A szomszédasszony 2. rész

Két héttel Jana titkos látogatása után a házuk előtt állok elegánsan kiöltözve, egy chino nadrágban, ingben és zakóban.
Rá várok? Igen.
Randink van? Igen.
Lelepleződtünk, vagy bevallottuk a viszonyunkat? Nem, éppen ellenkezőleg.
A konyhában zajló jelenet nem hagyta nyugodni Jana férjét, és végül összefogott a feleségemmel, hogy kibékítsék Janát és engem – akár egy szappanoperában. A feleségem és Jana körülbelül havonta egyszer elmennek színházba. Úgy tűnik, a mai előadást ügyetlen próbálkozásként arra igyekeznek használni, hogy közelebb kerüljek Janához. Feleségem a hirtelen jött rossz közérzete miatt „kénytelen” lemondani ezt az egyébként szent találkozót. Nekem kéne menni helyette, mert a jegyeket kifizették, már nem lehet visszaváltani. A nejem elég rossz színésznő.
Ennek ellenére beleegyezek, mert kíváncsi vagyok, mi lesz ebből a helyzetből. Kíváncsi vagyok Janára is – magától értetődik, talán tényleg van lehetőségünk „békülni”?
Már jön. De jól néz ki! Fehér, színes pöttyökkel mintázott, térdig érő átkötős ruhát visel, középmagas sarkú cipővel, a haját feltűzte.
Kinyitom neki az utasoldali ajtót, elegánsan beszáll.
– Lenyűgözően nézel ki, Jana – mondom neki.
– Ez nevetséges! – sziszegi.
– Mi?
– Ez az ostoba játék. Remélem átláttad!
Válasz helyett bólintok.
– Bár neked jutott a könnyebb rész, mert állítólag semmit sem tudsz. De azt mondták, legyek kedves és barátságos, és tegyek meg mindent annak érdekében, hogy ez egy szép este legyen – fejti ki sérelmét.
Dühös, megértem miért, és megnyugtatóan nézek rá. Működik, ellazulnak az arcvonásai.
– Apropó: köszönöm a bókot!
A színházban alig tudok az amúgy érdekes darabra koncentrálni. Újra és újra Janát kell nézem, diszkréten és feltűnés nélkül. Félhomályba burkolózó körvonalát, mellét, lábát, főleg a combját, ami értékes kincsét zárja közre. A péniszem készen áll a cselekvésre – sajnos rossz helyen, rossz időben. Így inkább arra figyelek, mit mutatnak a színészek a színpadon, így józanabb témák felé terelem gondolataimat.
A szünetben engedélyezünk magunknak egy pikolót a bárban. Bevallom Janának az előadás közbeni álmaimat.
– Ahogy ott ültél, nagyon megkívántalak. Nem minden nap látlak ilyen elegánsan. Feltétlenül szeretnél visszamenni a szünet után? Megkérdezhetném a ruhatárost, hogy adna-e nekünk egy kis hátsó szobát fél órára.