Tanúvédelem 4. rész

Anna másnap indult az új életébe. Egy lesötétített kisbusszal vitték ki a pályaudvarra, ahol már ott várakozott Mary és a kisfiú. Tomi rögtön a lány nyakába csimpaszkodott és boldogan újságolta, hogy mik történtek vele. A vonaton csak hárman ültek a fülkében a lány elcsodálkozott, hogy a kisfiú milyen okosan alkalmazkodott az új helyzethez. Tudta, hogy Peternek el kellett utaznia, mert új munkát kapott, azt is tudta, hogy ezután Anna lesz az ő anyukája.

Amikor megérkeztek a kis egyetemi városba, a lány úgy érezte, hogy haza érkezett. A szállásra, amit szereztek neki taxival mentek. Mary és Joe is abban a házban laktak a földszinten, ahol a lány és Tomi az emeleten. A lakás nem volt nagy, de nekik pont megfelelt. Itt Joe már nem meleg pár egy tagja volt, itt az idős édesanyjával, Maryvel egyedül élő férfiként szerepelt. Anna nagyon örült, annak, hogy ilyen kedves és jó testőröket kaptak. Már másnap reggel bement az egyetemre, ahol mindent megmutattak neki és két egyetemi társával kapott közös labort. Az órabeosztását is megkapta, a professzor fogadta a szobájában, ahol tervet készítettek a labormunkákhoz. A lány látta, hogy eléggé zsúfolt napjai lesznek, ezért elmondta a professzornak, hogy neki van egy ötéves kisfia, akiről gondoskodnia kell. A férfi nagyon elcsodálkozott ezen, mert ez eddig nem szerepelt a lány lapján. A tanúvédelmisekkel azt beszélték, meg, hogy azt fogja mondani, hogy egy közeli családtagja volt a kisfiú anyja és mivel a gyerek árván maradt ő kérte és kapta meg a gyámságát. A professzor a lány szemébe nézve mondta.

– Hatalmas dolog, amit vállalt, de ha bármire szüksége van, akkor kérem, jelezze. Próbálok segíteni.

Anna boldogan indult a házuk felé és közben azt figyelte, hol tudna bevásárolni hazafelé. Az utcájuk végén talált is egy kis élelmiszerboltot, ahová bement, és elkezdett a kosárba pakolni, aztán mikor fizetett, akkor lépett be az ajtón Thomas és ráköszönt a lányra.

– Üdvözlöm. Maga az az új diák a laborban, aki a múltkor itt volt bemutatkozni?
– Igen. Elfogadtam az ajánlatot és ideköltöztem. Maga professzor úr itt lakik a közelben?
– Igen, errefelé lakom és itt szoktam bevásárolni. Biztos fogunk még találkozni – ezzel meg is volt a hivatalos megismerkedésük. A bolti eladónő is közbeszólt.
– A professzor úr nagyon hűséges vásárlónk, minden nap jön, van úgy, hogy többször is, mert mindig elfelejt valamit.