Pásztorom, pásztorom...

Már jó pár éve történt a nyáron, amit most elmesélek nektek. 16. évemet töltöttem be a tavasszal. Szüleim elfoglalt emberek, mindkettő komoly beosztásban van. Így mindig nagy gondot jelentett számukra, hogy a nyári vakációmat hol, és hogyan fogom eltölteni. A gondos szülő ilyenkor a szüleire bízza csemetéit, így kerültem én is nagyanyámhoz, aki falun élt özvegyen.

Nagyanyám szíve teljes melegével foglalkozott velem, de azon a nyáron a testvére beteg lett, így a segítségét felajánlva, velem kevesebbet tudott törődni. Persze, én ennek nagyon örültem, hisz, már a saját gondolataimmal voltam elfoglalva, és már a falusi életben is egyre többet járt az eszembe az erotika, a szex.

Nagyon szeretem az állatokat. Már az előző nyaralásom alkalmával összebarátkoztam a közelünkben élő fiatal férfival, aki juhász volt. Korán reggel terelte a nyájat. Neki szinte semmit sem kellett tennie, hisz a kutyája irányította az állat sereget.

Érdekes volt számomra, hogy milyen békésen élnek falun az emberek. Mindenki tudta a dolgát. A falu szinte néptelen volt napközben, hisz az emberek a határban dolgoztak, mivel a mezőgazdasággal foglalkoztak.

Tetszett nekem a juhász. Izmos, csendes ember, és mindig mosolygott. Mindig volt hozzám egy – két kedves szava. Így történt, hogy egyik alkalommal megkérdezte tőlem, hogy volna-e kedvem vele menni, legeltetni, hiszen a nagyanyám úgy is el van foglalva a testvérével.

Nagymama örült, hogy elfoglaltságot találtam magamnak, boldogan beleegyezett az új kötöttségemnek. Másnap már Gyulával ketten hajtottuk a nyájat.

Káprázatos, meleg nyarunk volt. Egy vékony sort volt rajtam, és egy atléta, a lábamon edző cipő, Gyulán egy világos kék kertész nadrág, edző cipő, és a vállára egy nagy bárány suba volt terítve. Így ballagtunk, elől a rengeteg birka, mellettünk pubi, a puli kutya. Pubi tudta a dolgát, teendőnk szinte semmi sem volt.

Útközben beszélgettünk. Elmesélte, hogy nincsenek szülei, és egy kis házban él a falu szélén, nem messze nagyanyámtól. És azt is, hogy itt a faluban milyen nehéz ismeretséget kötni, hiszen, mindenki el van foglalva. Elmondta, hogy mennyire örül nekem, hogy nem kell egyedül lennie. Én is beszéltem az iskoláról, és általános dolgokról.

A falutól jó két kilométerre volt egy beláthatatlan nagyságú legelő terült el, ahová megérkeztünk. A legelő szélén kis patak csordogált, kristály tiszta vízzel, és sok szomorú fűzfa szegélyezte.