Születésnapi parti - meglepetésekkel

A tizennyolcadik kerületben lakunk, az egyik legkellemesebb lakótelepen, ami Budapesten fellelhető. Zöldövezethez tartozik, négyemeletes házaink egymáshoz nem túl közel helyezkednek el, elég teret adva a fiataloknak és a gyerekeknek a természettel való szoros közelségre. A házak közötti tágas tereken kis csoportok gyűlnek össze beszélgetni, sétáltatni, vagy éppen a kosárpalánkok között kergetni a labdát. A fák szinte az év egészében zöldek, s bár a téli kopárság őket is eléri, mégis, ha eszembe jut a telepünk, elsősorban a kellemes, zöldellő fák alatti esti séták gondolata jelenti a hazatérés érzését.
Itt élünk, szüleimmel, egy második emeleti lakásban, ami éppen elég tágas ahhoz, hogy mindennapi kényelmünknek megfeleljen. Apám öccsével nagyon jó a kapcsolatunk, és ezt azt sem árnyékolhatja be, hogy két konkurens cég vezető beosztású munkatársaiként dolgoznak. Nagybátyám mostohalánya, Kati, évek óta az egyik legjobb barátom. Tizenhét éves, nagyon helyes lány, gyönyörű a mosolya, néha azzal viccelek, hogy kölcsönkérem egy – egy éppen aktuális kedvesem számára. Nehéz manapság őszintén mosolygó fiatalokat találni! Hosszú világosbarna haja van, és imádja azokat a ruhákat, amiből kilátszik a köldöke. Anyukája apu testvérének a második férje – ők a keresztapám és keresztanyám is egyben –, így valójában nincs közöttünk rokoni kapcsolat, de mégis unokahúgomnak tekintem őt.
A történet, amit elmesélek, kettőnkről szól, s életem, eddigi legkülönösebb meglepetését rejti. Milyen kiszámíthatatlan is az események vonulata! De a leghelyesebb az elején kezdenem!
óta furcsa kapcsolat volt a két család között. Ünnepek idején összejöttünk enni, inni, beszélgetni, Húsvétkor pedig szokás szerint megjelentünk egymásnál egy üveg kölnivízzel, én, az akkori buta szokás szerint az aprópénz reményében nagyra nyitott markommal. Ebben merült ki a kapcsolatunk, s ennél többet még a telefonvonal sem adhatott, hiszen legfeljebb névnapokon jutott eszünkbe a másikat felhívni és felköszönteni.
Azután eljött a gimnázium ideje, és a vidámság, az osztálytársakkal való közös éneklések, gitározások erős nyomot hagytak rólunk az épület falai között. Kati hat évvel fiatalabb nálam, nem meglepő ezért, hogy amikor ugyanebbe a gimnáziumba betette a lábát, azonnal mindenki az én utódomnak tekintette.