Jason Super Bowl-partija 1. rész

Meglepett és megtiszteltetésnek éreztem, hogy Jason meghívott az éves szokásos Super Bowl partijára, mert ezek meglehetősen hírhedtek voltak a városunkban. Jason a helyi sztriptízklub tulajdonosa volt, én pedig az egyik italbeszállítója voltam.
Vannak az úgynevezett csúcskategóriás férfiklubok, és vannak a lepukkant sztriptízbárok, Jasoné valahol a kettő között volt, de inkább egy kicsit közelebb a skála hitványabbik végéhez. A városatyák nagyra értékelték a klub által befizetett adópénzeket, és hajlamosak voltak nem túl szigorúan ellenőrizni a működését.
Jason partiját a lányok tették olyan különlegessé. A kisvárosban nem volt túl sok munkalehetőség a nők számára, és a fiatalabb, vonzó lányok általában a klubban való munkát találták a korlátozott lehetőségek közül a legjobbnak. Jó pénzt lehetett vele keresni, ha nem törődtek túlságosan azzal, ami a privát szobákban történt. A városban azt pletykáltak, hogy tiltott dolgok történnek odabent, de úgy tűnt, hogy a rendőrfőnök és a polgármester sem vett róla tudomást. Jason úgy választotta ki azokat a lányokat, akik segítettek a házibuliban, hogy ismerte mindegyikük hajlamait és abbéli hajlandóságát, hogy boldoggá tegyék őt és a vendégeit, valamint megőrizzék független vállalkozói státuszukat a klubnál.
Mint a legtöbb kisvárosi történetben, a pletyka áradatában valahol mindig van egy szemernyi igazság. A mendemondák arról, hogy mi történik Jason bulijain, egyértelműen túlzóak voltak, de ha csak a fele is igaz, akkor emlékezetes buli elé néztem.
Amikor megérkeztem Jason hatalmas házához egy hosszú, kanyargós magánút végén, az első élményem az volt, hogy egy magas, bögyös szőke, topban és rövidnadrágban a parkolóhelyre irányított. Kipipálta a nevemet a listáján, én közben csodálhattam dúskeblű dekoltázsát és karcsú derekát.
Miután ezen túl estem, egy hasonlóan öltözött, hosszú combú, barna hajú lány megfogta a karomat, és a bejárati előcsarnokba kísért, ahol Jason egyik biztonsági embere fogadott. Felismertem őt a klubból, és úgy tűnt, ő is felismert engem.
Nagy lapátkezét a vállamra tette, és így szólt:

– Jason Úr üdvözli Önt az otthonában, és örvend, hogy el tudott jönni. Érezze jól magát itt nálunk, úgy, mint a klubban!
Alig szabadultam meg tőle, Jason is megfogta a kezemet, és üdvözölt.

– Mivel neked ez az első alkalom, hadd vezesselek körbe!