Égési sérülés 2. rész

Elcsúsztam a zsíros kövön, a munkahelyemen, a rosseb egye meg. A takarítónőt meg az ördög vigye el, ezerszer mondtam már, hogy alaposabban kellene takarítani, nemcsak úgy tessék-lássék, egy vízzel felmosni az egész éttermet a konyhával és a mellékhelyiségekkel együtt.
No, de a lényeg, hogy nem akartam pofával a 600 fokos sütőben landolni, ezért ösztönösen előre tettem a kezeimet. Pechemre a krumplisütő tepsibe tenyereltem mindkét kezemmel, amiben a szinte gyulladásig forró olaj várta a mirelit hasábburgonyát. Szerencse a szerencsétlenségben, hogy a tepsi a falon landolt és nem a mellkasomon, így „csak” a tenyereim égtek szénné egy szempillantás alatt. Persze lett nagy felfordulás, mentők, tűzoltók, rendőrség, katasztrófavédelem. Talán még a TEK-et is riasztották a kollégáim. Az biztos, hogy egy alapos KÖJÁL[1] – akarom mondani ÁNTSZ – ellenőrzésnek néznek elébe, míg én betegállományban új bőrt növesztek a tenyereimre, a bokszkesztyűnek is beillő kötések alatt.
A lányaim – váltott műszakban – vállalták a gondozásomat, bár azt kikötötték, hogy az intim részeket mellőzik, így pl. A pisilés, zuhanyzás valaki másnak a feladata lesz. Roppant kínos és röhejes, hogy nem tudom elővenni a farkamat a pisiléshez. Amikor kiengedtek a sürgősségiről, a beteghordó megtanította, hogy tudom a kézfejemmel a kötésen keresztül legörgetni a szabadidő alsómat, és ülve pisilni. Felhúzni nehezebben ment, de némi kínlódás után abba is belejöttem. A háziorvos kiutalt egy szociális munkást a tisztántartásomra, meg hogy etessen, itasson, de nem fűlött hozzá a fogam, sok rosszat hallottam a házsártos Marikáról. A lányaim kitalálták, hogy egyik régi ismerősünk, Barbara is ilyesmit csinál, megkeresik őt. Rögtön görcsbe rándult a gyomrom, ha ez a nő ugyanaz, mint az ifjúkori szerelmem, nem tudom mi lesz?
Pechemre – vagy szerencsémre – igen, ez a Barbi AZ a Barbi. Hazaengedésem után másnap beállított, és mint egy őrmester, úgy egzecíroztatott. Mire észbe kaptam, már meztelenül álltam a zuhany alatt, ő meg szenvtelenül, mindenféle érzelem megnyilvánulástól mentesen mosta az egyre csak merevedő farkamat. Mit nem adtam volna érte 20 évvel ezelőtt, ha csak egy pillanatra is a kezébe kerülhetett volna a szerszámom! Persze, folyamatosan fűztem az agyát, de ő olyan volt, mint egy fadarab.