam rá. Gyönyörű alakja lebegett a szemem előtt, és nem volt hajlandó eltűnni. Majdnem egy teljes óra után feladtam, felöltöztem, és kimentem dolgozni a kis udvaromba.
...
Csütörtök délután megérkezett Mara egy tortával a kezében:
– Leon, ma nem tudok többet fizetni, de sütni tudok. Ez egy csokitorta, amit most készítettem. Remélem szereted. Most kinevetsz?
Úgy tűnt, megsértődött, és elkaptam tőle a tortát:
– Félreérted. Imádom a csokitortákat. Sőt, azt hiszem, csokoládéfüggő vagyok. Hogyan találtad ki?
Elmosolyodott:
– A Starbucks-ban a süteményeidben csokoládé volt, ezért feltételeztem, hogy ízleni fog.
– Tökéletes megfigyelés! Csak mondom, ha veszek egy hasonló tortát a szupermarketben, az valószínűleg 15 vagy 20 dollárba fog kerülni, ezért a lecke végére 30 dollár helyett csak 10 dollárt hagyj itt.
Azt suttogta:
– Leon, te túl jó vagy hozzám. Ez nem igazságos. Ki kell fizetnem valahogy...
– Nekem öröm egy jó tanulóval foglalkozni. A pénz kevésbé fontos számomra.
Mara egy pillanatig rám nézett:
– A pénz nem minden, de azért mindig szükség van rá a költségek fedezésére. Mindenesetre, ha továbbra is megtarthatjuk az óráinkat, szándékomban áll majd bepótolni.
A következő másfél órában átmentünk a termodinamikán, és ismét tanúbizonyságot tett a tudásáról. Kisebb hibáktól eltekintve remekül teljesített. Mielőtt elment, megkérdeztem Marát, hogy megnézte-e a Marsot és a Vénuszt.
Elvigyorodott:
– Igazad volt. Gyönyörűek voltak. Azt olvastam, hogy ma és holnap este újra láthatjuk őket. Azt tervezem, hogy felkelek és megnézem.
...
A következő éjszaka meleg volt, és csak a boxeremben aludtam. Kora reggel is abban néztem az eget. A bolygók kissé megváltoztatták helyzetüket, de így is lenyűgözőek voltak.
Mara ablakára irányítottam a távcsövet, és láttam a felsőtestét. A korábbiaktól eltérően a szobájában a fény most erősebb volt, és ezúttal az oldaláról jött. Átlátszó hálóruhája felfedte gyönyörű melleit és sötét mellbimbóit. Pár másodpercenként megmozdult a karja, és az emlői enyhén imbolyogtak a laza anyag alatt. Nem tudtam róluk levenni a szemem. Fantasztikus mellek! A Vénusz és a Mars fénye elhalványult ezekhez a lélegzetelállító ikercsúcsokhoz képest...
Vagy tíz percig megállás nélkül bámultam, aztán rövid időre ismét az ég felé irányítottam a távcsövet, mielőtt még egyszer leengedtem Mara testére.
Körülbelül egy perccel később Mara arca az égből a házam felé mozdult. Tudtam, abból a távolságból nem fedezheti fel, hogy ráirányítottam a távcsövemet, és folytattam a megfigyelést. Mosolyogva lassan ellépett az ablaktól, és visszafeküdt.
A következő késő este ugyanez volt. A Mars és a Vénusz távolabb kerültek egymástól, mégis könnyen észrevehetők. A távcsövet a házára szegeztem. Mara az ablakában volt, a szobája teljesen kivilágítva. Észrevettem, hogy a keze gyorsan lefelé mozdul. Nem tudtam törődni a kezével, mert a felsőteste most szabaddá vált. Igen, félmeztelen volt!
Értetlenül álltam; elég meleg éjszaka volt, de a fél-meztelensége váratlan volt. A lencse a mellkasára koncentrált, a tekintetem pedig Mara bőséges gömbjeire szegeződött. A mellbimbók most hegyesnek és keménynek tűntek. A látvány már nem csak izgalmas volt. Erotikus lett és... csábító. Bokszeremben egyre csak növekedett a farkam, a tenyerem pedig simogatta. Már nem a bolygókra gondoltam. Mara meztelen mellének látványa erotikus gondolatokkal töltötte meg az agyam.
Kicsit feljebb irányítottam a műszert, és néztem az arcát. Szemei csukva voltak, ajkai kissé szétnyíltak, és arckifejezése rendkívüli élvezetet sugallt. Ilyen izgató volt az égi kilátás? Szép volt, sőt inspiráló, na de izgató?!...
Mivel az elmém ezekkel a gondolatokkal volt elfoglalva, a kezem tovább simogatta a szerszámomat, és nem sokkal később beleélveztem a kezem ügyében lévő zsebkendőbe.
Az utolsó barátnőmmel hét hónappal ezelőtt szakítottunk. Egészen addig az éjszakáig átlagosan hetente kétszer nyúltam magamhoz, ilyenkor többnyire a korábbi barátnőimmel tapasztalt szexuális forgatókönyvekről fantáziáltam. Ijesztő és... meglehetősen izgalmas volt ezt megtenni, miközben a jelenlegi tanítványomra gondolok. Perverznek éreztem magam, aki beleegyezés nélkül fürkészi Mara magánéletét, de nem tudtam ellenállni. Az egyetlen „vigasztalás” az volt, hogy a Mars és a Vénusz néhány hónapig nem lesz ilyen könnyen látható, így többé nem jelenik meg az ablakában. Megnyugtató gondolat volt, de egyben szomorú is.
...
Kedden Mara újabb fizikaórára jött. Mint máskor is amikor beengedtem, szépen mosolygott. Az egyetlen különbség: ezúttal nem nadrágot viselt, hanem egy rövid szoknyát vett fel, amely felfedte a formás lábát.
Hoztam kávét és sütit, és a fizikára koncentráltunk. Mara ismét tökéletesen értette a termodinamikát, és áttértünk az elektromágnesességre. Észrevettem, hogy ebben a témában kihagyott néhány fogalmat, és kétféleképpen magyaráztam el őket. Mindent gyorsan felfogott.
– Köszönöm, Leon. Igazi kincs vagy. Mit csinálnék nélküled?
– Olvasnál róla, vagy egy másik oktatót vennél igénybe.
– Azt hiszem, nem érted: sok önkéntes oktat olyan hallgatókat, mint én, és néhányan nagyon jól ismerik az anyagot. Azonban még nem találkoztam olyannal, aki mindent annyira egyszerű szavakkal tudná elmagyarázni, mint te.
– Örülök, hogy így értékeled. Ez azt jelenti, hogy legközelebb újabb csokis finomságra kell számítanom?
Rám nézett, és maga elé motyogott:
– Ennél jobban fogok csinálni.
Nem akartam kísérteni a szerencsémet, és úgy döntöttem, hagyom a témát. Amikor már az ajtónál volt, Mara hozzám fordult:
– Te szereted a csillagászatot, és biztos vagyok benne, hogy a Perseidákat a hajnal előtti órákban lehet majd a legjobban látni. Szeretem nézni a hulló csillagokat, és nézni is fogom őket reggel öttől, amíg fel nem jön a nap.
– Tudok a meteorrajról. Nem említettem, mert azt hittem a félbeszakított éjszakák után jól ki akarod magad aludni.
– Leon, a csillagász diploma mellett döntöttem. Rákattantam és nem szeretném kihagyni a lehetőséget, hogy megnézzem az év legjobb meteorraját.
Megsimogattam a karját: – Csodálom az odaadásodat. Viszlát csütörtök este.
...
4: 45-kor keltem, főztem magamnak forró kávét és leültem nézni a csillagokat.
Az első öt percben három „hulló csillagot” figyeltem meg. Aztán Mara ablaka felé fordítottam a távcsövet. Nem hittem a szememnek; fél fenékkel ült az ablakpárkányon, csak bugyiban! A szobájából áradó fény megvilágította a testét. Profilban láthattam a csodálatos melleit! Ahogy Mara az eget bámulta, láttam, hogy egy távcsövet tart a kezében. Ennek nem volt értelme: amikor megpróbálunk jobb képet kapni a Vénuszról és a Marsról, a távcső segíthet. De a meteorzáporok mellett használhatatlan, mert nem tudjuk pontosan megmondani, hogy az égen hol fog feltűnni a hullócsillag... Továbbra is a szexi felsőjét céloztam meg, és követtem a mellei enyhe mozdulatait. A mellbimbói aprónak és nagyon merevnek tűntek.
A kezem a felálló farkamhoz kúszott, és maszturbálni kezdtem. Miközben a kezem a farkamat dolgoztatta, Mara arcára irányítottam a távcsövet. Meglepetésemre azt láttam, hogy a távcsövén keresztül egyenesen rám néz! Amikor a lencse az arcára fókuszált, szélesen elmosolyodott és integetett nekem... Megdöbbentem, és azonnal ismét az ég felé irányítottam a távcsövet. Még öt percig így maradtam, úgy tettem, mintha az égre pillantanék, majd elmentem az ablaktól.
Össze voltam zavarodva.
Igen, úgy viselkedtem, mint egy mocsok kis kukkoló, és megpróbáltam egy pillantást vetni Mara gyönyörű melleire. De nem úgy tűnt mintha megsértődött volna, amikor látta, ahogy bámulom. Miért volt egyáltalán félmeztelen?
Meg akart kísérteni?
Sok kérdésem volt, és nem kaptam egyértelmű választ. Féltem a következő találkozásunktól.
*****
Másnap Mara hat órakor becsöngetett. Beengedtem, de nem tudtam, hogyan viselkedjek. Hozott nekem egy kis zacskót belga pralinéval.
Azt dadogtam: – Mara, kávét, mint múltkor?
Millió dolláros mosolyt küldött rám: – Igen, kérek.
Miközben a kávét főztem, mögém lépett:
– Leon, élvezted a műsort?
A lábam remegett:
– Igen. A Perseidák mindig tökéletes műsort adnak.
Közelebb jött:
– És a másik műsor?...
– Mara, mit csinálsz?
– Leon! Hagyd abba a színlelést! Láttam, hogy az ablakomra szegezted a távcsövet. Amikor eltávolodtam az ablaktól, észrevettem a tükörben. Nem voltam benne biztos, hogy rám célzol-e, a bolygókat bámultad, vagy a testemet. Így másnap este már a kezemben volt a távcsövem, és mikor láttam, hogy célba veszel, oldalra dobtam és pózoltam neked. Úgy éreztem, hogy a tanulmányaim iránti elkötelezettséged is megérdemelt tőlem ennyit. Ugye?
****
Semmiképpen sem tagadhattam meg az igazságot. Elvörösödtem, és zavarba ejtően bámultam a szép arcát.
– Mara, gyönyörű vagy, lélekben és testben egyaránt. Miért játszottál velem?
Még közelebb lépett, és mellei a hátamhoz nyomódtak.
– Leon, drágám. Jobban szerettelek, mint bármelyik tanárt a gimnáziumban. Arról is meg voltam győződve, hogy szerelmes vagyok beléd. Természetesen fogalmad sem volt róla. Azért jutott eszembe, hogy magánórákat vegyek, mert a közeledben szerettem volna lenni. Nagyra értékelem a segítségedet, ugyanakkor sokkal többet tudtam meg rólad, mint emberről.
Megfordultam, és az arcára néztem:
– Mara, kedvellek. Nagyon kedvellek. És a tested tökéletes: gyönyörű, sportos és nagyon szexi. De én a tanárod vagyok, és 13 évvel idősebb is, mint te.
– Hivatalosan már nem vagy a tanárom. És a 13 év egyáltalán nem jelent semmit. Al Pacino, Robert De Niro, Hugh Jackman és még sokan mások boldog házasságban élnek olyan nőkkel, akik SOKKAL fiatalabbak náluk.
– Kislány, de én nem vagyok filmsztár...
– És mi a helyzet a volt francia elnökkel, Nicolas Sarkozyvel, a volt brazil elnökkel, Michel Temerrel, aki 42 évvel idősebb a feleségénél, és persze Donald Trumppal? Ők sem filmsztárok
– Feladom.
– Jól is teszed. Most hagyd abba a veszekedést, és kérlek, csókolj meg.
– Mara, én nem álltam készen minderre. Nem gondolod, hogy először mérlegelnünk kell a következményeket?
– Nekem nem! De te megteheted. Azt hiszem, most haza kéne mennem. Kihagyom a kávét, és az asztalon hagyom a pralinét. Ma csütörtök van. A következő órám jövő kedden lesz. Ha én nyertem, akkor NE keress és NE telefonálj, vagy csak írj nekem egy szót: NEM!
Különben itt leszek, de nem a fizikáért, és azt hiszem, a tested is ugyanazt akarja, akár elfogadja az elméd, akár nem. Jó éjszakát, és nagyon remélem, hogy jövő kedden találkozunk!
És akkor elment...

Ha azt mondanám, hogy csütörtök és a következő kedd között összesen csak 12 órát aludtam, az nem lenne hazugság. Álmatlan éjszakáim voltak. Időnként egy-két órát szunyókáltam és arról álmodoztam, hogy Marát az ágyamban találom, vagy bekukucskálok az ablakán. Kétszer is arról álmodtam, hogy szexelek vele. Mindkét alkalommal az orgazmusig jutottunk, de csak hideg verejtékre ébredtem.
Megzavarodtam. Tudtam, hogy mit akarok. Vágytam rá, hogy megcsókoljam a zamatos ajkait, hogy a karjaimban tartsam, hogy meghódítsam csodálatos testét. A szuper-egóm azonban mindent elutasított, és rám förmedt, hogy még túl fiatal és naiv, és nem tudja, mit csinál. A lelkiismeretem azt súgta:
– „Ő nem neked való. Mara egy fiatal egyetemistához tartozik. Keresned kellene egy idősebb, érettebb hölgyet. ”
Kedden egy másik tanítványomat is tanítottam, de elkalandozott a figyelmem. Csak kuncogott, és megjegyezte:
– Dr. Esposito, valami más jár a fejében? Jobb, ha hazamegyek, és majd legközelebb.
Motyogtam: – „Nem kell ezt tenned” – de örültem, hogy elment, mielőtt szégyellném magam.
Marával nem vettem fel a kapcsolatot. Öt óráig megborotválkoztam, lezuhanyoztam, tiszta ruhát vettem fel, és vártam Mara megjelenését. Nem tudtam, hogyan viselkedjek.
Halkan kopogtatott a bejárati ajtómon 18: 05-kor. Kinyitottam, és láttam, hogy egy rövid fekete ruhát visel, hozzáillő három hüvelykes sarkú cipővel. A korábbiakkal ellentétben a hosszú haja nem volt lófarokba kötve, és tökéletesen keretezte csinos arcát. Vörös rúzs díszítette telt ajkait.
Elmosolyodott, és azt mondta:
– Leon, örülök, hogy nem hívtál fel, hogy lemondd.
Az arcára pillantottam, és csak halkan mertem megszólalni:
– Még mindig nem tudom, mit kellene tennem. Egészen az elmúlt napokig az elmém egészen jól működött. Mostanában azonban trükközik velem. Nem tudok aludni, vagy akár logikusan gondolkozni.
Odalépett hozzám, megfogta a kezemet, felemelte az arcát:
– Kérlek, drágám, csókolj meg.
Odahajoltam hozzá és finoman megcsókoltam az ajkait.
Az arca meg sem rezzent. Behunyta a szemét, és összehúzta a száját.
Megint megcsókoltam, kicsit hosszabban. Aztán éreztem, hogy karjait a nyakam köré zárja, és maga felé húz. Ezután az ajkai szétnyíltak, és a nyelve megnyalta az ajkaimat. Abban a pillanatban történt velem valami, és én is nyitottam az ajkaimat. Kis nyelve a számba hatolt és az enyémet kereste. Anélkül, hogy meggondoltam volna, mit csinálok, kezeim szorosan átölelték, és megszívtam az édes pici nyelvét. Egy hosszú pillanatig így maradtunk, halkan a számba nyögött.
Aztán az arca elvált az enyémtől. Hátat fordított nekem: – Jó fiú. Segítenél a cipzárral?
Az agyam még mindig ködös volt. Gondolkodás nélkül engedelmeskedtem. Végig kicipzároztam a ruháját. Aztán szembefordult velem, és óvatosan oldalra csúsztatta a pántokat, amíg a felső rész le nem esett, szabaddá téve puha fekete melltartóját. Mara a szemeimet figyelte, ahogy kezei fokozatosan tovább eresztették a ruhát. Végül a ruha a szőnyegen landolt, és megláttam lenyűgöző testét az alsóneműjében. Hipnotizálva voltam, és nem mozdultam.
Ezután kioldotta a melltartóját, és a lélegzetelállító mellek kiszabadultak. Előrelendültek mintha dacolnának azzal, hogy valami negatív megjegyzést tegyek. Természetesen eszem ágában sem volt. Először is elbűvölten lebénultam, de ami még fontosabb, ez a két halmocska volt a legszexisebb, legcsábítóbb akiket valaha láttam.
Lassan levette a fekete bugyit is, szemem elé tárult a szépen nyírt 'leszállópálya'. Kiegyenesedett és szemei egy pillanatra az enyémet fürkészték. Csak suttogott:
– Leon, láttad a testemet a teleszkópon keresztül, így tudtad, mire számíthatsz. Csalódott vagy?...
Felébredtem a kábulatból:
– Jézusom, dehogy. Most sokkal gyönyörűbb vagy. Csinos vagy, és gyönyörű, és káprázatos, és...
– Drágám, túl sokat beszélsz. Levetkőzöl egyedül, vagy azt akarod, hogy segítsek? – motyogta.
Addig nem vettem észre, hogy már acél-kemény a farkam. Miután kigomboltam az ingem, óvatosan kinyitottam a nadrágomat is, és a hét hüvelykesem felfelé lendült. A szeme megvizsgálta, ajka pedig örömtelien mosolyodott el. Amikor végeztem, Mara keze megsimogatta az erekciómat, és csak úgy maga elé mormolta:
– Azt hiszem, készen állunk. Menjünk...
Még mindig kissé szédülten átvezettem a hálószobámba.

A hátára feküdt, széttárta a lábát, és rám mosolygott:
– Kérlek, térj magadhoz, és dugj meg! Elég sokáig vártam rá, és már teljesen eláztam ott lent.
Megmozdultam a combjai között, megcéloztam, és elkezdtem közeledni a puncijához. Ahogy a makkom megérezte az ajkakat az agyam kitisztult, és elborított az izgalom. Ránéztem a szép arcára:
– Mara drágám, őrjítő a tested. Jelenleg az egyetlen vágyam, hogy minél hamarabb behatoljak, és előre is elnézést kérek.
Elmosolyodott:
– Nem kell bocsánatot kérned. Azt akarom, hogy keményen tedd. Le akarom csukni a szemem, és élvezni veled, és közben látni a csillagokat!
Lassan utat törtem magamnak a testébe, aztán fokozatosan gyorsultam. Áhítattal néztem a vadul pattogó melleit, mielőtt megmarkoltam, és meggyúrtam őket. Mara felnyögött, és megpróbált még mélyebben magába húzni. Fokoztam a tempómat, és egy percen belül a lélegzete felgyorsult, a törzse megremegett az orgazmusától.
Gyorsan közeledtem én is a saját csúcspontomhoz. A póznám könyörtelenül döngölte a punciját, kezeim pedig erősen megcsípték a mellbimbóit. Mara teste fékezhetetlenül remegett, tátott szája felváltva sikoltozott és összefüggéstelen szavakat motyogott. Mélyen behatoltam a hüvelyébe és kitörtem a, mint a Vezúv. A lávám ömlött, és sokáig nem is állt meg.
Végül kimerülten a hátamra estem. Csak feküdtem, és próbáltam emlékezni mindenre, ami az imént történt.
Húsz perccel később Mara arca jelent meg fölöttem. Boldogan mosolygott, a szemei ragyogtak:
– Látod, nem is volt olyan nehéz, mint gondoltad. Imádtam minden pillanatát. Volt egy rövid idő, amikor a felhők között lebegtem, és csillagokat láttam. A boldogság soha nem szűnt meg. Drágám, nagyszerű voltál. Most nyugodj meg, és hagyd, hogy anyu letakarítson.
Megpróbáltam megakadályozni, de eltolta a kezeimet, a foltos, a lekonyult péniszemre hajolt és beburkolta az ajkaival. Úgy nyalta és szopta a farkamat, ahogy korábban még soha senki. Öt perccel, később miután megszerezte magának az utolsó cseppeket is, ismét keményedni kezdtem.
– Te lány, nézd meg, mit csináltál! Megint felállítottál. Ez igazságos?
Mara huncut arcot vágott és elvigyorodott:
– Soha nem ígértem, hogy igazságos leszek.
Ezután átlépett rajtam, a lábaival közrefogott, és óvatosan rákuporodott a duzzadó tagomra. Kis fészkelődés után kezdett el lovagolni rajtam. Behunyta a szemét, hátrahajtotta a fejét, és fokozta a tempót.
Kezdetben néztem, ahogy imbolyognak a mellei, majd megcsíptem őket. Mara hangosan felnyögött. Felemeltem a térdemet és a felsőtestét hátranyomtam a combomra. Ezután a jobb mutatóujjam egyik oldalról megbökte a csiklóját és finoman stimuláltam amíg ő kiélvezte a rodeóját.
Körülbelül öt percbe telt amíg szinte egyszerre értük el mindketten az orgazmust. Felemelt combomra támaszkodva hagytam egy kicsit pihenni, majd finoman oldalra döntve leengedtem az ágyamra. Gyengéden megcsókoltam ajkait:
– Drágám, te most kinyitottad Pandora szelencéjét. Mennyei veled a szex, és most, hogy megtudtam milyen csodálatos a tested, ezt nehéz lesz abbahagyni.
Nem nyitotta ki a szemét, de hallottam, ahogy suttog:
– Remek tanár, jóképű férfi és fantasztikus szerető vagy. Imádtam mindent, amit csináltál. Miért kellene abbahagynunk?